Egy hír margójára...

Előzmény:
Meghalt egy ismerősöm. Amatőr költőként ismerhettem meg. Halálhírét a facebookon olvastam február  27-én... :((

Gondolataim, miután megosztottam a szomorú hírt az egyik irodalmi portálon, ahol Ő is tag volt:


Nem voltam a szó szoros értelmében véve a barátja J-nak, sem rendszeres olvasója verseinek, honlapjának. Nem leveleztünk, nem dicsértük egymást agyba-főbe sem itt (XY portálon), sem máshol. De néhány írásával ennek az  XY portálnak az oldalán, a facebookon és egy-két internetes irodalmi közösségben is találkoztam korábban. Annak ellenére, hogy csak virtuálisan ismertem a halálhíre nemcsak meglepett, de meg is rázott. Hiszen elment egy Ember. Itt hagyta szeretteit, barátait, ismerőseit..itt hagyta ezt a portált (is), amire büszke volt. Az lehetett, hiszen a honlapján is vállalta, megosztotta másokkal, hogy tagja... Igaz, csak néha-néha hozott az írásaiból. De nem is olyan régen - decemberben - is publikált és köztünk volt: "Legutóbb 2013.02.22 06:59-kor " is...
....hogy itt azután ki és mi  számít értéknek, az más lapra tartozik.
Számomra érték volt, mert Ember volt, aki megérdemelne annyit, hogy odavessenek az alá a rövid hír alá, amiben halálhírét jeleztem, hogy :
Részvétem.

Rá való tekintettel, a Családjára való tekintettel...Bár biztos most nem azzal foglalkoznak, hogy ki írt róla nekrológot....de a hsz-ek számából is következtetni tud - mert olvasni csak a tagok tudják a hsz-eket -, hogy hiánya másokat is szíven ütött...

Most hiába "jönnénk" azzal, hogy nem számít a részvétnyilvánítások száma...valóban nem az jelzi, hogy kit mennyire szerettek, mennyire értékelték életében, ec. De ugye mindenkiben ismerős az a kérdés, amit a  temetések után feltesznek azok, akik nem tudták személyesen leróni a kegyeletüket: "-.... és sokan voltak..?" Igen..kicsit jó érzés tölti el azok szívét, akikhez közel állt az elhunyt, hogy hányan elkísérték utolsó útjára, és/vagy hányan megemlékeztek róla, ....hogy voltak még az internet világában is akik "észrevették" a hiányát.  

Én észrevettem a hiányát..és észrevettem, hogy milyen könnyen túllépnek rajtunk.
...azok, akik ott dongnak köröttünk, amíg van mit várni...De lement a függöny. "Taps" nélkül. Én sem várok sem most, sem akkor... "tapsot". 
 Senkitől.


2013.03.01.
ZsefyZs.
*

Még utólag:

A felvázolt "képhez" hozzátartozik az is, hogy volt, aki (RJ) félretéve személyes korábbi - lehet félreértésből adódó - nézeteltérésünket megjelent és részvétét fejezte ki a Naplómban a gyászhír alatt. Volt, akire bizton számítottam RJ-n kívül is: PA, ..és ott van a részvétnyilvánítása HI-nak, aki nem hinném, hogy közelebbi ismerőse lett volna  J-nak, mint én, továbbá H.PÉ, és FI. Köszönöm. A késő(bbie)ket most már nem követem nyomon.....
(A FB-on is voltak a portál tagjai közül, akik részvétüket fejezték ki, mint GV, ME, és még egy páran.....De most én a XY portál "kemény" magjáról beszélek, akik napi vagy heti rendszerességgel jelen vannak az oldalon, egymás művei alatt...!)
Ők  nyugtathatják magukat azzal, hogy ritkán nézik meg a naplókat. Lehet...de akadt már rá elég ellenpélda..
Mindenesetre  csalódtam.... :(((


2013.03.03.
ZsefyZs.

Még egy adalék:
Megemlékezett Róla a Közkincs és a Holnap Magazin...lehet más oldalak is, de ezekre azért figyeltem fel, mert mindkét helyen tag vagyok. A szomorú hír alatt ott sorjáznak a hsz-ek, még olyanoktól is akik nem ismerték, de fájlalják távozását, és az elmaradt lehetőséget, hogy megismerjék. 
Valahogy így, és ilyennek képzelek el egy Közösséget.