jó Anyám...

Ez is korábbi versem...átsimítva...

ANYA NÉLKÜL NEVELKEDŐ GYERMEKEK NAPJÁRA...elhagyott gyerek panasza

fotó: Renner-szemek-Fotóház
http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php?photo=446598&password=&sort=1&cat=all&page=1

Mikor a napot újra éled, tán 

száműznéd percét  a szenvedésnek, 

mikor megszültél, jó anyám.

Gondoltad-e akkor, mi vár reám? 

Mikor a lelked másra nyílott, 

borgőzben ástad meg a sírod,

mikor apám nevét is feledted,

érezted-e akkor,  hogy szerettek?

Gondoltad-e akkor, mi vár reám?

Mikor a dal már meg se szólal,

karod  ölelése már nem  óhaj,

mikor mosolyom tükre sem vagy,

érzed-e anyám hiányomat?

*

Nekem nem kéne drága játék,

rongybabát varrnál, 

be szép ajándék lenne. 

Csak lenne végre már, 

akár szegényen is, 

egy jó anyám!

2011.04.29.
Zsefy Zsanett

Az én Anyám

Versem videón

Az én anyám virág volt a réten.
Szellő simította minden hajnalon.
Harmatban fürdött az illatos szélben.
Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.

Az én anyám virág volt a réten.
Bársonyos szirmán élet zümmögött.
Szivárványból szőtt színeket az éjnek,
a csillagfényben némán tündökölt.

Az én anyám nem vágyott rózsa lenni.
Szebb volt annál, mert ő volt az anyám.
Nem csábította más vidék, más élet,
bár örökké égett benne a honvágy.

Az én anyám virág volt a réten.
Most is ott él a kéklő ég alatt.
Szirmait már nem bontja ki a rétnek,
de minden virágnak ő az illata.


2010.04.19.
Zsefy Zsanett