2014. márc. 30.

Jöttem, mentem, visszatértem

Valahogy mindig kimaradt a bemutatkozásaimból egy ötéves szakasz, pedig semmi elmarasztalót nem írhatok róla.

Hetvennégyben elcsábítottak -, mert valóban így történt... - a Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalathoz. Magasabb fizetést ajánlottak, s én fontolóra vettem, mennyivel könnyíthetné meg életünket, s elfogadtam. A volt osztályvezetőm, Dr. Pólya Kálmán meglehetősen csalódottan fogadta a hírt, s kijelentette: ha most elmegyek, akkor vissza többé nem vesznek.
Kicsit meglepett a haragja, de némi örömmel is eltöltött, hiszen akkor lett volna okom keseregni, ha szó nélkül elenged.
Az új munkahelyemen is remekül éreztem magam. Ma is sokszor gondolok volt munkatársaimra, kedvességükre, az együtt töltött hangulatos bulikra, névnapokra. Nem is volt semmi gond, egyet leszámítva: a fizetésemelésből - bérfeszültségre hivatkozással - semmi nem lett. 
Ez is hozzájárulhatott, hogy egyre többször visszavágyódtam a BIOGAL-ba. Még a mások által  elviselhetetlennek tartott szagok, illatok is hiányoztak. És persze az ott megszokott társaság, munka. Így hetvenkilencben - amikor körvonalazódott, hogy anyagilag a jövőben sem azt hozza ez a munkahely, mint amit vártam, - ismét megléptem, amit öt évvel ezelőtt, csak most visszafelé. Mit mondjak? Legyezgette a hiúságomat, s ezt nagyképűség nélkül mondhatom,  hogy rendkívüli gyűlésen próbáltak visszatartani a megsértődött kollégák, és a személyzetis.

A régi szerelmem, a BIOGAl, visszafogadott. Pontosabban éppen Pólya doktor. Mosolyogva és ezekkel a szavakkal:
- Isten hozta, Csilla! Remélem többször nem kirándul!


2014. márc. 28.

magammal szemben


szemben állok önmagammal
könnyűnek talált az isten
hiába küzdök falakkal
ahogy gyilkos küzd a priccsen

ahogy gyilkos küzd a priccsen

betonba törli a lelkét
enyémet vásárra vittem
alkudhat rá az ellenség

alkudhat rá az ellenség

kezében fordulhat kocka
te tudod lehetnék fenség
szemében csak gyáva szolga

szemében csak gyáva szolga

homlokán régen magány ég
beletaposna a porba
ha magamra nem találnék

*

ha magamra nem találnék

beletaposna a porba
homlokomon még magány ég
de nem leszek gyáva szolga


2014.03.29.-2014.07.26.-2016.03.15.
Zsefy Zsanett

(Fotó szárm. helye:  unicafe.hu-a-valodi-en-titka-001)

2014. márc. 20.

lelkemre fektetlek



utoljára még kibogozom
összekuszálódott szívdobbanásaimat
és lelkemre fektetlek

elcsendesedve figyelem
amíg megtalálod a ritmust
majd beleolvadsz velem az egyenesbe

az ekg-görbe felett együtt érző szemek
a számon rajta-felejtett mosoly
s míg tagadom hogy elvágyok
már látom magamat ahogy rád várok
és őrizlek

"amint a mennyben, úgy a földön is."


2014. 03.20.
ZsefyZsanett

2014. márc. 19.

Idő-shop apró álmoknak


A polcokon sorban, szépen csomagolva
tegnapok olcsóbban, a ma már fogyóban.
Reklámtáblán jövő, vonzó körítéssel,
gyanúsan szemléled, de rávisz a kényszer.
*
Apró álmok felett vonalkód vagyok,
zárjegy van szívemen, felszakíthatod.
Ne keresd a mennyet, veled poklot járok,
nem olvasol bennem, maradnak a számok.
*
Koldus lett a lelkem, - te voltál megsértve -,
szív peremén koldult, nem volt semmi érve.
Amíg fényre vágyott, a napot elvitted,
lehazudtad előbb, de magad se hitted.

2014.03.18-19.
Zsefy Zsanett


2014.03.19.
Zsefy Zsanett

2014. márc. 16.

Egymást kereső vágyak











Szeretnék egy házat,
nem hatalmas várat,
olyan fehér fallal,
min káprázik a hajnal.

Szeretnék kis csöndet,
nem lenne az könnyes,
bárhol is érne el,
benne te érkezel.

Szeretnék egy álmot,
amit te is álmodsz,
csöndes, fehér házban
ébrednék anyámmal.


2014.01.06.
Zsefy Zsanett

2014. márc. 14.

Urbánus magány


Szalmaszálon ring a hajnal,
fésületlen, szótlanul.
Csendet rejtene reggelbe,
de a város zajban fürdik,
önmagától is vadul.
Mire alkony ül a tájra
szalmaszálon ring magába'.
Éjszakába belesír.
Elviselni mégsem könnyebb.
Hajnal miatt éj is csöndes.
De minden, ami közben éjjel
sötétségből szakad még fel,
s csak a napra nyílna ki,
feledésbe merül végleg.

Mert hol az a nap, s valaki?


2014.03.14.
Zsefy Zsanett




"Magyarázom a mechanizmust" - bepöcceneteim


Alkotókhoz....
Csak egy kis szerénységet! Egy kis alázatot! 


(Vigye, aki nem érti, de ne vegye magára, aki igen!)

MÁS: (sk)

Akkora az arca, hogy le kellett kicsinyítsem a fotót, hogy ráférjen a monitorra. = nagyképű

A wikiben is ott vagyok = totálkáros önértékelés 

Összehányt szavak = még nem vers

Néha vannak jó ötletei(m) = nem gondolkozik


Rossz hangsúly: 'Csak ÚGY issza a szavait...'   ha van sör , bor, pálinka.

Különböző hosszúságú sorok + bónuszként karikában 18-as, és/vagy értelmező szótár = modern vers

Attól, hogy az Olvasó nem érti, még nem feltétlen hülye.

2014. márc. 10.

DON WILLIAMS - Country-zenész, dalszerző, gitáros, 2010 óta a Country Hírességek Csarnokának tagja.

Az idén lesz 75 éves "a  country kedves óriása"...Nem celeb...sztár!

 Egy másik idézet is a nagyságát jellemzi: 

"Don Williams egy őrült! ...Nem az a normális hétköznapi fajta, különleges őrült! Egy ilyen iparágban, amely tele van drogosokkal, alkoholistákkal, hamisítványokkal, előkerül egy egyenes személyiség tele tehetséggel és lélekkel ...akiben mélység van, rengeteg szeretet és törődik az emberekkel; nyílt és őszinte."

– Bobby Bare" /Wikipédia./

DON WILLIAMS - koncert: AFRIKA - 1997.

DON WILLIAMS KONCERT - 2013.

LEPKECSÖMÖR


Lepke fészen, papíron, lepke minden térben,
körülötted tavasz van, de én meg sem érzem.
Kibomlanak a rügyek, az enyém megfagyott,
van akit az éden régen falak között hagyott.

Tulipiros szívekből kihajt majd a rózsa,
nem tűnik fel, a világban gyűlik a vértócsa.
Virágszoknyás nappalok, illatfürdős éjek,
sokan csak a virtuális madárfüttyben élnek.

Habos-babos felhők alatt ördög Istent játszik,
- ez nem óda a tavaszról, gondolom, hogy látszik -.
Nem néz soha tükörbe, kit riasztana arca,
virágkoszorút fon fejre, szarvát úgy takarja.

Rajtam kopott kabát van, lyukas minden zsebe,
a múltamat máshol őrzöm, jövőm nincs már bele.
Kék madár és korallzöld tenger a te álmod,
azért mégsem leszek soha csilivili bábod.


2014.03.10.-2014.09.13.
Zsefy Zsanett

2014. márc. 7.

Majd hajolj rám Éjszaka



Hajolj rám Éjszaka, úgy érintsen a csended,
nem zuhanok mélybe, ha velem maradsz.
A csillagok között sem töröm meg a rendet,
csak hagyom, hogy ringasson a pillanat.

Hajnalban se ébredjek fent halk susogásra,
míg lábujjhegyen távoznak a csillagok.
Nap keze simítson, és ne perzseljen lángja,
rám úgy terítsd köpenyed égi utamon.


2014.03.07.
Zsefy Zs.