2013. dec. 30.

Kihajózom

...persze kicsit magaménak is éreztem...de az biz' régen volt... :((


Nem búcsúzom, ha bezártok egyszer,
lehet egy ködös, fáradt téli reggel.
Kihajózom, a dokkot elhagyom,
ha jégbe fagynék se legyen rossz napod!

Nem búcsúzom, és meg se ígérem,
hogy fájni fog, ha nem lesz versítészem.
Már mondtad pedig, máshogyan írok,
én mégis csak a régi maradok(+k-k).


ZsefyZs.
2013.12.30.

2013. dec. 28.

Egy dal ma az élet - BÚÉK!


Szilveszter búcsúja

Ma még veled vagyok,
ne számold, az hány óra.
Csak annyira van időnk,
koccintsunk az elmúlóra.
De vonz a heverő:
ruhád csendben levessed.
Angyalod leszek én,
nem rád rajzolt kereszted.
Ha kint fagy kopog,
itt forró lesz az ágyad.
Ha kertben vihar dúl,
bent tombolhat a vágyad.
Ha elcsitul a szél,
a holnap ránk simulhat.
Ma mindent elhihetsz,
éjféltől szépül csak a múltad.

Néha eljövök, (évente éppen egyszer).
Ölelések közt búcsúzom én, a Szilveszter.
Emlékeid megszépítik majd a múltat.
De ma nem beléd, inkább piros pezsgőbe fúljak!


ZsefyZs.
(Első közlés:  2011.12.28.)
*
(Zene linkje:  http://youtu.be/RxGVGrDtf6Q)

2013. dec. 27.

Picinyke világ


Álmodtam egy pici kertet,
olyan kis talpalatnyit,
ahol öröm minden perced,
akármilyen falatnyi.
Szellőt hozzá, csöppnyi napot,
angyalkákból jó sokat.
Vidítsanak, ha a bajok
felhőt vonnak arcodra.
Istenkéből ott csak egy volt,
és sokkalta kegyesebb.
Övé volt a föld, s a mennybolt,
ha kellett megkeresett.
Oltár sem volt, sem temploma,
nem fért volna kertedbe.
Szívem volt ott a cicoma
virágok közt lelkedben.


2013.12.27.-2015.12.27.
Zsefy Zsanett

(Fotó: http://antalvali.com/zold-levelek-es-levelzoldsegek-szerepe-az-egeszseges-taplalkozasban.html oldaláról: patics fotója)

2013. dec. 26.

a mai very vers

Van közönség, hol a közönséges a nyerő.
Így egy mai vers very elképesztő, de menő.
Veri lapra, veri bájtba,
adagolja orrba-szájba,
veri hozzád, veri máshoz,
very veri: fülbe másszon.
Idekeni, odarakja,
kitöröli vagy lenyalja,
undorodik, ki is hányja,
neked tálcán felkínálja.
Te beveszed, le is nyeled.
Jól megszívtad. Elhiheted.


2013.12.26.
ZsefyZs.

(Fotó: tarack: http://kertesz.blog.hu/2013/03/04/tarack_a_kertgyilkos )

Nosztalgia....

 Az időkép.hu oldaláról...
Ugyanaz a hely, de saját fotó... :)  2011.02.24.

....ilyen volt, amikor eleredt a hó... :) 

2013. dec. 23.

Zsefy: Seholsincs Világ: KARÁCSONYI MEGLEPETÉS

Zsefy: Seholsincs Világ: KARÁCSONYI MEGLEPETÉS: BOLDOG KARÁCSONYT! Kedveseim! Az angyalok ma betoppannak az ablakon, pici topánjuk nem koppan, arany hajukban fény...

KALÁCSBA FONVA - (átirat)2


(Susan Boyle-http://youtu.be/xRQzyAPfsIg)


Ma monitorcsendben vágyom mosolyra,
fenyőn pihenő lágy csengettyűszóra,
kalácsba font szavak ízére, mesékre,
gyermekeimtől áldó ölelésre.
Valami nagy-nagy tűzre a szívembe,
parazsából szikrákat fűzni estre,
anyám hajának hajnal-illatára,
otthon-melegre padoknak utcákba.

Adnék szigetet, holnap-biztonságot,
körbe keríteném azt a kis világot,
kizárnék onnan könnyet, pénzt és fegyvert,
éjtől is vigyáznám színekkel a reggelt.
Mert már csendre vágyom és mosolyokra,
nem magukra hagyott halk sikolyokra,
és kalácsba font szavaknak ízére,
szeretetre az emberek szívébe.



2011.12.12.-2013.12.23.-2014.12.21.
Zsefy Zs.

2013. dec. 22.

Ne kutasd álmom!

Egy korábbi versem átirata...

A cigány, ha húzza és könnyed arcod mossa,
te nem kérdezed tőle hol tanult zenét,
a génjei hordozzák, a vére része,
pártfogója múltja, s több nemzedék.

Az emlék - s mit megtanultam régen -
hatvanhoz közel már lassan megkopik,
a kémcsövet letettem,
többé azt sem kérdem,
excellben írjam-e a dolgaim.

Álmaim már színtelenné fogytak.
Csak ritkán látok vadvirágokat.
A rajzlapot régen félredobtam,
a hegedűm is undok, mostoha,

Hangom rekedt, - halkan szól az ének -,
emlék csupán, mit tükör nem mutat.
A szép napok is ritkábban kísérnek,
őrzöm őket, hogy el ne fogyjanak.

Ne kutasd okát miért most,
miért így és meddig,
fogadd el, ha gondolod!
Én se kérdem okát e földi létnek.
Megélem, de olykor ébren álmodom.



2009.08.10.-2013.12.22.
Zsefy Zsanett

2013. dec. 21.

Angyalok


Kószálnak sötétben,
jégfátyol tükrében
fésülik hajukról
a csillag-szikrát.
Ruhájuk fodrában,
jégvirág csokrában
rejtik a pálcájuk
varázsporát.

Gyerekek fülébe
dúdolnak, mesélnek,
homlokról csókolják
a láz nyomát.
Suttogják szerényen,
másoké az érdem,
s holnap már álmodhatsz
újabb csodát.


2009. nov.13.
Zsefy Zsanett 

2013. dec. 15.

A kör peremén


Én nem tudom már, merre járok,
minden út magába fut.
A kör velem egyszer bezárul,
s nincs érintő, nincsen húr.
Kiszámolnám, mikor lesz vége,
ha egyenesként égbe jut.
De Isten tudja, mennyit érhet,
ha az ember mindent tud.


2013.12.16.
Zsefy Zsanett

(Fotó: Facebookról)

Téli kép

... ezt a versemet is elővarázsoltam a múltból... :)















 Nézd, a város milyen szép!
 Takarója hófehér,
 angyalszárnyán a pihék
 jégből horgolt hócsipkék.

 Nézd a fákat, tündérnép!
 Virágköntösük fehér,
 papucsuk is téli rét,
 hattyúfehér, puha még.

 Nézd, a fenyő milyen szép!
 Izmot növeszt rá a tél,
 de kivágják, s a szegény
 azt sem tudja, hogy miért...


 2009.12.05.
 Zsefy Zsanett

2013. dec. 11.

Havas tavasz

A "Túlhordott tavasz" átirata...a márciusi télről -  2013.

Hó fedi a földet, zöldet,
nap vöröse bágyadt kő lett.
Tél leplezi utak sorát,
rügyekre húz dérkoronát.
Jeges széllel száguld Isten
rendet rakni földi priccsen.
Ember kezét visszatartja,
erre másnak nincs hatalma.
Esendőkkel bármit tehet,
míg a vállán rándít hetet.
Szívathat is jókedvében,
jelet oszthat hozzánk mérten:
Vegyük észre azt a csendet,
amibe a halál kerget.
Addig együtt zengjünk ódát,
madarakkal fújjuk nótánk.
Keservünket húzzuk csőbe,
lelki szelektív gyűjtőbe.
Ne papoljunk, hagyjuk papra,
bohócruhát öltsünk hatra,
s vigyorogjunk rá a télre!
Talán ráfut egy nagy lékre.


2013.03.15.-átírat: 2013.12.11.
Zsefy Zsanett

2013. nov. 1.

Mindenben téged kereslek

...egy régi versem....Halottak napjára...

Szóhiányos csendes este,
emlékekbe temetkezve
versek felett elmerengek.
Mindenben téged kereslek.

Bíbor fényű alkonyatban,
délre húzó madarakban,
a búcsúzó nyárutóban,
mindenben téged kereslek.

Korhadó fák nyögésében,
a viharos őszi szélben,
fagyos éjek köpenyében,
mindenben téged kereslek.

Temetőben sírod felett
kinyújtanám mindkét kezem,
ölelnélek – nem tehetem.
Mindenben téged kereslek.


2009. 10.21.
Zsefy Zsanett

2013. okt. 26.

Hiány a szívemben













http://www.youtube.com/watch?v=0iCPJx2yv90&feature=share&list=FLvbpr-TfXsmd9M41TloJgUA


Szótlan voltam, meg ne rettenj,
arcod mégis félve rezzent,
pedig csak egy rigó röpte
szöszmötölést szőtt a csöndre.
Emlékezni ráér holnap,
addig beszélj, ugye jól vagy?
De ráhajolt a béna vágyra
a pillanat némasága.
Fojtogatott, veled sírtam,
a világ, hogy lehet vígan?
Öleltelek, s ahogy féltem,
kiszakadtál már egészen,
Apám.


2013.06.19.
ZsefyZs. 
*
(Korábbi címe: "Utolsó ölelésed" )
*
A dal másik linkje:
http://www.youtube.com/watch?v=0iCPJx2yv90&list=FLvbpr-TfXsmd9M41TloJgUA&index=86

2013. okt. 25.

Zsefy: Seholsincs Világ: valami új kell

Zsefy: Seholsincs Világ: valami új kell: valami más kell  valami új valami ami mai nem valamiféle megszokott rím avitt gondolat az évszakok már régen elavultak modern világot ...

2013. okt. 22.

Éveim2 - születésnapomra


Hogy eggyel több az sosem gond,
tagadni számát badarság,
könnyezni érte kisebb rossz,
ha elpazarolt, s butaság.
Mi eddig volt őszinte, szép,
- a Rút idővel elszelel -,
a szem megőrzi, s minden év
a szívben végső helyre lel.


2013.10.22.
Zsefy Zsanett

Zeneajánlóm: 
Melina Mercouri: Na me Thimase
(http://youtu.be/CD6PUfTF5oQ)


Ilyen kardvirágból kaptam egy hatalmas csokrot nagyobbik fiunk születésekor a páromtól...  :) 

2013. okt. 17.

Pusztába kiáltott szavak

Isten a fülén ül, lehet ő is vénül.
Neki tág a világ, míg nekem egyre fogy.
Bár az én lábam fáj, s nem az övé kékül,
mégis én vagyok az, ki elé térdre rogy.

Mindent látó szeme közönyösen bámul.
Míg nekünk korrigálni nagyon rizikós,
ő kompetens lenne, szíve mégsem lágyul,
pedig itt az élet ma még nem fikció.

2013.10.16.-2013.12.12.
Zsefy Zsanett

2013. okt. 13.

Köszöntő az égre írva

Édesapámhoz....


Október tizenharmadika..
Másnak babonából félsz ez a nap.
Nekem a szép emlékek emeltek
kalapot ismét, amikor felvirradt.

Most kicsit más minden.
Pedig gondolok mindig rád.
Ez mégis a te napod,
ha hervad is odakinn a virág.

A Nap üzenetet küldött.
Sugaraival bűvöl az árnyékvilág:
ez a kis nyaláb gyermekkorom kacagása, 
a másik már egy kamaszlány.

A harmadik egy anyai szív,
mit unokákkal öleltél magadhoz,
s hogy' őrizted velük a reményt,
talán látod felnőni őket egykor.

Mert úgy lett, - nemhiába kérted -,
áldott legyen érte az ég!
Most én remélem, hogy megtalál végre
felhőkre karcolt jelem, a fény.

Ma gyertyafénnyel idézlek téged. 
Nézem mosolyod gyűrött fényképeken,
s veled égek tovább a lángban,
egy pillantásban, 
mit retinám örökre befogadott.
Ma köszöntenélek. 
De csak gyertya éghet.

Az ajtót résnyire mégis nyitva hagyom..


2010.10.13.
Zsefy Zsanett

*
Édesapám egyik kedvence: LA Paloma
http://youtu.be/DBHkn8_ApJw


Őszi zsongás (3.)


Rozsdalevél zizzen, épp surran az eső,
szivacsos házak során repül az idő.
Ásít és unottan sóhajt a vad fasor,
szelíd utakra dől a bágyadt nyugalom.

Néhány fáradt sugár míg áttör a ködön
ború szitál csendet a nedves rönkökön.
Valahol felzsong néha egy halk orgona,
s a tőkékre ráolvad a nyár mosolya.


2009.08.10.-2013.10.13.
  Zsefy Zsanett

Kép: Maksai János festménye  (Facebookról) 
Megj: 3. variáció

2013. okt. 11.

ketrecben

...nem mai...csak kimaradt...

magamba zártam a kintet
ahogy a világ magába zárt
ketrecem lett az Univerzum
benne én
a tömegbe gyűrt magány


2010.06.10.
Zsefy Zsanett

2013. okt. 10.

fonákságok...

...fonákságok 1.

Rájöttem, nem is rossz önálló' kötetlen.
De csak, míg nem vagyok önálló kötetben...
...fonákságok 2.

...vigasz...

Beteg:
Doktor Úr! Feltétlen szükség van az újabb érfestésre? A múltkori kettőbe is majd belehaltam, úgy megkínzott.
Ráadásul beparáztam, mert nemrég egy másik kórházban egy beteg karját szétroncsolta az érfesték. Több műtéttel sem tudták helyrehozni.
Orvos:
Sajnos ez is benne van a pakliban. Nem véletlen íratják alá a beteggel műtét előtt a beleegyező nyilatkozatot.
Beteg : 
Köszönöm doktor úr. 
( - magában -: Igazán megnyugtatott.  )

2013. okt. 6.

ÖNGÓL


fejemre nem nőtt glória
ember vagyok s nem ló fia
ki csetlik-botlik s jó pipa
ha másnak több a gógyija

leképezem a képeket
mit exponált a képzelet
de van ki ettől lépre megy
és szárnynak látja két kezem

a sorstörött sorsom fölött
sok sortörött sort dörmögök
s lekörmölöm hogy bömbölök
míg magamtól is megtörök


2013.10.06.
Zsefy Zsanett
*
(Fotón: okapi)

2013. okt. 3.

ne félj kicsim

..ez is kimaradt a blogjaimból...


(Zeneajánlóm: Édes Kisfiam - trombita - http://youtu.be/dOWjHZkWH8o )

ne félj kicsim
ha sötét van
nem haltak meg a csillagok
csak egy üstökös most fényezi
azután mind ragyog

ne félj kicsim
ha villámlik
nem égnek égi szekerek
csak a Nap szívéből futnak szét
mennybolton az erek

ne félj kicsim
ha az ég dörög
biliárdoznak az istenek
csillaggolyók koppannak ott
egy üstökösfejen

ne félj kicsim
ha fogy az idő
csak a Nap falja a tegnapot
hogy jól lakottan szülje meg
nekünk a holnapot

ne félj kicsim
itt a föld se reng
ha kell kitámasztom neked
három ponton a legbiztosabb
az egyik én leszek


2011.04.14. 
Zsefy Zsanett

Csendes biztató

Fotó: antalvali.com oldaláról










It's Love
http://youtu.be/KENvJVBQ0I0

Párnádba bújt a szó,
amolyan biztató.
Odakint fény szitált,
kertedbe csillag szállt.
Hajadba túrt a Hold,
sarlóján hintaló.
Fakó a képzelet,
ha nem érzékeled:
így érez mind, aki
boldog gyerek.

A parton hársfasor,
szelíden átkarol.
Hozzád indul a szó,
lelkeden elnyúló.
Amíg megérkezem,
magadtól kérdezed:
együtt leszel velem
örök gyerek?

Sátrat húz ránk az éj,
nem zargat lámpafény.
Feketét ölt a csend,
kezeden elpihen.
Benned nem kétkedem,
csak érted vétkezem,
de mint a pillangó 
szárnyal a biztató:
együtt még szép lehet
mind, ami lesz.



Átirat:
2010.12.15.-2012.06.08. - 2013.10.02.-2015.06.10.

Zsefy Zsanett

2013. szept. 15.

Az én kenyerem

 

Az én kenyerem a mindennapi álom.
Ha felébrednék lennék éhhalott.
Vágyaimból újraépül várrom,
s a király is jön, pedig elhagyott.

Az én szívem akár egy nagy teknő.
Már naggyá dagadt benne a világ.
Kovásza volt gyermekem, ki felnőtt,
s mert jól gyúrták meg, rám is ő vigyáz.


2013.09.15.
Zsefy Zsanett

2013. szept. 14.

Ellentmondásban....

 Mindig elhatározom, hogy többet oda be sem teszem a lábam. Azután mégis azon kapom magam, hogy  elborzasztó verseket olvasok, hsz-eken szörnyülködök, kritikákra és véleményekre bólogatok - ami a kritikákat illeti csak igen ritkán esik meg velem -. Vagy felhúzom magam a plafonig, s már törölnék is mindent, amit odavittem...és tessék: megint feltöltöttem egy újabb művemet.
 Pár éve keresem a helyet, ahol úgy érzem igen, itt érdemes lenni, küzdeni. Volt,  ahol jó volt és van, ahol még most is az (lenne), de valami végül legtöbb oldalról  elriasztott, és továbbálltam. Hol a színvonal, hol a kritika hangneme, de főleg az önkritika hiánya az alkotók és olykor a  kritikusok részéről, máskor a személyes "lustaságom" miatt tűntem/tűnök el.  Mert hsz-elni kellene.... De...
Ez utóbbi  hátterében egészségi állapotom nem feltétlen pozitív változása rajzolódna fel, ha kibontanám... :)
Mindenesetre arra az itt "fel nem fedett" oldalra már alig-alig járok. Vagy nem nőttem fel hozzá, vagy már - egyre jobban megismerve - igazán nem is akarok.
 Az a kevés valóban említésre méltó alkotás az egésznek csak töredéke.  A versek nagy többsége - úgy 90%-a - olyan színvonalú, hogy nem érezném magam jól, mint ki ennek az oldalnak a megítélése szerint maradandót alkotott.
Pedig az elején mindent komolyan vettem. Azután már szelektáltam. Később szórakoztam az egészen. Most már hidegen hagy. Nem izgat, hova kerülnek az írásaim. Mehetnek a süllyesztőbe...elférnek ott.
S aki máshol nem talál már meg, az azon a netes felületen, amíg a portál üzemel - akár évek múltával is - rám bukkanhat, mivel  a szabályzat szerint  nem törölnek semmit.
 Ha szerencsém van olvashat majd akkor is, amikor jómagam - a múlandós beskatulyázás mellett -  már "múlt" is leszek. :)

2013. szept. 10.

Az utolsó vonat

A korábbi blogomból kimaradt...bár a megzenésített versem videófeldolgozása nem.. :) 



Jó utat! A kezed elengedtem.
Utolszor még intesz felém.
Kísérjen el mosolygós, ezüstös holdfény,
léptedet vigyázza az ég!

Amíg együtt szálltunk nem fájt,
nem is volt seb sohasem.
Ma az eső csorog, csendben,
szirmot se bont már az őszi szél.

Most egy csillag sír a síneken,
ahogy messze megy az utolsó vonat veled.

Elment hát az utolsó vonat is.
Hullanak már a vadgesztenyék.
Szívemben él az a tóparti szép emlék:
szirmokat bontott akkor a szél.

Amíg együtt szálltunk nem fájt,
nem is volt seb sohasem.
Ma az eső csorog, csendben,
szirmot se hord már az őszi szél.

Most egy csillag sír a síneken.
Az utolsó vonat is eltűnt, veled.



2010.10.26. 
Zsefy Zsanett

2013. szept. 9.

Ajándék Apámnak, mert odafent fázik


Csónak ring az alkony-fényben.
Vörös tapéta az ég.

Ráfröcsköl a Nap még némi
erdőtarajt, holdkaréjt.

Tóparti kis vendégházban
Anyám maga. Felhőt köt.

Mikor kész lett, égbe vitte
azt a kevés örömöt.


2013.09.09.

Zsefy Zsanett
(Fotó: Beautiful & Amazing Photo Collection - FB oldaláról)

2013. szept. 8.

Egy szeptemberi esten

A hollószárnyú este már csillagfészket készít,
ringó fűszálak hegyén  harmat üt tanyát.
Az erdő felett repülő pöttyöt pulzál s fénylik
a horizonton átfutó utolsó sugár.
A város kérges tüdejéből feltör néhány sóhaj,
utcazajt köhög a csend mielőtt csitul.
Mesét mond a csillagoknak, aztán meg sem szólal,
elszunnyad a nyár s a táj új őszbe simul.


2013.09.08.-2014.02.13.
Zsefy Zsanett

(Fotó: amatorfotosok.network.hu-harmatcsepp)
*
Zeneajánlóm:  

Adieu l'ami_Alain Morisod & Sweet People

http://www.youtube.com/watch?v=hlwpXB-9EmY&feature=share&list=PLB9C961669255447C

A költő és mentora... :)))

Életkép a Dokkon...

2013. aug. 29.

Tükörég

Ó, Istenem az a mennybolt.
Nappal ragyog, éjjel sem holt.
A csillagok cseppnyi szemek.
Kacsintanak s visszanevetsz.


Zsefy Zsanett
(Valamikor 2013. előtt...a Fullextra oldalára, egy hsz-be született..)

2013. aug. 26.

Játék...


Tegnap az jutott eszembe, hogyan tudnám egy, esetleg két szóval - mondjuk összetett szavakkal - jellemezni néhány ismerősöm alkotói munkáját, költői munkásságát..... Vajon hogyan érzik? Ráéreztem-e? Vajon saját magamról bennem kialakult képet mások is így látják-e?
...a teljesség igénye nélkül néhányat megosztok: 

Hajnalka Szilágyi- Lumen: 
lélekfestő - érzésszobrász 
Ilona Nagy Horváth - NHI: rálátó - életzenész
István Kelebi Kiss: képmágus
Mihály Böröczki- Mityka: 
szómentő - szószobrász 
Pethes Mária: átmentő - gondolatmágus
Ruder Jana: léleknyitogató - szív-hangszerész
Zsefy Zsanett - jómagam -: empátiatolmács

Csak eddig jutottam...
(Fotó: ZIMI világa - FB oldaláról...)

*
A fotóhoz: Nem az a fontos, hol született, hanem hogy nekünk nyílik.

2013. júl. 28.

Hol-d-rukk...



Míg legurul a Hold a dombon
nevedet százszor is kimondom,
és úgy izgulok, le ne érjen,
ameddig azt (oly) szépnek érzem.


2013.07.27.
ZsefyZs.

*
Fotó: FB-World of creativity oldaláról.

2013. júl. 26.

Anna-napján...emlékezem

EGYSZERŰ DAL ANYÁCSKÁMHOZ


Még ölbe vennék minden boldog percet,
mit Anyám keze rajtam itt felejtett,
két karjának minden ringatását,
babusgató szeme pillantását.

Elrejteném, senkinek se jusson,
nem osztoznék mással ezen jusson,
enyém legyen akkor is ha mégse,
megkövezném a halált is érte.

Még ölbe vennék minden boldog percet, 
ne az idő nyerje meg a versenyt,
ne hantodra hulljanak a szirmok,
elmondhassam, örömömben sírok.

Idekint a természet 'hogy éled,
nevetésed visszhangzik a szélben,
ablakomat kitártam előtte,
egy kis foszlányt menteni belőle.

A virágcsokrot, amit neked hoztam, 
nefelejcsből, gyöngyvirágból fontam.
Anyácskám, tudom, minden hiába.
Az ölelés már mindkettőnkben árva.


2012.04.26.
Zsefy Zsanett

2013. júl. 15.

egy kis kavics

...ez is egy régebbi, tán el is feledett....átirata
Zeneajánló: Al Pacino: Egy asszony illata: 

csak egy kis kavicsot
sodort partra a tó.
halk koccanás jelezte
szikla tövében elhalón.

a lemenő nap
alkonyt hajolt ránk
sustorgó fák között.
még nem fájult belénk szó,
nem durvultak el ösztönök.

nem értél hozzám,
csak léptünk egyezett.
kis rezdülések fontak körénk
szerelmes perceket.

az idő velünk haladt,
- hát álltunk jó soká -.
ujjainkkal intettük magunkhoz,
s azóta vigyázunk rá.



2010.09.11.-2013.07.17.
Zsefy Zsanett
*
Elvis Presley
http://www.youtube.com/watch?v=TtFN6YQOhj0
*
fotó: Bakk Péter

2013. júl. 1.

boldog bulldog

 Fájl:Saylor's Doc Holliday.jpg

nem vagyok én szelíd eb
morogja a szelindek
reggel amint felkelek
azt eszem mit fellelek
virsli kolbász szalámi
esetleg egy nagybácsi
ebédem meg véres szték
lehet séf vagy éppen pék
de vacsorára beérem
ha meghagyják a herémet



2013.07.01.
ZsefyZs.

Fotó szerzője:Bulldogger1969 
Saylor's Doc Holliday, a fawn colored American Bulldog.
Kép származási helye: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Saylor%27s_Doc_Holliday.jpg

2013. jún. 30.

Már káromkodni sem a régi...

Néha úgy érzem, hogy manapság már egy jóízűt káromkodni sem lehet. Igaz, nem gyakran szoktam, és sokan még azt a keveset sem feltételeznék rólam, de biz' megesik. Néha, ha eldurran az agyam, és nincs kéznél egy olcsó tányér, vagy egy műanyag pohár, amit jól odavághatnék a földhöz, levezetem a feszültséget egy pár keresetlen szóval, mondattal.
/Nem kell megijedni! Nem tányércsörömpöléstől és káromkodástól hangos az otthonunk! :) /
A másik percben már meg is bánom...visszaszívom. A mai irodalom - főleg a költészet - azonban egyre inkább elveszi ezt az örömömet.
Mert mitől "jó" csúnyát mondani, káromkodni?
Naná, hogy azért, mert nem használjuk mindennapi kommunikációnkban azokat a szavakat, szókapcsolatokat. Nem illik, de inkább úgy pontos, hogy nem illett...Ma már a médiában - nem a filmekre gondolva - egy riportban simán elhangzanak vulgáris kifejezések mind a riportalany, mind a riporter részéről.
A modern költészetben pedig fénykorát éli.
Már a témaválasztás, és feldolgozás is annyira profán manapság, hogy az ötvenesévekben az utcánkban fuvarozó kocsis szóhasználata és a Kámaszutra fantáziája is elbújhat mellette. Úgy elburjánzott a vulgaritás - (a hétköznapi egymás közötti kommunikációra most nem térnék ki...) -, hogy már szégyellem, hogy nem botránkozom meg rajtuk. Sőt. Kezdek annyira immunis lenni, hogy átugrom ezeket az "illetlen" szavakat és azt nézem, keresem, hogy  van-e még valami, ami egyáltalán figyelemre méltó a versben, az alkotásban. De gyakran csalódnom kell. Alíg van, ami túlmutat a közönségességen, trágárságon, s mivel egyre megszokottabbá válik,  lassanként unalmasak is lesznek. Így már káromkodni sem olyan élvezet.
Valamit ki kellene már helyette találni..!



2013.06.30.
ZsZs.

2013. jún. 29.

Télbe szendergő


Kép származási helye: zsoerman.freeblog.hu

Kócos a táj. Mint lány haját 
szél fújja nyárfa tincseit.
A határ fejére csipkés főkötőt 
mintáz az ég, és csillagszemével 
álmosan az elnyúlt utakra rákacsint.




2010.11.26.

Zsefy Zsanett

2013. jún. 28.

Hajnalparázs



Ez is egy régi versem....

de valahogy kimaradt a blogjaimból.
 









Monia - http://youtu.be/Mnv7on1Fs9c

Én nem tudtalak mindig átölelni,
megdermedt a vágyott mozdulat,
két karommal átfogtam a lelked,
de nem hagytad, hogy veled gyógyuljak.

Én nem tudtalak mindig átölelni,
pedig minden hajnal  hozzád vezetett,
és veled búcsúzott a fáradt nappal,
az öröm benned feltöltekezett.

Én nem tudtalak mindig átölelni,
most úgy éget, hogy pernye lett szívem,
beborít míg fuldokolva  súgom:
ugye érezted, hogy közben szenvedek?


2010.06.14.
Zsefy Zsanett

2013. jún. 20.

széthúzó összetartás




ház tetején villanypásztor
kizárja a csillagokat
körbevesz az őrült sötét
a gondolat is tapogat

elszaladnék visszatartasz
sehol sincs itt egy kis huzat
két oldalról és középen
mindenki egy holdat ugat



2013.06.20.
ZsZs

2013. jún. 19.

Gödörben

átirat:

Hallgatózom. Szíved csendes.
Nem érek fel hozzád éjjel.
Kitöltötted már a teret,
abban más már sose fér el.
Szemben velem Hold enyeleg,
csillagoknak lenne párja.
Szeretkezne, de nem lehet.
Ereimben könnyű pára.
Itt maradok. Jó ez nékem,
ha föld kérge elragadna.
Követ rakjál fölém kérlek,
ha az Isten megtagadna.
Hajnalodik? Az nem az ég,
csak az ásó széle villant.
A méret itt éppen elég.
Lelkem úgyis hozzád illan.



2013.06.18.-2014.11.12.-2015.08.22.

ZsefyZs.

2013. jún. 14.

gyógy(ny)ír

(firka-pirka)

sokan a lélek pattanásait is alkohollal gyógyítják
tinitonic helyett sörrelborral
a mákot csak később dolgozzák fel
ó piát 
mondják
s rágurítanak pár felest 
ha még dobban


2013.06.14.
ZsZs

2013. jún. 13.

LÁZADÁS



 - átirat -

Nem minthogyha bárkit érdekelne,
a Hold úgy döntött mától odébb áll.
Nap sem süt majd ingyen bármi végre,
hogy ki érdemli, legyen kihívás.

A Föld feje főhet éjjel-nappal,
hogy lesz kerek ez elrontott világ.
Hegycsúcsait beveti, mint ujjat,
hogy megbökhesse Isten oldalát.

Az Úr éppen galaktikát pörget,
benn' angyaloknak épül játszóház.
Az ajtóra táblát akaszt bőszen:
segíts magadon, aztán reklamálj!


2013.06.13.-2017.04.24.
ZsefyZs.


2013. jún. 12.

Nyomomban csillagok


(Átirat)
Nem tudok én hazudni sem csalni,
pókerarccal maszatoljon más.
Tenyeret asztalra odacsapni
már nehezebb, mint össze a bokát.

Magányosnak marad a csend, s mégis
szétgurult hangzók közt kutatok.
Meg kell mentsem mindet ától zéig,
hogy elhitessem néma nem vagyok.

Lekapcsolom a Holdat az égen,
sötétben nem látszik sehol árny.
Te tartod a szívem kötőféken,
csak a lelkem csapkod, mint a szárny.

Úgy hagyom a csillagokat néked,
ha elvesztenél, s lelked még sóvár.
Tolmács sem kell, ha végre megérted,
szívhangokhoz én vagyok szótár.



2013.06.13.-2014.11.12.
ZsefyZs.
*



Ez a sor:
"csak a lelkem csapkod, mint a szárny."  
Tónibácsi - Neogrády Antal - ajándéka :) 
(Az utolsó sor korábban, amivel megjelent a Poeten és a Fulltükörben is::
"mindegyikhez én vagyok szótár."  volt.)

Vagyok bennedhiány


Most nem kéne hirtelen meghalni,
holnap úgyis rám kékül az ég,
a szeretlek nekem nem alkalmi,
ha felolvadt a szívemen a jég.

"Most kellene hirtelen akarni",
amíg vagyok két lélegzet között,
ahogy Isten eltervezte: talmi
hiányban, ami hozzád kötözött.


2013.06.12.
ZsefyZs.

A "most kellene hirtelen akarni" sort, és a
"rám kékül az ég" ; "két lélegzet között" költői képeket Mityka ajándékozta nekem... :) 
Fotó szárm. helye: http://biblia.hu/az_oszovetseg_a_muveszetekben/a_ferfi_es_a_no

2013. jún. 10.

Megszállott


Ma nem tudom, hogy épp mire vágyom,
kiszakadni vagy összeforrni tán.
Bőröd alatt kellene kivárnom,
de attól tartok, hogy neked is fáj.
Rajtunk kívül lámpaerdősávok,
itt bent a sötét önálló egész.
A fejedben lenyomatom, látod,
már befészkelte magát a penész.
Az ördögűzőt kizárom, mert félek,
kiirtaná még azt is, mi enyém.
Angyalok, ha jönnének, e résben
nem férnek meg, én ivódtam beléd.





2013.06.10.
Zsefy Zs.

Fotó származási helye: twitter.com

2013. jún. 4.

(v)érzékenység



most feszíts keresztre e plasztik korban
ahogy a pírszinget fülben vagy orrban
mutogasd ne hagyd ki az intim helyet
felessel támaszd ki nem-tetszik jeled

pár évem van még hogy véremet altasd
időt lásd hagyok rá hogy elkaparhass
azután fent mindegy hogy tudtam írni
de hiszem az Isten úgy is fog bírni



2013.06.04.
ZsefyZs.

2013. máj. 31.

Elfogadás



Bennem ez a világ elfér már egészen,
régen én kerestem helyet bármi részen,
belém olvadt végleg a Hold is a Nappal,
ahogy a fű égő alkonyi pipaccsal.

Álmaimat hagytam, a szél szét hadd hordja,
szétcincálhatja mind a hiéna horda,
nem az én szám véres, - tiéd sem törlöm le -,
sörétek helyét csak magamon öltöm be.

Hiába kerekedik rend, ha a káosz
bele-beletapos, hogy legyen hiányos;
álmaimat adtam, a szél visszahordta,
megtizedelte, de úgy is összeforrnak.



2013.05.24.-31. (átirat)
ZsefyZs.

*
Fotó: FB- negis-art oldaláról

2013. máj. 26.

Lékelés

avagy szuicid poét(ik)a...

Gondoltam, megint csak hozok egyet,
- nem ahogy kutyának csontot vetnek -,
de lehet e pár sor sem mutat újat,
ahogy a fogaim is majd, kihullnak.
Túlnan a kép máig harmonizál,
a tenger tajtékos, a Dokk kivár.
A kapitány kormányon, minthaérzi,
de kurvára nem bírja, ha más nézi.
Talán csak könnyet ejt, nem épp értem,
ha meg is értem, át mégse (v)érzem.
Így elő a csákánnyal, s magam vágok
egy hatalmas rést skalpolt koponyámon.



2013.02.26.
ZsefyZs.