2013. márc. 29.

Túlhordott évek




















Meg kellene tarts még,
ahogy túlérett gyümölcsét
a mozdulatlan ág,
s ha érinti könnyű szellő
pihenhet a földön,
míg nem tapossa láb.

Meg kellene látnod,
ahogy sebzett madár átkos,
köröző gyilkosát,
és elvezethetnéd onnan
legyen máshol nyomban,
ne ahol fészke áll.

Meg kellene értsél,
ne maradjon bennem kétség,
mi vagyunk a világ,
s amíg vállamon elhordom
éveink, a gondom
melletted tova száll.





2013.03.30.
Zsefy Zs.
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK OLVASÓIMNAK!
 
Karády István - Kosztolányi Dezső: HÚSVÉT


Kosztolányi Dezső: HÚSVÉT


Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –

kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.

2013. márc. 28.

Visszakozz, ha visz a kosz


Innen, a netről tán végleg kiköltözöm,
lelkem - ami maradt - emberbőrbe kötöm.
Nyakamról kötelet akaszthatnék fára,
megéri bárki is, hogy lógjak a sárba?

Ami volt, szétszórtam, a hó betemette,
ezen a tavaszon a jég is megverte.
Jön a nyár, csupa báj, csak én leszek pőre,
van itt még épp elég rügyhalasztó dőre.

Faágról kötelet mégiscsak leszedtem,
bogokat csomóztam, erősebbnek tessen.
Od'adom akinek épp ennyi hiányzik,
kösse ki ladikját, miből rám vadászik.



2013.03.28.-2014.09.06.
ZsefyZs.

Kisiklott évszakok


Azt mondták az időjósok,
- a tudorok leginkább -,
hogy ezután nem lesz tél, de
jól megizzaszt minden nyár.
Nem hitték el az emberek:
kellett a sok büdös gáz,
kipufogó, kályha ontja,
tavasszal meg hideg ráz.
Szakad a hó márciusban,
télen kabát alig kell,
korcsolyázunk Húsvét napján,
hol a járda falig lejt.
Bikiniben tantó néni,
a gyerekek toplesben,
tanév végét, ha megérik,
élvezhetik gruppenben.
Nincsen tavasz, ősz is minek,
hogyha köztük semmi jó,
eper, szőlő nem lesz kinek,
mindent belep a por és só.


2013.03.28.
ZsefyZs.
(Fotó: http://www.mommo.hu/kep/popup/754251/e49f2f2c58)

körtánc



http://4.bp.blogspot.com/-s5xMFmLVbgE/TzJIu30yUII/AAAAAAAAAic/F0RdToieBvU/s1600/200px-Kalotaszegi_varrottas.jpg
 
a szívembe nem fér átok
Trianontól már mit vártok
ismétlés és körbe körbe
ne ülj le a közepébe

ne táncolj ahogy fütyülnek
szózat legyen min örülhetsz
lábad nyomán fű ha terem
ne gyomirtón nőjön nekem

ha felszállsz és túl magasan
úgy érzed hogy lent a kasban
biztonságban zümmöghetnél
tedd meg de mást meg ne öljél


2013.03.28.
Zsefy Zsanett

(Kép: Orémusz Kálmán blogjából: 
http://nap-kelet.blogspot.hu/2012/02/magyar-nepviseletek.html  )

Se kép, se hang...




...csak egy néma pad
szemez kintről veled,
egy kis madár a lábánál
kevéske magot keres.
Az utca már nem invitál,
kihűlt a nyári láng,
de hajamba még
nem tűzött fényt
az elmúló ifjúság.

A pirkadat, mint űzött vad
rohan a fény után,
rövidke volt, nappalba holt
élete alkonyán.
A Nap lement,
de a Hold feszes
sarlóval fent kereng.
Egy régi dal, mely felkavart,
most súlytalan tova lebeg.

A szél zörög, s én rád török
nem hagyva több időt,
ha elmegyek
már ne kergesd
illúzióként a jövőnk.

A szétzilált világba zárd
elképzelt énemet,
lefestheted,
- szebb nem lehet -
a varázs elszáll velem..

*

Zene linkje:
http://youtu.be/xQXtH83mplI

2010.01.02.
Zsefy Zsanett


(E egy régi firkám..., ami majdnem elkallódott...)

2013. márc. 23.

Ma van a Föld órája

Tele vagyok feszültséggel. De ma este fél nyolc és fél kilenc között kikapcsolom magamat a Föld Órája tiszteletére. A feszültség levezetésének korábbi módjától - hisztérikus kitörések - ez idő alatt eltekintek.

Lemerülésem esetén várhatóan egy óra múlva sem töltöm fel magam...a Facebookra. Mert már fent vagyok.
Minden külön értesítés helyett.


2013.03.23. 19:49
ZsefyZs.

http://www.hirado.hu/Hirek/2013/03/23/07/Ma_van_a_Fold_oraja.aspx

BENDEGÚZ

http://farm3.staticflickr.com/2752/4352375662_2cda1c361d_z.jpg?zz=1

Nem emlékszik, milyen régen
éltek együtt a tanyán.
Bendegúz a házat védte,
s követte Mami nyomát.

Öreg volt már, mint gazdája,
mégsem hagyta soha el.
Éjszaka, ha Holdat látott,
vonyítani sosem mert.
Nem zavarta volna álmát,
kedvét soha sem szegte.
A kezet, ami simogatta,
megnyalta, úgy szerette.
Telt az idő, bajról bajra,
bút követett Napra Hold.
Búcsút intve földi létnek,
mennybe szállt a nagyanyó.
Bendegúz a portán maradt,
s fölötte a csillagok
bánatosan pislákoltak,
örömkönnyre nem volt ok.
Híre futott, s három napig
keringett fent a neten:
van egy szépség jól eldugva
világvége kis helyen.
Megcsodálták mind Bendegúzt,
gyűlt sok mosoly, tucat lájk,
aztán szépen elfeledték,
volt helyette kutya száz.
Beköszöntött a tél s a hó
paplant húzott a tájra.
Nem mélázott csak a holló:
kis domb áll a tanyába?

Bendegúz ott pihent, s nézte,
valahol a határban
nagyanyó jön szárnyán szélnek
s int, hogy fent nagyon várja.


2013.03.23.
ZsefyZs.


2013. márc. 22.

Csendes összedobbanásban

Igazfalva - ahonnan Édesanyám származik - református temploma


Magyar vagyok, de erdélyi őssel,
ott született anyám éppen ősszel.
Alig tizenkilenc mikor átjött
a nyomorból, itt is alig volt több.
Segítette magyar, sváb s az égből
édese is, aki óvta régről.
Úgy vezették, hogyha néha fájna
ne érezzen hiányt, s amíg lába
vitte messze, s kereste új helyét,
akadt szülő, testvér, hogy megvédjék.
Míg felnőttem Erdélyt nem is láttam,
látatlan is tiszteltem a tájat.
Mikor végre elvetődtem arra,
mi anyám-szíve fájdító darabja,
nem kevertük pirosat a zölddel,
kártyán sehol sem játszottunk földdel.
Zászlók színét a tájban kerestük,
jövőt együtt a szívekben lestünk.
Megosztottuk könnyeink, s örömmel
összenőttünk közös anyafölddel.
Eltemettem apám, anyám, s túlnan
megszakadt már valami a múltban.
Amit kaptam, hoztam, viszem másnak,
szó nélkül is összedobbanással.


 2013.03.22.
ZsefyZs. 

Igazfalváról 47-ben két bátyjával és Édesapjával jött át Édesanyám, Barabás Anna.  Édesanyját már kisgyermekkorában elveszítette. Két lánytestvére Romániában maradt...

Az eső szerelme


Szerelmes lett az eső a szélbe,
imádta amikor az susog,
nyári éjek csendes magányába
ahogy hordta az akácillatot.
Szerette a felkorbácsolt képet,
folyók felett dúló erejét,
megcsodálta a kis semmiségből
felduzzadó hatalmas legényt.
Messzi tájról indultak ők ketten,
útjuk gyakran találkozgatott,
az őserdő fülledt melegéből
az ég a földnek zivatart lopott.
Cseppenként mindet halomba hordta,
fellegfészkében eső suhant,
szél kísérte sivatagon túlra,
hol szívében szerelem fogant.
Csillogtatta millió kis cseppjét,
lágy permettel szórta a határt,
vagy szirmokon szikrázott kacéran,
s még láb' lógázva is a szélre várt.
De hiába minden trükkös szándék,
rohanva tört az mindenen át,
az eső függönyét széttépve
pusztulást hagyott maga után.

Szerelmes volt az eső a szélbe,
de cseppekre tört benne a vágy,
így, ha fájó képek gyötrik néha,
jéggel veri máson el baját.

 


2010.06.28.

ZsefyZs.

A szél ruhája

Odakint tombol az orkán erejű, márciusi szél...esik a hó...fázik a Tavasz...
Ez a versem régebbi keletű, de valahogy eleddig alig-alig bukkant elő. Most is talán csak azért, mert a port  - ami eddig takarta - lefújta róla a viharos erejű szél.... :)













Megfürdött a szél a tarka rétben,
napsugárból font gyékényre pihent,
fák lombjából kócolt piciny kontyot,
feje búbján szivárvány libbent.

Aranyeső lett a koszorúja,
de víztükrében csak azt látta meg,
milyen pőre, színtelen a teste,
nem adott rá ruhát senki sem.

Nád fésülte parttól lopott réklit,
- ott feledte tegnap egy kislány -
kalászokból szőtte a szoknyáját,
liliomból fodrot hintett rá.

Bogárfényből pille-fátylat horgolt,
földig érőt, smaragd zöldeset,
táncra perdült vele a szép este,
s forgott végig a völgyek felett.

Az éjszakában elnyúló kacagás
állta útját, s valami bagoly
azt huhogta: ilyen olcsó rongyban
nem lehet a szél felette úr.

Bánatos lett, s levetette nyomban
mindenét, mi éppen rajta volt,
szégyenkezve a futóhomokkal
meztelenül messze bujdokolt.

Azóta sincs ruhája szegénynek,
néha itt-ott felkap valamit,
körbenézi, rázza, majd ledobja,
s fájdalmában egyre csak süvít.  





2010.05.26. -2011.02.10. Zsefy Zsanett

2013. márc. 18.

Retus nélkül


A meddig miértjén máig kibogozhatatlan a csomó.
Kérdésekre válaszokat hiába várok.
Magam csöndjét tágítom,
s a világra húzom az egyembernyi félszt,
hisz ki nyúlna hozzám úgy, hogy el ne vérezzek,
mikor meteoritokat szitál az ég,
s felszaggatott utakon, amíg bolyongok
üszkös gondolatokat szül a vég.

*

Az indulási oldalon elfogynak a csokrok,
a kezek másnak intenek.
A fékcsikorgás fel-felébreszt,
s míg igazítok a gyűrött időn,
fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre.

A vonatfütty felvág néhány eret,
de már nem értem lángol az ég.
Tüzét alig érzem.
Elfordulnak a mosolygó tekintetek.

*

Felhő áztatta haját hold törölgeti,
s a csillagpernyével borított égre
füstöt sóhajt a város.
Mégis a végállomás kontúrját
a szennyes égbolt alatt is
egyre tisztábban látom.


2013.03.18.
ZsefyZs.

2013. márc. 11.

Hangok a csendből

Bódi László - Cipő
1965. május 3.- 2013. március 11.



 Búcsú Cipőtől...


Most szólni kéne,
s nem tudok,
dalaidat dúdolom.
Az égi teknő befogadt,
mama haja fényfonat.
Ő kékké oldja  vágyait,
te úgy óvod ott álmaink,
hogy úton kísérsz úttalan,
és hangosan szólsz...
hangtalan.


2013.03.11.
ZsefyZs.

CIPŐ

Mindent a szemnek Fb oldaláról:
NYUGODJ BÉKÉBEN!

"47 éves korában, hétfőn hajnalban elhunyt Bódi László Cipő, a Republic együttes énekese, a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsikeresebb énekese, dalszerzője."

Bódi László - Cipő
1965. május 3.- 2013. március 11.

 

2013. márc. 10.

LÉLEKFÉRC















A lelkem sajog, mert benne néhány öltés
csak elnagyolt férc lett. Enyém volt a döntés,
húzom-e szorosra vagy hézagot hagyok,
hadd járjanak ki-be ördögök, angyalok.

Minden szúrás után a szemedbe nézek,
picikét meghalok, lehet meg sem érzed.
Pisszenni sem merek, akárhogyan szólnál
számomra te maradsz ima, bűn és oltár.


2013.03.10.
ZsefyZs.

(Fotó: Természet Varázs Közösség FB oldaláról)

DAL HÁRSAKRA HANGOLVA

Zeneajánlóm:

DR ZHIVAGO TEMA DE LARA
http://youtu.be/xQXtH83mplI


Alkonyi fények húrjain hársillat rezdült,
a bódult szél hárfája itt-ott belecsendült.
A szikrázó csillagoktól hogy' pezsgett az ég,
pajzán esőcseppek doboltak part fövenyén.
Éj karjába menekült részegülten a táj,
de a nyári zápor ahogy jött, odébb is állt.
Míg a Hold vágyakozva lenézett a térre,
mámorító ködben ezüstjét mérte féltve.
Elmosódott kontúrok nyújtóztak magasba,
földszagú zizzenések rebbentek avarba'.
Az éjszaka ölébe bújtak a csillagok.
- Neked édesíti a hajnal a holnapot -.
S amíg az alkonyi fényekkel a hársillat tovaúszott,
a csend takarója alá az álom dúdolva bekúszott.



2013.03.10.
ZsefyZs.

***
Korábbi verziók:
2010.04.30.-2012.06.14.
/Átirat - Korábbi címei: Májuséj; Hársakra hangolva/

2013. márc. 9.

Ha szomorú a világ


...veszek okkert, s kék festéket,
Napot festek, s színt az égnek.
Némi arany elfér rajta,
ragyogjon, ha nem akarna.
Kellhet még pár nem épp komor
- ecsetről csurranó - color.
De, ha megint nincsen pénzem,
felülmúlom magam észben.
Zöldet kérek fűszálaktól,
pirosat pipacs-százaktól.
Katicák hátáról pettyet
orrom hegyére cseppentek.
Jön majd villám, - csak úgy cikk-cakk -,
felskicceli - csupa krikszkraksz -
az aznapi hangulatom:
csupa fény lesz az ablakom.
Eső mosta rongyos lelkem
kiterítem, s lesz majd felleg.
Havat rejt majd téli képhez,
de szivárványtól mindig szép lesz.


2013.03.09.

ZsefyZs.

2013. márc. 8.

Finom falatok


Ez az írás is kimaradt a Seholsincs Világból..

(Bodza Buga doktor - reumatológus - receptje)



Végy két kemény húsú csirkét!
Ha pesti vagy, a beszerzése nem okozhat gondot, de ha a vidéki pipit jobban kedveled, ne a baromfiudvarban keresd!
A feldolgozást megelőző este váltott vízben jól mosd meg őket, miután már tollaikat eltávolítottad. Majd készíts egy jó páclevet két tojásból, egy csipet élesztőből, s ebben hagyd őket másnapig, amitől a bőrük szépen kisimul és kifényesedik. Felhasználás előtt a pácot ledörzsöljük a csibékről, majd bundázzuk őket. Ennek a célnak tökéletesen megteszi a nerc is.
Miután a finom falatokat így bepaníroztuk, előmelegített tűzhelyünk — családi tűzhely mellőzendő, de megteszi szükségmegoldásként a pillangóheverő is — sütőjébe tesszük, ne felejtsük el őket egy kis száraz Martinival nyakon önteni!
Miközben a husikák sülnek, elkészíthetjük a köretet is, amihez néhány hízelgő szó, kevés közhellyel fűszerezve általában megteszi.
Ha a csibék kellőképpen megpirultak, bundájukat eltávolítva tálcára rendezzük őket, de vigyázzunk, mert egy bizonyos hőfok fölött könnyen öngyulladás következhet be, ezért mindig legyen készenlétben a tűzoltó készülékünk.
Nem maradhat el a díszítés sem, amihez néhány szál vízi liliomot tudok ajánlani, de a fehér liliom mellőzendő.
Az így elkészített pecsenyét ezután már fogyaszthatjuk is. Legjobb csak úgy melegében.
Ha közben esetleg reumatológusunk intelme eszünkbe jutna, miszerint a hús fogyasztása kerülendő, akkor sincs baj. Hideg pillantásunkkal lehűtve a csirkéket, későbbi felhasználásig félretehetjük.
Csibe-, és pénzhiány esetén sem kell lemondani teljesen a hús fogyasztásáról, de ehhez kellőképpen kondícióban kell tartani kis feleségünket.
Elvégre már az orvostudomány is elismeri, hogy a házi koszt időnként csodákat művel, vagy legalább átmeneti javulást eredményezhet.


   ZsefyZs. 
2009.08.10.

2013. márc. 7.

Tartós csokoládé



Lejegyeztem miközben egy klassz csapatra, a Kollégáimra emlékeztem, akik úgy tudom, "bírták" a humoromat.  Így ezt a kis szösszenetemet is.




A csokoládét jobb kezünk mutató-,  és hüvelykujja közé vesszük, és miután szemrevételezéssel megállapítottuk, hogy még nem harapott bele senki, orrunk előtt lassú mozdulatokkal többször elhúzzuk. 
Mivel a csokoládé csomagolása légmentes, nem valószínű, hogy bármilyen illatot éreznénk.

Korábbi tapasztalatainkra támaszkodva mégis felidézhetjük agyunkban a csokoládé fogalmához kapcsolódott információkat: úgymint szín, szag, állag. Sőt, ezek után az ízét is szinte a szánkban fogjuk érezni, amiből kifolyólag a csokoládé felbontása és elfogyasztása teljesen feleslegessé válik.

A továbbiakban a tartósság megőrzése érdekében az eljárás a következő:
Keressünk az otthonunkban egy nyugodt, félreeső zugot, ahol minimum egy – de lehet kettő is –  mai festő  képe, mint például Z. Gedeon „Csendélet csokoládéval” című festménye lóg, s egy rokokó stílusú bonbonierbe - további felhasználásig - helyezzük el a csokoládénkat. A következő alakalom ugyanis csak egy év múlva – a névnapunkon - adódik, amikor is elővesszük, s miután eszünkbe jut, hogy ennek már a szavatossági ideje régen lejárt, penészes is lehet és ehetetlen, felbontás nélkül visszatehetjük a helyére.

Ezen folyamatot célszerű minden évben egy alkalommal megismételni egészen a nyugdíjba vonulásunkig. Akkor viszont már nyugodtan kidobhatjuk a kukába, és lelkiismeret-furdalás nélkül megállapíthatjuk, hogy annak idején – úgy 15-20 évvel ezelőtt (idő nem fontos) – micsoda sóher társaság volt, hogy csak egy nyomorult szelet csokoládét tudtak venni ajándékba.

Ráadásul olyat, amit világéletemben utáltam.


ZsefyZs.
Kelt: valamikor 2000. év környékén
/+- 2év... :))))/