2014. máj. 22.

megdermedt mozdulatok

(Egy majdnem elfelejtett....)

ujjaimban megfagyott 
arcok és tájak
virágok rajzok
gyulladásba dermedt 
mozdulatok
felejtett vonalak 
ismétléshiánya
kiszáradt tempera 
halott színorgiája
képzelettelen formák
élet és halál 
öröm és bánat
szétkenődött világ

gyermekkorom 
gúzsba kötött álma
fiókba be a sorba
rendetlenül heverhet 
egy halomba

már ki nem egyengetem
gyűrötten hagyom
majd eldobom valahol

egy kukában 
rátalál egy guberáló
s kibontja
színek vonalak 
mint szárnyak
gyülekeznek lapokra
összeállnak a régi vágyak
a gondolatok sorokba ülnek
a hegedűmön halkan hegedülnek

körbe állnak majd az angyalok
s csodálnak

tudom ez mind 
mese de meghagyom
a dermedt mozdulatokat 
képzeletemben néha 
előkapom felolvasztom



2010.03.04.  
Zsefy Zsanett

(Kép származási helye: http://daphne-vgylom.blogspot.hu/2014/04/zsefy-zsanett-megdermedt-mozdulatok.html )

2014. máj. 21.

Leltár


Elkezdem és sorra veszem 
a napot, holdat, csillagot,
részeget a sarki pubból, 
kidobót, s az étlapot.
Konyhakövön repedésben 
morzsát gyűjtő hangyákat.
Ittfelejtett mosolyodat 
megőrzöm egy mozsárban.
Jó helye van ott, már régen 
nem használom a törőt,
nem készítek semmi extrát, 
ha a szívem jégtörő.
Elméletben osztom-szorzom, 
mennyi mindent hagytam ki,
mi maradt és mi lehet még 
anyagi vagy valaki. 
Szemhéjamba égett iszonyt,
viszony nélkül bűnöket,
kipreparált mellkasomban 
számlálatlan nyűgömet,
koponyámból kifelejtett 
plasztik tölcsért, science-et
holtom után felmérheted. 
Addig fogadj ilyennek!


2014.05.21.
Zsefy Zsanett

(Fotó: 1991. - negyvenkét évesen)

2014. máj. 20.

Párbeszéd, pár elhallgatás


Nem vágyik már semmi másra,
csak arra a koppanásra.
Csengőszóra, kulcscsörgésre.
- Hazajöttél? Jól vagy?
(Mégse?)
Ölelésre, kis mosolyra,
szemeiben huncut bókra:

"Nem öregszel soha anyám.
(Homlokán hogy gyűlik a ránc.)"

- Sok a dolgod? Úgy segítnék.
(Öreg vagyok. Bár tehetném.)
 Nekem minden megvan, Kincsem,
csak még néha kezed intsen.



2014.05.20.
Zsefy Zsanett

2014. máj. 19.

tör-mel(l)ék

             

bazalt a szívem mészkő a testem 
lehet egy szobor vagyok fent Pesten
lehet csak álom most operálod
szétboncolod majd ha megtalálod
de olyan kemény nem fogja bicska
bár segíthetne egy tucat csicska
amint a vigyor szánalom kiül
arcodon látom hogy rajtam derül
a véső koppan s százfelé robbant
kőszívem százszor hal meg karodban


2014.05.19.
Zsefy Zsanett

2014. máj. 15.

Májusi színjáték


Zsinórpadlásáról esőt szitál  az ég,
vánkost mos pár álmos rügykezdemény,
karmazsint inhalál bágyadt virágmező,
a város légcsöve illattemető.

Sorszámot cserélnek megbomlott hónapok,
színfalak mögött a sovány holnapok,
háttérben már fény leng, még nem tisztító tűz,
június a Napra talán kontyot tűz.



2014.05.15.
Zsefy Zsanett

2014. máj. 12.

Ki lenget már fehér zászlót




Kétrét görnyedt hétköznapok bordái között
visszhangzik a szó.
Az együttélés lövészárkaiban,
hol a fegyverszünet ismeretlen,
a csend kapott elsőként golyót.

Gellert fogott minden hozzád címzett.
A kommunikáció értelme az összes szinten
elhanyagolható.
Elbeszélünk egymás mellett.

Kalapemelés helyett inkább elhajítjuk azt.
A szembogarakba is vért látunk,
miközben a homlokokon verődik vissza a fény.
Mögötte tovább mélyül a sötét.

A gyűlölet féreglyukaiban burokban születik
az új élet. Fekete magzatmáza védi, 
hogy meg ne fertőzze valami emberi.
Így biztosítva be magát egy eleve más világra.
Mellét verve, hogy ő soha nem hátrálna,
kéredzkedik be a másvilágra.

De pechükre a kapun ez áll:
Összeférhetetlenek csak kibékülés után
léphetnek be. 
A mai limit nulla.

Tartsa magát távol 

minden szellemi 
és lelki hulla.



2014.05.12.
Zsefy Zsanett

2014. máj. 10.

Szárnyszegett


Már égig ér és mégsem érzem,
hogy nem lehetne még nagyobb.
Egy apró szúrás szívbe kérve,
Ámor máris elhagyott.
Hogy repülök, tán nem is látod.
Szárnytollamon pár csepp vér.
Alvilágban nincsen álom,
ami tisztán hófehér.
Alig érint, mégis fájó,
amikor eltávozik.
Földet fog, s ha már nem lángol,
kormot hord és átkot hint.


2014.05.10.
Zsefy Zsanett

Lanzarotei hamvak


Egybeforrtam veled, mint láva a földdel.
Pár év ebből együtt, mit őriz több száz érv.
Mégis védjük egymást azzal a félkörrel,
mi kivirágzik s végül hamvában átér.



2014.05.10.

Zsefy Zsanett

*
Fotók: Google képek
*

Lanzarote a Kanári-szigetek hét nagy szigete közül a legkeletibb, legészakibb és egyúttal a legidősebb. A helyiek gyakran Conejerának, mások a Száz vulkán szigetének hívják. Az őslakos guancsok Titeroygatra néven emlegették – ez Színes hegyeket jelentett. Hivatalos nevét egy genovai tengerészről, Lancelotto Malocelloról kapta – ő első európaiként a 14. században jutott el ide. (Wikipédia)













Körhinta


Csillagközi csendet hasítok az égből,
túl nagy a zaj itt lent, akár egy bazár.
Forog a ringlispíl, a félelem így nő,
pokol és menny között alig van határ.

Talpalatnyi helyen elférnék tebenned,
csak egy kis kamrányi levegőt adj még.
Lírára váltanék, de minden szó szennyes,
már nem telik újra, mást mit adhatnék.

Sziporkázik az éj, akár egy rossz giccsben,
számolni tanulok újra egyedül.
Rájövök majd egyszer, hamis volt a kincsem,
addig a ringlispíl forog cefetül.


2014.05.10.
Zsefy Zsanett
Fenti kép: saját számítógépes rajzomból szerkesztve
Lenti fotó: a Körhinta c. filmből, Törőcsik Marival


2014. máj. 9.

A.Delon kontúrja

http://youtu.be/jvmf6hAVzW4

Művészlegenda, nem bandita,
jóképű, szelíd, nem vad bika,
de robbanó motorja vágynak.

Volt belső égésű pillanat,
titok, mit őrzött hét lakat,
s testeken gyöngyöző pára.

Esélytelennek átszakadt
ütőér, sebhely, bús nyarak,
bombanők, kamaszok álma.

Lehetett lovag, áruló,
máskor szép arcát áruló
szerelmes, szívedbe zártad.

Sokkolt a sármos mosolya,
bárhol is járt a lábnyoma
megmarad, s nem csak a mának.

Nem számít már, hogy hány alany
vesztett rajta vagy nyert aranyt,
ikonja lett a világnak.


2014.05.08.
Zsefy Zsanett







Delon a természetvédő, állatbarát:




2014. máj. 4.

(másképp) voltál, (s már nem) leszel


voltál nekem
két pólus között a vonzás
számodra száraz fizika
két szeretkezés között
kötésben oldás
hogy feltöltődj

tudod ez nagy hiba

lehettél volna szellő
suttogó erdőm
földszagú estéken
sírig románc
harangkongásban
isten igéje
a férfi akire
minden nő vár

de átok voltál
fertőzőforrás
egy csepp belőled
végzetem lett
gennyedő sebeket
bennem okoztál
röhögj csak rajtam

ez nem szerelem

már elenyésztél bennem
s nem leszel semmim
a jelen is múlt
a múlt gyötrelem
a jövő
nélküled rothadó testem

de e pár sort mi hazugság
bocsásd meg
kedvesem



2014.05.03.
Zsefy Zsanett

*
Liszt: Szerelmi álmok - http://youtu.be/TOmBznrzxHs
*
voltál, leszel c. versem evokációja, hangnemváltásban - /az eredeti mollban, ez pedig dúrban)...:)/ 

2014. máj. 2.

Holnap

 - régi versem -
Ami a Seholsincs Világ blogom tartalomjegyzékéből kimaradt:  Holnap

Nem hitted pedig mondtam,
hogy eljön az a holnap
mikor felállok és elmegyek.
Az ajtót se zárom,
míg utánam dobálod
az összes kínkeservedet.
A szó nem jön velem,
fülemben a neved
még sokáig bennem reked.
De nem kell a pánik,
nem hagyom sokáig
szenvedni a lelkemet!

Már kérges a Nap is,
a sóhaj is taszít,
nem lelem szobámban magam.
A tükör csak bámul,
más világba tágul,
nem mutatja hol a helyem?
Míg neked ez kincs volt,
nekem egy sírról
itt felejtett virágcsokor...
Ne sajnáld kidobni!
Kezemet megfogni
utolszor még megengedem.

Az erdőn a fák is,
a kispadok, a ház is
magukba' elcsendesedtek.
Nincs hajnal se ének,
vissza sem térnek.
Ne fesd át a kék eget!
Már kabátom veszem,
a szöget elteszem,
ha ránézek eszembe juss!
Nem hitted pedig mondtam!
A szálkát kihúztam,
és szó nélkül továbbmegyek...


2010.03.12.
Zsefy Zsanett

Megzenésítve: dunapArton is és itt is elérhető: 
http://youtu.be/y-ekK5iDAjU

2014. máj. 1.

Anyám örül(t)



Hogy mennyire vagyunk szépek, az annyira relatív. Ez a csodás lila akácsor is csak virágzásában gyönyörű. Tudomásul kell venni, hogy az idő épít(het), és rombol(hat). 
Ám egy valakinek mi mindig szépek maradunk.

Anyám örül(t)

Anyám örül, hogy van két kezem,
nem nézi arcom, nem azért szeret.
Lehetek csúnya vagy lehetek szép,
szemében mindig megnyugtat a fény.

Anyám nem sír, de ha valami fáj,
ölébe von, tudom csókokkal várt.
Anyám míg ölel én elolvadok,
karjai között egy angyal vagyok.

Anyámmal egyszer, ha találkozok,
ahol már nem kell könny, sem sírcsokor,
majd összebújunk és letekintünk,
együtt vigyázzuk, akit szerettünk.


2014.05.01.-2014.08.28.
Zsefy Zsanett

Májusi éjszaka - átirat











E. Toselli - Serenade

Az alkonyi fények húrjain
a hársillat bársonyosan rezdült,
s a bódult szél hárfáján
néha belecsendült.
Szikrázó csillagoktól pezsgett az ég.
Pajzán esőcseppek doboltak
a part fövenyén.
Az éj karjába menekült a táj,
de a zápor ahogy jött,
már odébb is állt.

A Hold vágyakozva
nézett a földre,
a mámorító illat ködében
ezüstjét féltve mérte.

Elmosódott kontúrok
oldódtak a légben.
Földszagú zizzenések
rebbentek sötétbe.

S míg az alkonyi fények húrjain
a hársillat tovaúszott,
az éjszaka a csend takarója alá
óvatosan bekúszott.



2010.04.30.-2014.04.30.
Zsefy Zsanett