2014. aug. 25.

HANGOLÓDÓ

Az én zeneajánlóm: http://youtu.be/q2pOl7S_a14
Átirat:


A pirkadatba ágyazott utcák, terek, házsorok 
ölén merészen tépi szét az éjszakai neglizsét 
a hangtalanul érkező miljó foton, s a kétkedő 
vak ablakban amíg pihen, falak mögött új nap 
piheg, s hogy felpörög a köd mögött az alvó 
város rád köszön és táncra kél sok fénytopán 
                      a város zengő hangsorán. 


2014.08.25.-2015.07.15.
Zsefy Zsanett

*
ZENGŐ 2014. KIÍRÁSRA, HÉTTORONYBA-2014.08.25.
Zene: http://youtu.be/SVyza9jzw18

A pirkadatba ágyazott 
utcák, terek, a házsorok
ölén merészen tépi szét 
az éjszakai neglizsét
a hangtalanul érkező
miljó foton, s a kétkedő
vak ablakban amíg pihen,
falak mögött új nap piheg.
S hogy felpörög a köd mögött 
az alvó város rád köszön:
egy kis bolond rigó amott
füttyöget s ahogy ragyog
a nap szemére könny terül,
nevet talán ott legbelül,
és táncra kél sok fénytopán
a város zengő hangsorán.

*
Fotó: Debreceni Képeslapok facebook oldaláról lementve

2014. aug. 18.

Méla Béla


Lehet már úgy 18-20 éves, és abból lassan tíz éve együtt...
Most már nagyon beteg. :(  )
Méla Béla

Béla már enyhén koros,
bundája kissé poros volt,
mikor egy őszi, borús estén
házunk előtt esendőn 
rám meredt kerek szemével,
s kérte, ne hagyj itt,
ha lehet vigyél fel engemet!

Az idő, mint már mondtam
őszbe, s rosszra fordult.
Eső esett, a széltől ajtó is 
megcsikordult, sötétedett.
Mégis hiába kínálta hallal
és sok-sok jó falattal,
- mint máskor - egy duci hölgy,
ő nem engedett, mert engemet
követett gyalog, s ahogy
ballagtunk a lépcsőkön felfelé
füléhez közel hajoltam
és kedvesen belebúgtam,
felőlem feljöhetsz, de hiába, 
te kis mackó, jövődre nézve
nagyon apró esélyed, ha lehet.

Ám Béla az enyhén koros,
bundája még kissé poros 
iromba macskafi -
láttam, hogy nem érti,
jobb, ha nem is kérdi,
mi vár rá odabent -
halkan válaszolta, jól van.
Akkor nem volt nagyobb gondban.
Haladt fel csendesen.

Ajtónk elé értünk, s azon
hogy betérünk a félsz bennem
tovább dagadt.
Már láttam, ahogy tépik,
karmolják, s nem védi
odabent senki sem.
De ő csak tolatott,
s az egész már úgy hatott,
mintha vezetne engemet.

Egy óra se múlt talán,
mire a kis mokány,
már nevére hallgatott,
és ott ült a többi közt,
a kutyám, s két macska közt,
büszkén a pamlagon.

Annak több éve már,
hogy a hat kilós mokány,
méla tekintettel
az utcán rám meredt,
de nem bánja senki sem, 
hogy azóta csendesen
családunk becses tagja lett.


Zsefy Zsanett
2009.08.09.-2014.08.18.






Ma ilyen kis csupacsont a drága... :( 


2014. aug. 17.

egyszer volt(ak)

Most találtam egy régi blogomban...  :) 


Egyszer volt egy kaszás pók.
Kaszájától már meghótt
egy tucat légy meg vagy nyóc,
ettől hízott olyan jót.




Decticus verrucivorus.jpg

fotó: Wikipédia:szemölcsevő szöcske


Egyszer volt egy kis szöcske.
Rászokott a szemölcsre.
Nem ette meg, csak rágta,
nem használt, de nem árta.

http://www.alon.hu/blogs/media/darsoto_gemeskut.jpg
fotó:www.alon.hu/blogs/media/darsoto_gemeskut.jpg


Egyszer volt egy gémeskút.
A lelkében bánat dúlt:
kiszáradt a kútfeje,
igaz sosem volt tele.













Egyszer volt egy toplista.
Nem volt rajta Kis Miska.
Azért lett az toplista,
mert  nincs rajta Kis Miska..

2010.04.11.
Zsefy Zsanett

2014. aug. 16.

Egy el nem küldött levél

Augusztus 20-hoz közeledve eszembe ötlött egy el nem küldött levél...


Kedves Kobzos Kiss Tamás!


Milyen fura az élet.  Az elmúlt pár héten igen gyakran eszembe jutott Édesapád. 
Nem is igazán tudom, hogy miért.  Lehet, hogy valamiféle üzenet volt Tőle.
Talán, mert mostanság elég sokat foglalkozom írással, versekkel. 
Tehetem, hisz viszonylag sok a szabad időm, mióta nem vagyok aktív dolgozó. Elmeditálgatok a múlton, eszembe jutnak ismerőseim, iskoláim, tanáraim. Így gondolatban hozzád is eljutottam, s a telepátia győzedelmeskedett. (?) 

Augusztus 20-án a DTV csatornájára kapcsoltam át - úgy fél kettő körül-, s meglepetten láttalak, amint Édesapád egyik megzenésített versét adtad elő. 
Milyen régen is volt, hogy az irodalom órán a Tanár Úr lehunyt szemekkel, összevont szemöldökkel hallgatta feleleteinket. 
Talán nem is minket hallott olyankor, hanem a versei zenéltek a fülében. Lehet, hogy ő hatott rám annyira, hogy reál beállítottságom ellenére - vagy épp azért - el kezdtem verseket írni. Akkor még csak a fiókomnak.
Te már - emlékszem az évente megtartott bulikra - javában csiszolgattad gitártudásodat. Tudtam, hogy zenélsz, de nem jutott volna eszembe, hogy kalandos életed ilyen irányba fordul. 

Évekkel ezelőtt hallottalak utoljára a tv-ben, de azzal voltam, hogy ez csak amolyan kitérő, vagy mint a sínpár, valamivel párhuzamosan műveled. Most, hogy láttalak, és hallottam milyen szép karriert futottál be, rád kerestem az interneten. 
Azt tudtam, hogy a KLTE vegyész szakán végeztél. De ennél több hír nem jutott el hozzám. (Az osztálytalálkozókat kihagyva ez nem is csoda.) Elmondhatod magadról, hogy nem volt üres, egyhangú életed! Valószínű megtettél mindent, hogy a legtöbbet hozd ki magadból.

A netről idézek az életedet, pályádat bemutató oldalról - a teljesség igénye nélkül -:

Kobzos Kiss Tamás
"1977-ben rövid ideig a debreceni Déri Múzeum főrestaurátora volt, majd a Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központban folytatta restaurátori munkáját 1979-ig."

"198o-tól tagja a bécsi Clemencic Consortnak, akikkel Bécsben és Európa számos országában több száz koncertet adott már." "1991 óta gyakran lép fel török barátjával, Erdal Salikogluval is"

"Állandó közreműködője a Jánosi együttesnek, velük fellépett többek között a londoni Royal Festival Hallban, Finnországban, Lengyelországban, Erdélyben, a New York-i Lincoln Centerben, a varsói magyar intézetben, és szerepel az együttes több lemezén. Közösen készítették el a

"Kossuth izenete eljött" című CD-t, mely 1998-ban elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia díját."

"Az európai országokon kívül kétszer járt az Egyesült Államokban, és négy ízben Japánban, ösztöndíjjal pedig Törökországban (1986) és Kínában (1999). Gyakran megfordul a környező országok magyarsága körében is."

Díjaid:

"1975-ben megkapta "A Népművészet ifjú mestere" címet. (Ekkor már több népi hangszeren játszott (citera, brácsa, furulya, koboz) az ének mellett.)"

"Az általa szerkesztett "Régi magyar Betlehemes" c. hanglemez 1987-ben megkapja "Az év hanglemeze" díjat."

"1996-ban elnyerte a Bezerédj Alapítvány népművészeti díját, zenetanári munkája elismeréseként 1998-ban megkapta a Köztársasági Arany Érdemkeresztet, művészi munkáját pedig "A Magyar Művészetért" díjjal jutalmazták. 2005-ben elnyerte a Magyar Régizenei Társaság "Tinódi díj"-át. Legújabb kiadványa a Tinódi Cronica-ját hangzó- és írott formában tartalmazó CD-ROM (Arcanum 2006)."

"2006-ban megkapta a Magyar Örökség Díjat."

"1986 óta tanára, 1991 óta igazgatója az Óbudai Népzenei Iskolának."
*

Fogadd elismerésem Kedves Tamás, még ha késve is!
Édesapád mindig büszke volt a fiára, s most lecsukott szemei mögött ott, fent is elégedetten gondol Rád. 

Kívánok a további életedhez erőt, egészséget, kitartást, és az eddigiekhez hasonló sikereket!
Egy ismeretlen ismerősöd:

Zsefy Zsanett

(Egy lány vagyok a gimiből, akivel egy osztályba jártál. Akit Édesapád tanított az irodalom szeretetére.
Én vagyok, akit a drága Mucsa Tanár Úr az első évben két hétig, minden nap feleltetett a matematika ötösért.
Én vagyok, akit K. Zoli   - az előbbiek és remélem más tulajdonságaim hatására is - az első év végén,  matematika órán az osztály előtt jellemezve eszményképnek nevezett.
S én vagyok az osztályból  egyedül, aki   - majdnem kitűnő érettségije ellenére -  nem szerzett sem orvosi,  sem  tanáraim elképzelésének megfelelően tanári diplomát.
De ettől még én én vagyok.)

Remélem így már könnyebb a feladvány!  

Üdvözöllek!
Szia.

Kelt: Debrecen, 2009. augusztus 25.
*
2015. november 08.


Megdöbbenéssel ért a facebookon a hír: 
Meghalt Kobzos Kiss Tamás

Nyugodj békében!

Mint gimnáziumi osztálytársad búcsúzom Tőled! A Sors messze, magasra repített még életedben és nem találkoztak útjaink. Látod! Még most is egyre feljebb visznek a szárnyaid! Fogadjon hát békével az Ég, szeretettel Édesapád! Isten veled, Tamás!

http://librarius.hu/2015/11/09/meghalt-kobzos-kiss-tamas/



2014. aug. 11.

Anna-szál(l)

Átirat.  
Ez a versem képzeletbeli dialógus Édesanyám és Édesapám között...
(Édesanyám Anna volt...Édesapámat két év eltelte után követte az angyalokhoz.)
Zeneajánlóm: https://youtu.be/vcSveUONQj4?ist=PLSu2TYxxjlNtlpLn_KSnTpGr9qRdPEdCO



Már elfeledted hajam illatát is,
a hárs' hordozza talán még nyomát,
az arcom éle gyenge holdvonás, mit
visszatükröz néhány fénybogár.

Az éjszakákban alig vannak színek,
de bennem virraszt minden ami szép,
mégsem érzem nyugodni a szívem,
pipacs-szerelmed mára talmi kép.

*

Míg földi létem hagyta zsenge szálként
hozzád hajoltam minden hajnalon,
nem számoltam félve vajon hány még
az érintés, mit tőled kaphatok.

Hogy édes volt vagy keserű az íze
a csókodnak, mi egyre csak fogyott,
mit számít már, ha szemem hamis színe
csak emlékként hagyott örök nyomot.


2014.08.11.-2014.11.09.
Zsefy Zsanett
*

2014. aug. 8.

ha túl soká mégy



akik emlékezhetnének 
legtöbbjük már úton 
a szeretettek is virtuális csillagok
kik itt maradtak 
míg lábujjhegyen nyomodban
kezükben összemorzsolt tegnapok

a hír lehetne futótűz
de legtöbbször szemetesbe gyűrt 
olvasatlan rovat

hogy itt voltál 
csak keveseknek lesz fontos
akkor már a halál a legfontosabb



2014.08.08.

2014. aug. 7.

Téveszme


mert úgy hiszed hogy úgy is jó
ha csendbe fojtva minden szó
ha nincs vihar nincs itt a vég
az erekben még forr a vér
pedig hideg és széthasadt
a nap az ér a pillanat
nincs rá ima én sem vagyok
Isten voltál ma elhagyott



Zsefy Zsanett
2014.08.07.