Évfordulóra...1972.01.15.
Én oktalan beloptalak,
s most itt dobogsz e szűk keretben,
azt hitted tán, eloldalak,
hogy aztán ismét bűnbe eshess?
Az angyalok nem járnak gyalog,
létra se fut fel az égbe,
földről nézve ott minden ragyog,
ki tudja, mi megy mégis végbe.
Két lábon itt biztosan állsz,
ha meginogsz se leszel gyáva,
amíg nálam támaszt találsz
ne vágyódj el más világba.
2014.01.15.-2014.12.31.-2016.01.15.
Zsefy Zsanett
*
(Az első két sor egy régi versemből idézve..)
Oldalak
- Főoldal
- SEHOLSINCS Világ - korábbi blogom
- VERSEIM - 1.
- VERSEIM - 2.
- VERSEIM - 3.
- VERSEIM - 4.
- Verseim - 5. és egyebek
- Prózák és szösszenetek
- Fotók rólunk
- NETKÖTETEM
- VIDEÓIM - 1. és megzenésített/hangos verseim
- VIDEÓIM - 2
- EZ IS, AZ IS
- ...mintha bemutatkoznék...
- Publikációk-pályázatok
- LINKOLDAL
- Receptjeim
- Dalszövegek
- Verseimhez csatolt zenék linkjei
- FOTÓK-MI
- FOTÓK - TAPPANCSOK
- Utcánk mostani és korábbi árvái
2014. dec. 31.
2014. dec. 30.
SZÍVZÁRVÁNY
...átirat... Zeneajánlóm: http://youtu.be/ZnrZkPGroug
Kényszer-e, hogy part folyókat tartson,
megszelídítsen tengerárt, dagályt,
vagy a víz áll örök' tettre készen,
ne lépje túl a föld-szabta határt?
Ládikában megfér rút és szép is,
bár másként csillan rajtuk már a szem,
másnak kincs az arany, zafír, gyémánt,
nekem hamis gyöngyöt dajkál a kezem.
Én nem cserélném talmi csillogását,
úgy hozzám nőtt, akár a gyökerek,
ha nem lesz gyönggyé porszem kagyló nászán,
azért villan néha még a képzelet.
*
Az idő úr, mit elménk emelt trónra,
nélküle nincs jövő, vakfolt csak a múlt.
Sokat ígér és ugyan mire futja?
Lassan felemészt, mint dögöket a kút.
*
Nincs újrakezdés. Hiába jön tavasz,
a régi törzsből hajt ki újabb ág.
Mégis szép, hisz lombjai közt fakad
madárdalban új szenvedély és vágy.
2014.12.30.
Zsefy Zsanett
*
(Eredeti: 2011.11.06.
http://seholsincsvilag.blogspot.hu/2011/11/szivzarvany.html )
Kényszer-e, hogy part folyókat tartson,
megszelídítsen tengerárt, dagályt,
vagy a víz áll örök' tettre készen,
ne lépje túl a föld-szabta határt?
Ládikában megfér rút és szép is,
bár másként csillan rajtuk már a szem,
másnak kincs az arany, zafír, gyémánt,
nekem hamis gyöngyöt dajkál a kezem.
Én nem cserélném talmi csillogását,
úgy hozzám nőtt, akár a gyökerek,
ha nem lesz gyönggyé porszem kagyló nászán,
azért villan néha még a képzelet.
*
Az idő úr, mit elménk emelt trónra,
nélküle nincs jövő, vakfolt csak a múlt.
Sokat ígér és ugyan mire futja?
Lassan felemészt, mint dögöket a kút.
*
Nincs újrakezdés. Hiába jön tavasz,
a régi törzsből hajt ki újabb ág.
Mégis szép, hisz lombjai közt fakad
madárdalban új szenvedély és vágy.
2014.12.30.
Zsefy Zsanett
*
(Eredeti: 2011.11.06.
http://seholsincsvilag.blogspot.hu/2011/11/szivzarvany.html )
2014. dec. 23.
Örökkön
2010-es fotóm alá
Hadd maradjak még ilyennek,
ahol az ég kékre festett.
Földi színben pompázónak,
maradjak meg versben, szóban.
Hadd maradjak jónak, szépnek,
- mind ami fáj, felejtsd végleg -,
leheletnyi ékezetnek
abban, ahogy élek benned.
Hadd maradjak még ilyennek,
ahol az ég kékre festett.
Földi színben pompázónak,
maradjak meg versben, szóban.
Hadd maradjak jónak, szépnek,
- mind ami fáj, felejtsd végleg -,
leheletnyi ékezetnek
abban, ahogy élek benned.
2014.12.23.-2016.07.06.
Zsefy Zsanett
2014. dec. 21.
Karácsonyi álmok (2)
...egy régi versem...átsimítva.
Mikor a sóhaj is ráfagy a létre,
utcasarki lámpa vibráló fénye
melengeti csak a fázós lelkeket,
betonfal tövén kuporgó testeket.
Álmukban ők újból szelíd gyermekek,
kiket nem ver apjuk, s anyjuk is szeret,
nem köpnek rájuk és el sem kerülik,
a világból júdásként ki nem vetik.
Bár volt múltjuk, a jelent ma álmodják,
életükben itt csak földi pokol jár,
gyakran semmin múlt, hogy senkik legyenek,
- a jövő se lesz több, inkább kevesebb -.
Nekik a Karácsony sem nyújthat vigaszt,
elítéli őket sok igaz, mint gazt.
Hogy a helyükben te soha sem lehetsz,
elhiszed, mint mi, ostoba emberek.
2011.12.04.-2014.12.21.
Zsefy Zsanett
Mikor a sóhaj is ráfagy a létre,
utcasarki lámpa vibráló fénye
melengeti csak a fázós lelkeket,
betonfal tövén kuporgó testeket.
Álmukban ők újból szelíd gyermekek,
kiket nem ver apjuk, s anyjuk is szeret,
nem köpnek rájuk és el sem kerülik,
a világból júdásként ki nem vetik.
Bár volt múltjuk, a jelent ma álmodják,
életükben itt csak földi pokol jár,
gyakran semmin múlt, hogy senkik legyenek,
- a jövő se lesz több, inkább kevesebb -.
Nekik a Karácsony sem nyújthat vigaszt,
elítéli őket sok igaz, mint gazt.
Hogy a helyükben te soha sem lehetsz,
elhiszed, mint mi, ostoba emberek.
2011.12.04.-2014.12.21.
Zsefy Zsanett
2014. dec. 11.
Képzelt riport egy magyar toronytalálkozóról
(Egy elmaradt találkozó apropóján...egy régebbi agymenésem...)
Ismét Toronytalálkozó lesz tavasszal, valahol, Magyarországon.
Étellel, itallal, sok verssel, prózával, és így még több kellemes perccel fűszerezve.
De ezek nem hirtelen improvizációk lesznek. Nagyon is komoly próbák előzik meg ezeket a találkozókat. Igaz a próbahelyiség - ugyanúgy, mint maga a próba - is csak a képzeletemben létezik..az én kicsit influenzától lázas agyamban, de azért érdemes bekukkantani, hogy hogyan is zajlik le mindez.
Az előre beküldött anyagot már minden szereplő ismeri. Kitéve-betéve
tudja. Így van, aki kiteszi az asztalra, van aki inkább beteszi a kabátja,
vagy nadrágja zsebébe.
A próbahelyiség is csak próba-helyiség..egyáltalán nem olyan, mint ahol a
tali megrendezésre kerül..de a helyiséget is csak ki kell valahol
próbálni.
A történéseket az alábbiakban egy képzelt riportban szándékozom megosztani monitorfüggő kedves és kedveszegett Sors+Társaimmal.
Kedves Monitorszemlélőim!
Itt vagyunk a kis pinceklubban, ahol éppen a tavaszi találkozóra készülődnek a Tornyosok.
A tudatosan rosszul megvilágított - nehogy azt gondolják, hogy a kultúra
terjesztéséhez lámpás kell - helyiség egyik sarkában éppen egy robusztus
alak pattog egyhelyben, s képzeletbeli ellenségét püföli teljes erőből. A
mi Vezérünk, Attilánk edz a következő verséhez. A festményeit - nagyon
tudatosan - addig Sanyi bára bízta. Gondolva arra, hogyha a képek igen, a
stílusok mégsem keverednek el.
Míg a Főszerki a kondícióját igyekszik csúcsra fejleszteni, időnként egy-egy
boéres abszurd vágja ketté Attila homokzsákját. Amolyan homokszempergető pillantások kíséretében. A kiürült zsák újratöltése így a próbának egyik színfoltjává - homokszín foltjává - válik. Ki kézzel, ki sebbel és - lapát híján - néha lobbal kanalazza fel a földre szóródott homokot.
A kiszakadt zsákkal egyik Péterünk, - na nem Boér, az már abszurd lenne, hanem - a kis cserfes Erikánk indul el a foltját megtalálni. Sajnos a pincében klausztrofóbiássá vált pici pacija a helyiség jobb első sarkában mindig megbokrosodik, így csak jár körbe-körbe, míg észbe kap, és megy amerre Elszöktek a "Hintalovak".
Szerencsénkre Rikánk - pacija hátáról is - talpra esik, így azt a néhány csiga-bigát amit esés közben nem nyom szét a talpa, hipp-hopp befogja a csigahintójába, hogy azon száguldhasson csigatempóban a csigavárba néhány zsák a foltjáért.
Egyik-másik zsák meg is találja a foltját, de még nagyobb az öröm amikor megtalálják Mityka "Cinegefolt"-ját. Röpülnek is vissza, igaz nem Pegazus hátán, hanem a "Kóborló" nyergében.
Közben Boér Péterünket körbe kapják a hölgyek, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen "Mindenki szerette".
Ezt persze Bátai Tiborunk már csak nem hagyhatja szó nélkül! Egyet-kettőt
csavarint hosszú varkocsán, és tőle megszokott többszörösen összecsavarodott mondatával megjegyzi, hogy: szerette!
Jajjj!
Ez már Horváth Ilcsinek is sok(k), hát "Not alone" felkiáltással gyorsan ő is csatlakozik a hölgykoszorúhoz.
De addigra Péterünk már alig látszik ki a szeretetkenetet osztogató női kezek és egyéb versrészletek alól, de hősiesen küzd. Saját kútfőjébe ebben a kényes szituban nem akar csak úgy, a'la natur benyúlni.. de amikor Fitó Icus vadiúj gyermekkori történetébe éppen az ő gyomrán állva készül belefogni, mindjárt Vajk híres mondását kapja elő a farzsebéből: "Vótam mán én"..!
De csak idáig jut szegény feje, mert Vandra Attila kisregényének 20 fejezete fejen találja..és még erre jön az "Epilogus".. bónusznak.
Hajjaj!
Szívesen folytatnám, de most böktek meg a fészbukon, hogy itt a reklám helye..hát vissza kell bökjem, és át kell adjam valamelyik emésztést serkentő csodaszernek a következő soraimnak a helyét.
Örülök hogy néhány pillanatra betekinthettem eme összekovácsolódott kis csapat szögbelövési kísérletébe, mert az volt ez a próba. Kísérlet a javából,
sok-sok szöggel.
Azóta is próbálom minden egyes darabját kihúzgálni. De hiába, mert tényleg szöget ütött a fejembe, hogy így is lehet..
Baráti hangulatban.
...hát úgy legyen!
Mindenkinek kellemes estet!
2012.02.21.
Zsefy Zsanett
Ismét Toronytalálkozó lesz tavasszal, valahol, Magyarországon.
Étellel, itallal, sok verssel, prózával, és így még több kellemes perccel fűszerezve.
De ezek nem hirtelen improvizációk lesznek. Nagyon is komoly próbák előzik meg ezeket a találkozókat. Igaz a próbahelyiség - ugyanúgy, mint maga a próba - is csak a képzeletemben létezik..az én kicsit influenzától lázas agyamban, de azért érdemes bekukkantani, hogy hogyan is zajlik le mindez.
Az előre beküldött anyagot már minden szereplő ismeri. Kitéve-betéve
tudja. Így van, aki kiteszi az asztalra, van aki inkább beteszi a kabátja,
vagy nadrágja zsebébe.
A próbahelyiség is csak próba-helyiség..egyáltalán nem olyan, mint ahol a
tali megrendezésre kerül..de a helyiséget is csak ki kell valahol
próbálni.
A történéseket az alábbiakban egy képzelt riportban szándékozom megosztani monitorfüggő kedves és kedveszegett Sors+Társaimmal.
Kedves Monitorszemlélőim!
Itt vagyunk a kis pinceklubban, ahol éppen a tavaszi találkozóra készülődnek a Tornyosok.
A tudatosan rosszul megvilágított - nehogy azt gondolják, hogy a kultúra
terjesztéséhez lámpás kell - helyiség egyik sarkában éppen egy robusztus
alak pattog egyhelyben, s képzeletbeli ellenségét püföli teljes erőből. A
mi Vezérünk, Attilánk edz a következő verséhez. A festményeit - nagyon
tudatosan - addig Sanyi bára bízta. Gondolva arra, hogyha a képek igen, a
stílusok mégsem keverednek el.
Míg a Főszerki a kondícióját igyekszik csúcsra fejleszteni, időnként egy-egy
boéres abszurd vágja ketté Attila homokzsákját. Amolyan homokszempergető pillantások kíséretében. A kiürült zsák újratöltése így a próbának egyik színfoltjává - homokszín foltjává - válik. Ki kézzel, ki sebbel és - lapát híján - néha lobbal kanalazza fel a földre szóródott homokot.
A kiszakadt zsákkal egyik Péterünk, - na nem Boér, az már abszurd lenne, hanem - a kis cserfes Erikánk indul el a foltját megtalálni. Sajnos a pincében klausztrofóbiássá vált pici pacija a helyiség jobb első sarkában mindig megbokrosodik, így csak jár körbe-körbe, míg észbe kap, és megy amerre Elszöktek a "Hintalovak".
Szerencsénkre Rikánk - pacija hátáról is - talpra esik, így azt a néhány csiga-bigát amit esés közben nem nyom szét a talpa, hipp-hopp befogja a csigahintójába, hogy azon száguldhasson csigatempóban a csigavárba néhány zsák a foltjáért.
Egyik-másik zsák meg is találja a foltját, de még nagyobb az öröm amikor megtalálják Mityka "Cinegefolt"-ját. Röpülnek is vissza, igaz nem Pegazus hátán, hanem a "Kóborló" nyergében.
Közben Boér Péterünket körbe kapják a hölgyek, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen "Mindenki szerette".
Ezt persze Bátai Tiborunk már csak nem hagyhatja szó nélkül! Egyet-kettőt
csavarint hosszú varkocsán, és tőle megszokott többszörösen összecsavarodott mondatával megjegyzi, hogy: szerette!
Jajjj!
Ez már Horváth Ilcsinek is sok(k), hát "Not alone" felkiáltással gyorsan ő is csatlakozik a hölgykoszorúhoz.
De addigra Péterünk már alig látszik ki a szeretetkenetet osztogató női kezek és egyéb versrészletek alól, de hősiesen küzd. Saját kútfőjébe ebben a kényes szituban nem akar csak úgy, a'la natur benyúlni.. de amikor Fitó Icus vadiúj gyermekkori történetébe éppen az ő gyomrán állva készül belefogni, mindjárt Vajk híres mondását kapja elő a farzsebéből: "Vótam mán én"..!
De csak idáig jut szegény feje, mert Vandra Attila kisregényének 20 fejezete fejen találja..és még erre jön az "Epilogus".. bónusznak.
Hajjaj!
Szívesen folytatnám, de most böktek meg a fészbukon, hogy itt a reklám helye..hát vissza kell bökjem, és át kell adjam valamelyik emésztést serkentő csodaszernek a következő soraimnak a helyét.
Örülök hogy néhány pillanatra betekinthettem eme összekovácsolódott kis csapat szögbelövési kísérletébe, mert az volt ez a próba. Kísérlet a javából,
sok-sok szöggel.
Azóta is próbálom minden egyes darabját kihúzgálni. De hiába, mert tényleg szöget ütött a fejembe, hogy így is lehet..
Baráti hangulatban.
...hát úgy legyen!
Mindenkinek kellemes estet!
2012.02.21.
Zsefy Zsanett
2014. dec. 3.
csillagokat fésülő
nem tudom láttad-e amikor
holdtükrében csillagokat fésült az éjjel
tejút kócait bogozva rendet rakott
álmaink között és a felénk száguldó
meteorokra álmodozva kapaszkodó
gondolataink egy pillanatra fellobbanva
úgy hamvadtak el hogy a felejtés
szögesdrótjai mögött a teljesíthetetlenek
gödre örökre bezárta
nem tudom érezted-e már
hogy egyre távolabbi lett a közel
és a közeliben észre sem vetted
hogy benne a távol mert a kettő
úgy olvadt össze ismeretlenként
hogy nem hitted el mindegyik
bennünk lángol amikor végre
belebizsergett a bőröd is
a felismerésbe hogy csak rajtad
múlik üstökös vágyaid eléred-e
akár elhagytad akár felemelted
mindegyik kihűlt kő lett nélkülem
2014.12.03.
2014. dec. 2.
A legszebb Karácsony
Anyám, s Apám titka - 1955 Karácsonya
Már kopott bennem, mégis fel-felsejlik
a szívkapuban ácsorgó varázs.
Oly halkan csendül az a kis csengettyű,
nem is hallja rajtam kívül más.
Úgy beengedném újra, ha itt járna,
dobbanásnyit lüktessen belém
egy halk nevetés és a benne csengő
karácsonyi ének, ők és én.
A pince mélyén ketten sürgölődtek,
angyalok voltak, ma csillagok.
Hogy ragyogtak a díszek és a csendre
az angyalhaj selymesen ráomolt.
A gyertyafényben ahogy ott időztek
szárnyaikon pihent a jövő(m).
Míg lestem őket mentséget kerestem,
nem én, de ők voltak cselszövők.
2014.12.02.
Zsefy Zsanett
*
Fotó: Dehír oldaláról
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)