Életkarc

/Életrajz helyett néhány vonás/

49 őszén a szüleim észrevették, hogy kilenc hónap után az egyik napról másikra gyarapodott családi boldogságukkal a szoba mérete egyenes arányban nem nőtt. A konyári kis szoba-konyhás ház maradt akkora, amekkora. Maradhatott is, hiszen a DEMKÉ-ben születtem, és debreceni polgár lettem. Így engem a méretek felettébb nem érdekeltek.  A konyári kis házra pedig nem is emlékezhettem.
 Bár nem zavartam különösebben szüleimet, idővel mégis megismerhettem az óvodát, azután úgy általában az iskolát is. Kitűnő volt.  Főleg, mert Debrecen mindennapjait színesíthettem.

Középiskola: városunk akkor legerősebb gimnáziumában, - KLTE Gyak.(orta) Gimnázium, de előfordul(t) általánosan is - fizika-kémia szakon jeleskedés.
Ezt tovább fejlesztettem a vegyipari technikum unicum szakán, postai utánvéttel: levelező tagozaton; majd jöhetett az egyetem: begyeden.
A tárgyak közül csak a fakultatív választható anatómiát vettem fel,  mert  a harmadik randira a DOTE-vel már nem mentem el. Pedig minden esélyem meg lett volna a nászra, mely utóbbi 1972-ben dokumentáltan - anya-könyv-igen - mégis alá lett támasztva, csakhogy egy jobb sorsra érdemes fiatalember oldalán. Igaz, ettől kezdve orvosi praxisom építésére már nem is gondolhattam, de az anyai szerepet kétszer is sikerült biztos alapokra hoznom, miközben feleségként is tartom magam, mintegy bebetonozva férjem - egyelőre csak a - státuszát..
(Azóta kisebb lengésektől eltekintve stabilan áll.)

Első munkahely, ami az utolsótól csak a nevében különbözik: BIOGAL. Itt kutat-ás,  környezetben véd-elem, azon belül veszélyes is meg nem is.
A kezdet és a vég között öt évig vízkóstolás és szemmel és azzal sem látható összetevők dokumentált vizslatása a víz egyik (remek)művénél. (Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat)

Közben már több tucat babér - pontosan nem rögzített mennyiségben - bab, sárgaborsó és más levesekben. Érthető módon a fejemre nem jutott.

2007-ben  egy infarktus után a TEVA könnyes búcsúja tőlem - ő sírt...Én törölgettem fel a nyomokat. Majd én sírtam, mert még törölgetni is jólesett volna...tovább.
Onnantól kezdve - majd'megszakadt szívvel - tárca nélküli házisárkány: tűz-ok-ád-ás lírai hangulatban és - sokak fájdalmára - stílusban.
Mindennapjaim: saját kútfő apasztással egybekötött idegi terhelhetőségemnek vizsgálata néhány mindenre elszánt olvasó bevonásával.

Távlatok: mindennap ablakot nyitok, hogy beengedjem...
Remélem egyszer én is megtalálom a kaput a világra.


2013.01.05.
ZsZs