Régi versem, ami valahogy kimaradt a Seholsincs Világból..mostantól itt olvasható
most bújok csendesen
kezemből hidegen pereg az idő
őrült is lennék szívesen
hogy megteremthessem
a meg nem születőt
a többit már nem keresem
elveszett két mozdulat között
az összegabalyodott sorokban
itt-ott kimaradt szóközön
az ajtó még nyitva de a kilincsen
tétován babrál a tovább
most bújok, csendesen
látod
vakít a félhomály
pár nyomtatott sor
az ajtón át
s az a néhány dal
halkan kiszökik
most bújok
mögéd
csendesen
de gondolatban
téged hallgatlak
kicsit
2011.04.01.
Zsefy Zsanett
-
kezemből hidegen pereg az idő
őrült is lennék szívesen
hogy megteremthessem
a meg nem születőt
a többit már nem keresem
elveszett két mozdulat között
az összegabalyodott sorokban
itt-ott kimaradt szóközön
az ajtó még nyitva de a kilincsen
tétován babrál a tovább
most bújok, csendesen
látod
vakít a félhomály
pár nyomtatott sor
az ajtón át
s az a néhány dal
halkan kiszökik
most bújok
mögéd
csendesen
de gondolatban
téged hallgatlak
kicsit
2011.04.01.
Zsefy Zsanett
-
Született a 2011-es Héttorony debreceni találkozója előtt, hatására, amin - nem meglepő, hogy - nem voltam ott...Azután telt-múlt az idő..és múlt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése