Azon a napon -evokáció

Kosztolányi Dezső: Azon az éjjel c. versének evokációja

Édesapám emlékére. (1925.01.31.-1997.03.10.)

Azon a napon

épp hétfőt írtak a naptárban

Azon a napon

hó takart mindent a határban.

Azon a napon

még lelkesített is a munka.

Azon a napon

még tervben volt a "vele újra".

Azon a napon

még vártam, hogy szemébe nézzek.

Azon a napon

nem kellett volna annyit késsek.

Azon a napon

már nem szaladt tovább az idő.

Azon a napon

egy angyalnak a szárnya kinőtt.

*

Azon az éjjel

egy madár vergődött bennem.

Azon az éjjel

a Hold állt kaszával lesben.

Azon az éjjel

a zajok neszekké tompultak.

Azon az éjjel

az árnyak is félrefordultak.

Azon az éjjel

végleg elhagyott minden álom.

Azon az éjjel

kopogtattak az ablakszárnyon.

Azon az éjjel

már tudtam, a szívem maradt kint.

Azon az éjjel

belőlem Apámmal szakadt ki.

2013.01.21.-2015.10.13.

ZsZs

A verset átírtam!

Azon az éjjel címen lásd: 2013.május 07-i bejegyzésként!