Kibukó

Tele a hócipőm, s mivel ez az egyetlen jó cipőm, lehúztam ahogy a költőtársat lehúzta társa, na nem Szása, de egybehangzó volt szájából az a pár magán-, és máson hangzó, hogy ki hogyan és mettől meg vissza, csak elfelejtette hogy a tejet ő sem frissen fejve issza, s hogy nyomkövető nélkül hiába rakja a lábát egymás elé s után, a sorok időnként elég sután veszik ki magukat, s amúgy amíg a kutat mélyíti más fejében az ő éneke az éjben belevész a sötétségbe.