Az én kenyerem a mindennapi álom.
Ha felébrednék lennék éhhalott.
Vágyaimból újraépül várrom,
s a király is jön, pedig elhagyott.
Az én szívem akár egy nagy teknő.
Már naggyá dagadt benne a világ.
Kovásza volt gyermekem, ki felnőtt,
s mert jól gyúrták meg, rám is ő vigyáz.
2013.09.15.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése