Már égig ér és mégsem érzem,
hogy nem lehetne még nagyobb.
Egy apró szúrás szívbe kérve,
Ámor máris elhagyott.
Hogy repülök, tán nem is látod.
Szárnytollamon pár csepp vér.
Alvilágban nincsen álom,
ami tisztán hófehér.
Alig érint, mégis fájó,
amikor eltávozik.
Földet fog, s ha már nem lángol,
kormot hord és átkot hint.
2014.05.10.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése