Nem vágyik már semmi másra,
csak arra a koppanásra.
Csengőszóra, kulcscsörgésre.
- Hazajöttél? Jól vagy?
(Mégse?)
Ölelésre, kis mosolyra,
szemeiben huncut bókra:
"Nem öregszel soha anyám.
(Homlokán hogy gyűlik a ránc.)"
- Sok a dolgod? Úgy segítnék.
(Öreg vagyok. Bár tehetném.)
Nekem minden megvan, Kincsem,
csak még néha kezed intsen.
2014.05.20.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése