Leltár

Elkezdem és sorra veszem 
a napot, holdat, csillagot,
részeget a sarki pubból, 
kidobót, s az étlapot.
Konyhakövön repedésben 
morzsát gyűjtő hangyákat.
Ittfelejtett mosolyodat 
megőrzöm egy mozsárban.
Jó helye van ott, már régen 
nem használom a törőt,
nem készítek semmi extrát, 
ha a szívem jégtörő.
Elméletben osztom-szorzom, 
mennyi mindent hagytam ki,
mi maradt és mi lehet még 
anyagi vagy valaki. 
Szemhéjamba égett iszonyt,
viszony nélkül bűnöket,
kipreparált mellkasomban 
számlálatlan nyűgömet,
koponyámból kifelejtett 
plasztik tölcsért, science-et
holtom után felmérheted. 
Addig fogadj ilyennek!


2014.05.21.
Zsefy Zsanett

(Fotó: 1991. - negyvenkét évesen)