Hogy mennyire vagyunk szépek, az annyira relatív. Ez a csodás lila akácsor is csak virágzásában gyönyörű. Tudomásul kell venni, hogy az idő épít(het), és rombol(hat).
Ám egy valakinek mi mindig szépek maradunk.
Anyám örül(t)
Anyám örül, hogy van két kezem,
nem nézi arcom, nem azért szeret.
Lehetek csúnya vagy lehetek szép,
szemében mindig megnyugtat a fény.
Anyám nem sír, de ha valami fáj,
ölébe von, tudom csókokkal várt.
Anyám míg ölel én elolvadok,
karjai között egy angyal vagyok.
Anyámmal egyszer, ha találkozok,
ahol már nem kell könny, sem sírcsokor,
majd összebújunk és letekintünk,
együtt vigyázzuk, akit szerettünk.
2014.05.01.-2014.08.28.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése