Sosem álltam térdig sárban,
fogathajtó űzte lábam.
- Patáimat kő nem verte -,
hátam néha felnyergelte.
Rajtvonalnál egyre-egyre
suttogta, hogy menj te, menj te!
Célba értem számtalanszor,
pénzt fialtam, ünnepnap volt.
Aztán évek kaptak vállra,
repítettek más karámba.
Hittem végre pihenhetek,
nem balsors vár, s nem menhelye.
Tévedés volt. Lóhalálban
ember küldött ló-halálba.
Amíg bírtam, Remény voltam,
aztán inkább láttak holtan.
2012.12.11.
ZsZs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése