2012. dec. 7.

fogadj el


ne szedd szét a lego-emberkéket
ne tépd le a virágok szirmait
nézd a pillanatragasztó mérgez
ne rakd ki újra plasztik álmaim

a lelked mélyén vagyok egy szelet
falat kenyérnyi vagy kisebb talán
én nem hordozok istentől jelet
csipkebokor sem vagyok nemhogy láng

ha mégis égek tiéd az érdem
mert nem oltottál el idő előtt
engedted hogy csillapítsam éhed
és megmenthessek még sok éhezőt


2012.12.07.
ZsZs

2 megjegyzés:

manócska írta...

Érdekes verset írtál. A végét nem igazán értem, de a lelkem mélyén itt vagy. :)

Zsefy Zsanett írta...

Köszönöm kedves manócska!
A vers allegorikus. Így a végét is ennek szellemében értelmezve arra utaltam, hogy köszönettel tartozom azoknak, akik nem gördítettek akadályt elém, sőt, inkább bátorítottak a versírásban:"engedted hogy csillapítsam éhed
és megmenthessek még sok éhezőt"