ne szedd szét a lego-emberkéket
ne tépd le a virágok szirmait
nézd a pillanatragasztó mérgez
ne rakd ki újra plasztik álmaim
a lelked mélyén vagyok egy szelet
falat kenyérnyi vagy kisebb talán
én nem hordozok istentől jelet
csipkebokor sem vagyok nemhogy láng
ha mégis égek tiéd az érdem
mert nem oltottál el idő előtt
engedted hogy csillapítsam éhed
és megmenthessek még sok éhezőt
2012.12.07.
ZsZs
2 megjegyzés:
Érdekes verset írtál. A végét nem igazán értem, de a lelkem mélyén itt vagy. :)
Köszönöm kedves manócska!
A vers allegorikus. Így a végét is ennek szellemében értelmezve arra utaltam, hogy köszönettel tartozom azoknak, akik nem gördítettek akadályt elém, sőt, inkább bátorítottak a versírásban:"engedted hogy csillapítsam éhed
és megmenthessek még sok éhezőt"
Megjegyzés küldése