akad egy nap minden egyes évben
együtt jár a nappallal az éjjel
kezet fogva magukat sem értik
ez a csoda nekem is csak tévhit
ilyenkor a mirtusz kivirágzik
gyorsan hervad mert a fény hiányzik
az éjszaka beterített mindent
mikor anyám felkereste Istent
2014.01.15.
Zsefy Zsanett
*
(Fotó: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Myrtales_-_Myrtus_communis_1.jpg )
Oldalak
- Főoldal
- SEHOLSINCS Világ - korábbi blogom
- VERSEIM - 1.
- VERSEIM - 2.
- VERSEIM - 3.
- VERSEIM - 4.
- Verseim - 5. és egyebek
- Prózák és szösszenetek
- Fotók rólunk
- NETKÖTETEM
- VIDEÓIM - 1. és megzenésített/hangos verseim
- VIDEÓIM - 2
- EZ IS, AZ IS
- ...mintha bemutatkoznék...
- Publikációk-pályázatok
- LINKOLDAL
- Receptjeim
- Dalszövegek
- Verseimhez csatolt zenék linkjei
- FOTÓK-MI
- FOTÓK - TAPPANCSOK
- Utcánk mostani és korábbi árvái
2014. jan. 15.
2014. jan. 14.
Már olyan kicsi
Olyan kicsi ez a világ megtartani engem,
lépcső vezet mindenhová, de ismét elestem.
Összehúztam magam egykor a kórházi ágyon,
nem is veszel észre, mikor végre majd felállok.
Elakadtam pár fűszálban, nem segíthet senki,
te sem látod, hogy a szívem valami kikezdi.
Zsefy Zsanett
*
( Fűszálak, atom képe; indafotó - Fotó származási helye: http://indafoto.hu/atom/image/694261-6b65b4f0 )
2014. jan. 11.
Bocsánat!
Kicsit irigylem a haragtartó embereket. Jobb a memóriájuk.
De, ha ezen is besokall valaki, egy életre megharagszom rá! Csak előbb
elmentem, hogy kik azok... :D
ZsefyZs
***
Ismeretlen ismerősök
Az interneten/facebookon jórészt csak kontúrok vannak, s azt mindenki a
maga (kénye-)kedve szerint tölt(het)i ki a másik emberrel.
Zsefy Zs.
2014.01.11.
De, ha ezen is besokall valaki, egy életre megharagszom rá! Csak előbb
elmentem, hogy kik azok... :D
ZsefyZs
***
Ismeretlen ismerősök
Az interneten/facebookon jórészt csak kontúrok vannak, s azt mindenki a
maga (kénye-)kedve szerint tölt(het)i ki a másik emberrel.
Zsefy Zs.
2014.01.11.
Carpe diem!
Ma elhatároztam, hogy valamivel elütöm ezt az unalmasnak induló
napomat. Sajnos az egészből nem lett semmi, mert az ütőm puszta rossz
indulatból dugába dőlt. A perceken belül kiérkező mentősök többször is
próbálkoztak újraélvesztéssel, de él nem volt, a szorulásra pedig nem
voltak felkészülve. A duga ugyanis fából volt. Így hiába üvöltött, akár a
fába szorult féreg, a napomnak lőttek. A közepébe. Azt hiszem az a tízes.
Na ezzel jól mellétrafáltak, s ettől mindjárt jobban éreztem magamat. Lám még most is vannak, akik a múltban élnek!
Ma ugyanis a hónap tizenegyedik napja van!
Én legalább a jelenben puskázom el a napomat.
ZsefyZs.
2014.01.11.
2014. jan. 10.
Ebből ennyit
Meddig jó a szafaládé?
A gigádon amíg átér.
Meddig jár a homokóra?
Míg nem szórod a friss hóra.
M'ért mérges a füsti fecske?
A füstöt nem tűri este.
Hova jár a láma bálba?
Nem ahová már a bálna.
Meddig ér a türelem el?
Ameddig nem tüzeled fel.
Mitől jó a többi strófa?
Mert olyan jól löki Nóra.
Mitől rossz a dalod Mári?
Mert nem tudsz csak kompon állni.
Meddig lehet ezt még húzni?
Ameddig nem fogsz megnyúzni.
2014.01.10.
Zsefy Zs.
ÉN SZÁLLTAM VOLNA
Egy "elfeledett" versem, amit egy kicsit a csatolt zene (is) inspirált....
(Georges Moustaki - Lo straniero http://youtu.be/_NdvGkGvKCY)
Koldultam álmot, mindhiába.
Tekintetekben űrt hagyva hátra,
sóváran kerestem kijáratot.
Szakadék szélén táncoltam vakon,
- mégis mindenki otthagyott -
Nem értem el a hegytetőt sem,
keselyűk szálltak, fölébem gyűltek.
Dögre éhesen mind kivárt.
Csontjaimban éreztem a halált,
- nem tehettem, hogy feladom -
Én szálltam volna, mindegy hova,
csak az ég ne lenne oly mostoha.
Egy szikrát hagyna élni bennem,
tüzet gyújtani a fellegekben,
- de köröttem minden megfagyott -.
Csillagfüzér se fojtson tovább,
mint fejfa alatt a sok sírvirág
gyilkolja egymást szüntelen.
Olyan semmire való küzdelem,
- nem is maradt egy csillag sem -.
A sírkövemen, csak ennyi állna:
nem géniusz szállt másvilágra,
de ő volt a hangyányi kis sziget,
hol kedvedért is díszlett a liget,
- mégse maradt vele senki sem -.
2010.10.08..-2011.09.23.
Zsefy Zsanett
(Georges Moustaki - Lo straniero http://youtu.be/_NdvGkGvKCY)
Koldultam álmot, mindhiába.
Tekintetekben űrt hagyva hátra,
sóváran kerestem kijáratot.
Szakadék szélén táncoltam vakon,
- mégis mindenki otthagyott -
Nem értem el a hegytetőt sem,
keselyűk szálltak, fölébem gyűltek.
Dögre éhesen mind kivárt.
Csontjaimban éreztem a halált,
- nem tehettem, hogy feladom -
Én szálltam volna, mindegy hova,
csak az ég ne lenne oly mostoha.
Egy szikrát hagyna élni bennem,
tüzet gyújtani a fellegekben,
- de köröttem minden megfagyott -.
Csillagfüzér se fojtson tovább,
mint fejfa alatt a sok sírvirág
gyilkolja egymást szüntelen.
Olyan semmire való küzdelem,
- nem is maradt egy csillag sem -.
A sírkövemen, csak ennyi állna:
nem géniusz szállt másvilágra,
de ő volt a hangyányi kis sziget,
hol kedvedért is díszlett a liget,
- mégse maradt vele senki sem -.
2010.10.08..-2011.09.23.
Zsefy Zsanett
2014. jan. 9.
Ég és Föld között nélküled
Még nem tudom, s te hogy osztod meg velem,
milyen lesz a hídon átmenni;
szép lesz-e, ha körben csend lesz, s neked
több üzenetet nem kell átvenni.
A kérdéseim valószínű, útban
elakadtak ég és föld között,
válasz híján elküldtem mind újra,
most ott dekkolnak a felhők fölött.
Bár az angyalok azt hirdetik, szép volt,
nem érdemes készpénznek venni,
az e-mailjeim feltörte egy démon,
az Isten meg nem ér rá chatelni.
A szivárványhíd sehová se vezet,
az imáimat senki nem hallja,
de bízom benne, Isten lesz oly kegyes
és rám üti majd: poste restante, (haza).
2014.01.09.
Zsefy Zsanett
(Fotó származási helye: http://gallery.site.hu/u/Gi/szivarvanyhid.jpg.html )
2014. jan. 7.
AMNÉZIA
Teljes csöndben élek, az élet leszedált,
most ébredtem éppen, egy jó kávé nem árt.
Hozzád ritkán érek, e-mail-ben létezünk,
sokan nem hiszik el, hogy így is vétkezünk.
Egy könyvet fellapozok, mennyi múlt idő,
hogy nem marad emlékem, elkeserítő.
Fejlövésem sincsen, szívembe minek tőr,
egy agyhalottnak már az nem megterhelő.
Lábamon a zokni lyukas és felemás,
asztalon nagy semmi, papíron Teletál.
Cipzárt húz a jelen múlt s jövő között,
sosem jöhet rá, hogy melyikbe költözött.
2014.01.07.
Zsefy Zsanett
2014. jan. 6.
Látogatás-ok
Valahol elvesztem, így nem leszek útban,
sokszor fohászkodtam lapulva a kútban.
Fent olyan fényes volt, lent én voltam árnyék,
magamba zuhantam pedig most felállnék.
Látom a kezeket, egyik sem az enyém,
felemelnének tán, ha nem lennék szerény.
Bennem egy kisördög, a pokol sem álca,
gyakorolni járok át a másvilágra.
2014.01.06.
Zsefy Zsanett
sokszor fohászkodtam lapulva a kútban.
Fent olyan fényes volt, lent én voltam árnyék,
magamba zuhantam pedig most felállnék.
Látom a kezeket, egyik sem az enyém,
felemelnének tán, ha nem lennék szerény.
Bennem egy kisördög, a pokol sem álca,
gyakorolni járok át a másvilágra.
2014.01.06.
Zsefy Zsanett
Család
Három a kívánság: apa, anya, gyermek,
mégis sokan mondják ezzel Isten vert meg.
Nekik ez egy átok, másoknak nagy áldás,
van akinek stílus, s nem nagy gond a váltás.
Gyakran csak a cetli tartja mindezt össze,
s nem tudják már régen, mért mentek ökölre.
Az Istenre fogják vagy a rossz karmára,
így juthat a gyerek másnak otthonába.
2014.01.06.
Zsefy Zsanett
*
így juthat a gyerek ebek harmincadjára.
*
így juthat a gyerek ebek harmincadjára.
2014. jan. 5.
Gyalog-átkel-ő-hejj!
.....asszonáncos marhaságom.......
Úgy szaladtál, hogy elérjed.
(Fejem törtem, mire véljem.)
Mikor a zöld kacsintgatott,
körbe kaptak az angyalok.
Vittek vállon, vittek kézben.
Sikítottál. (Én megértem.)
Ragyogott a fényben szárnyuk,
nem vágytál te még utánuk.
Hadakoztál kézzel-lábbal,
nem számoltál rút halállal,
sem pokollal, sem a mennyel.
(Üvöltöttem, hogy ereszd el!
Mert hiába minden hangzó,
verset írtam, kissé habzót.
Mérgemet bár jól kiadtam,
nem jelenhetett meg lapban.)
A zebránál beintettek.
(A pirosba miért lépsz, gyerek?)
Nem érdekelt a sok ábra,
ma sem vittek másvilágra.
Angyaloktól kaptál időt,
hát ne tilosban koptass cipőt!
2013.10.27.-2014.01.05.
Zsefy Zsanett
Úgy szaladtál, hogy elérjed.
(Fejem törtem, mire véljem.)
Mikor a zöld kacsintgatott,
körbe kaptak az angyalok.
Vittek vállon, vittek kézben.
Sikítottál. (Én megértem.)
Ragyogott a fényben szárnyuk,
nem vágytál te még utánuk.
Hadakoztál kézzel-lábbal,
nem számoltál rút halállal,
sem pokollal, sem a mennyel.
(Üvöltöttem, hogy ereszd el!
Mert hiába minden hangzó,
verset írtam, kissé habzót.
Mérgemet bár jól kiadtam,
nem jelenhetett meg lapban.)
A zebránál beintettek.
(A pirosba miért lépsz, gyerek?)
Nem érdekelt a sok ábra,
ma sem vittek másvilágra.
Angyaloktól kaptál időt,
hát ne tilosban koptass cipőt!
2013.10.27.-2014.01.05.
Zsefy Zsanett
2014. jan. 4.
Olyan, amilyennek látni akarod
Idebent zene szól. A fülemben csengők.
Cohentől hallgatnám a Halleluját,
de templomkövekbe csapott be a mennykő,
ideje frissítni az esti imát.
Ablakon légypiszok. Verébkosznak látod.
Míg le-föl szaladgál az ádámcsutkád,
a szomszéd felröhög, hogy szórod az átkot.
Csak szivacs kellett volna, nem a puskád.
2014.01.04.
Zsefy Zsanett
2014. jan. 3.
Beismerés

Eddig a tenyerén hordott az Isten,
hát illene mondani pár imát.
Nem vettem észre, már ereje nincsen
egyenként számolni a sok hibám.
Csak így lehet, hogy szív-közelben
úgy őrzött minden dobbanást,
becsukódott mindig a szeme,
ha nem tetszett amiket lát.
2014.01.04.-2016.01.04.
Zsefy Zsanett
(Fotó: https://www.google.hu/search?q=Hubble+%C5%B1rteleszk%C3%B3p&espv=210&es_sm=93&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=S-THUouXEtP-yAOEooHIAQ&ved=0CKsBEIke&biw=1152&bih=748#facrc=_&imgdii=_&imgrc=k8GzI_lVYNy4aM%3A%3BtZGKMu-TLIP9sM%3Bhttp%253A%252F%252Fnewuniverzum.gportal.hu%252Fportal%252Fnewuniverzum%252Fimage%252Fgallery%252F1240918889_85.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fnewuniverzum.gportal.hu%252Fpicview.php%253Fprt%253D537364%2526gid%253D2549261%2526index%253D1%3B3543%3B3543 )
Tipp

Az ólmos köd a téren fátylat játszik,
autósztrádán jégborda feszül,
a lámpavasra hideglelés mászik,
az ünnep zöldje komposztba kerül.
A lelki béke néhány blogban posztol,
és roncsderbit hirdet meg a halál,
ki eddig küzdött jobb, ha továbbgondol,
nem erősekhez feni a kaszát.
A számvetés ma sem az Isten dolga,
de bevégzi mit ember tervezett,
míg emelkedsz, ne ülj túl magas lóra,
mert szabadesés lesz a végzeted.
2014.01.04.
Zsefy Zsanett
2014. jan. 2.
Mégse
Most arról írnék, miről máskor mégse,
ám ne törd fejed, a végén megárt.
A bátorságot hozzá tőled kérem,
de látom remegsz, nincs rá benned vágy.
Így nem mondom el, amit úgyis tudtál,
amit meg nem, azt úgysem akarom.
Ha kíváncsi vagy, lapozz vissza hozzám,
én ott vagyok az eltépett lapon.
2014.01.03.
Zsefy Zs.
2014. jan. 1.
2013. dec. 30.
Kihajózom
...persze kicsit magaménak is éreztem...de az biz' régen volt... :((
Nem búcsúzom, ha bezártok egyszer,
lehet egy ködös, fáradt téli reggel.
Kihajózom, a dokkot elhagyom,
ha jégbe fagynék se legyen rossz napod!
Nem búcsúzom, és meg se ígérem,
hogy fájni fog, ha nem lesz versítészem.
Már mondtad pedig, máshogyan írok,
én mégis csak a régi maradok(+k-k).
ZsefyZs.
2013.12.30.
Nem búcsúzom, ha bezártok egyszer,
lehet egy ködös, fáradt téli reggel.
Kihajózom, a dokkot elhagyom,
ha jégbe fagynék se legyen rossz napod!
Nem búcsúzom, és meg se ígérem,
hogy fájni fog, ha nem lesz versítészem.
Már mondtad pedig, máshogyan írok,
én mégis csak a régi maradok(+k-k).
ZsefyZs.
2013.12.30.
2013. dec. 28.
Szilveszter búcsúja
Ma még veled vagyok,
ne számold, az hány óra.
Csak annyira van időnk,
koccintsunk az elmúlóra.
De vonz a heverő:
ruhád csendben levessed.
Angyalod leszek én,
nem rád rajzolt kereszted.
Ha kint fagy kopog,
itt forró lesz az ágyad.
Ha kertben vihar dúl,
bent tombolhat a vágyad.
Ha elcsitul a szél,
a holnap ránk simulhat.
Ma mindent elhihetsz,
éjféltől szépül csak a múltad.
Néha eljövök, (évente éppen egyszer).
Ölelések közt búcsúzom én, a Szilveszter.
Emlékeid megszépítik majd a múltat.
De ma nem beléd, inkább piros pezsgőbe fúljak!
ZsefyZs.
(Első közlés: 2011.12.28.)
*
(Zene linkje: http://youtu.be/RxGVGrDtf6Q)
ne számold, az hány óra.
Csak annyira van időnk,
koccintsunk az elmúlóra.
De vonz a heverő:
ruhád csendben levessed.
Angyalod leszek én,
nem rád rajzolt kereszted.
Ha kint fagy kopog,
itt forró lesz az ágyad.
Ha kertben vihar dúl,
bent tombolhat a vágyad.
Ha elcsitul a szél,
a holnap ránk simulhat.
Ma mindent elhihetsz,
éjféltől szépül csak a múltad.
Néha eljövök, (évente éppen egyszer).
Ölelések közt búcsúzom én, a Szilveszter.
Emlékeid megszépítik majd a múltat.
De ma nem beléd, inkább piros pezsgőbe fúljak!
ZsefyZs.
(Első közlés: 2011.12.28.)
*
(Zene linkje: http://youtu.be/RxGVGrDtf6Q)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)








