Oldalak
- Főoldal
- SEHOLSINCS Világ - korábbi blogom
- VERSEIM - 1.
- VERSEIM - 2.
- VERSEIM - 3.
- VERSEIM - 4.
- Verseim - 5. és egyebek
- Prózák és szösszenetek
- Fotók rólunk
- NETKÖTETEM
- VIDEÓIM - 1. és megzenésített/hangos verseim
- VIDEÓIM - 2
- EZ IS, AZ IS
- ...mintha bemutatkoznék...
- Publikációk-pályázatok
- LINKOLDAL
- Receptjeim
- Dalszövegek
- Verseimhez csatolt zenék linkjei
- FOTÓK-MI
- FOTÓK - TAPPANCSOK
- Utcánk mostani és korábbi árvái
2014. jan. 11.
Carpe diem!
Ma elhatároztam, hogy valamivel elütöm ezt az unalmasnak induló
napomat. Sajnos az egészből nem lett semmi, mert az ütőm puszta rossz
indulatból dugába dőlt. A perceken belül kiérkező mentősök többször is
próbálkoztak újraélvesztéssel, de él nem volt, a szorulásra pedig nem
voltak felkészülve. A duga ugyanis fából volt. Így hiába üvöltött, akár a
fába szorult féreg, a napomnak lőttek. A közepébe. Azt hiszem az a tízes.
Na ezzel jól mellétrafáltak, s ettől mindjárt jobban éreztem magamat. Lám még most is vannak, akik a múltban élnek!
Ma ugyanis a hónap tizenegyedik napja van!
Én legalább a jelenben puskázom el a napomat.
ZsefyZs.
2014.01.11.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése