Teljes csöndben élek, az élet leszedált,
most ébredtem éppen, egy jó kávé nem árt.
Hozzád ritkán érek, e-mail-ben létezünk,
sokan nem hiszik el, hogy így is vétkezünk.
Egy könyvet fellapozok, mennyi múlt idő,
hogy nem marad emlékem, elkeserítő.
Fejlövésem sincsen, szívembe minek tőr,
egy agyhalottnak már az nem megterhelő.
Lábamon a zokni lyukas és felemás,
asztalon nagy semmi, papíron Teletál.
Cipzárt húz a jelen múlt s jövő között,
sosem jöhet rá, hogy melyikbe költözött.
2014.01.07.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése