Mindig elhatározom, hogy többet oda be sem teszem a lábam. Azután mégis azon kapom magam, hogy elborzasztó verseket olvasok, hsz-eken szörnyülködök, kritikákra és véleményekre bólogatok - ami a kritikákat illeti csak igen ritkán esik meg velem -. Vagy felhúzom magam a plafonig, s már törölnék is mindent, amit odavittem...és tessék: megint feltöltöttem egy újabb művemet.
Pár éve keresem a helyet, ahol úgy érzem igen, itt érdemes lenni, küzdeni. Volt, ahol jó volt és van, ahol még most is az (lenne), de valami végül legtöbb oldalról elriasztott, és továbbálltam. Hol a színvonal, hol a kritika hangneme, de főleg az önkritika hiánya az alkotók és olykor a kritikusok részéről, máskor a személyes "lustaságom" miatt tűntem/tűnök el. Mert hsz-elni kellene.... De...
Ez utóbbi hátterében egészségi állapotom nem feltétlen pozitív változása rajzolódna fel, ha kibontanám... :)
Mindenesetre arra az itt "fel nem fedett" oldalra már alig-alig járok. Vagy nem nőttem fel hozzá, vagy már - egyre jobban megismerve - igazán nem is akarok.
Az a kevés valóban említésre méltó alkotás az egésznek csak töredéke. A versek nagy többsége - úgy 90%-a - olyan színvonalú, hogy nem érezném magam jól, mint ki ennek az oldalnak a megítélése szerint maradandót alkotott.
Pedig az elején mindent komolyan vettem. Azután már szelektáltam. Később szórakoztam az egészen. Most már hidegen hagy. Nem izgat, hova kerülnek az írásaim. Mehetnek a süllyesztőbe...elférnek ott.
S aki máshol nem talál már meg, az azon a netes felületen, amíg a portál üzemel - akár évek múltával is - rám bukkanhat, mivel a szabályzat szerint nem törölnek semmit.
Ha szerencsém van olvashat majd akkor is, amikor jómagam - a múlandós beskatulyázás mellett - már "múlt" is leszek. :)
