Gyöngyvirág-álmom

virágcsokor
májusi nap
tejeskávé
kifli illat

anyám-mosoly
hajnali csend
napébresztő
nevetés leng

virágfejek
gyöngyös fürtök
szemed fénye
voltam tükröd

könnycseppekbe
rejtve nincset
e csokorban
élsz még Kincsem



2013.03.03.
ZsefyZs.

Fotó helye: http://forum.sanomabp.hu/forumkep/3/20763/429/12841162/1.jpg
*

Köszönöm Mester Marinak, hogy képre álmodta.
*
Gyermekkoromban - már kis iskolásként - az Anyák-napját a virágpiacon kezdtem. Nagyon szerettem megcsodálni a májusi virágok színes garmadáját. De ezeken a napokon vásároltam is. Mindig vettem gyöngyvirágot, nefelejcset, orgonát és tulipánt. Otthon titokban két csokrot készítettem belőlük. Az egyikbe fogtam csokorba az orgonákat, és a tulipánokat a szeretetem jeléül, a másik csokorba a gyöngyvirágot a nefelejccsel, hogy soha nem felejtem el az Édesanyámat. Valami apróságot is beszereztem ilyenkor a szerény zsebpénzemből megspórolt forintokból. Kis vázát, porcelán mackót, őzikét vagy más hasonló nippet, és boldog-büszke voltam, ahogy láttam az örömöt Édesanyám arcán, szemében. A legjobban a gondban-bajban sem hiányzó mosolyát imádtam-csodáltam.
Szerettem volna olyan anya lenni, mint Ő..

Ez az örökölt szekrény rejti azokat a kis apróságokat, amikkel annak idején, még gyerekként Anyák-napjára Édesanyámat megleptem.

Márciusi éledező

Még hideg riogat hajnal kosarában,
a reggel rácsomóz néhány napsugarat,
de délre a mélyben didergő világban
lüktetni kezdenek a gyökérfalak.



2013.03.03.-2016.03.03.
ZsefyZs.

Kicsit még veled - hangos vers - videó

Fiaimnak írt versemet előadja: Sárkány Sándor

Kicsit még veled

Csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót!
Még engedd be halkuló szavam!
Nem üvöltve köszönök rád, nem lesve.
Szótlan széllel hordozom magam.

Kopognom se kelljen!
Kezem fagytól még ne legyen jéghideg!
Ifjú lelked már más úton barangol,
de egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
szívem!

Az ősz rozsdabarna színeit kóstolja az éjfél,
mézízű álmaim sodorják fellegek,
szememben őrzött megannyi fénykép,
életszilánkok, fakuló sebhelyek.

Már erőtlen karom ölel dérlepte fákat,
madarak dalt idéznek hangtalan,
de te halld meg a csendet is a kiáltásban!
Ugye nem hagysz magamra,
kisfiam?

A tűnő idő lassan odakint marasztal.
Én várok. Szavam sincs. Reménykedem.
Tudom, ha kell újra kitárul, de addig
csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
gyermekem!
2010.07.15.
Zsefy Zsanett

Ambrózia

Ez a régi versem is elkallódott........most rátalálva megosztom...

Zeneajánlásom: 

http://www.youtube.com/watch?v=gPqJ6gDEgqU&feature=share&list=FLvbpr-TfXsmd9M41TloJgUA 

még ambrózia illat lebegett a csendben

pedig már rég kihűlt 

a kilincsen csimpaszkodó fogás

talán cipőd talpán feledte az este

mikor átosont veled a szobán

de előtte betakartál halk sóhajoddal 

visszhangot keresve  

hangod-szőtt bársonyán

2011.05.17.

Zsefy Zsanett

Kép: Fantáziavilág Festmények honlapról: http://www.fantasypaint.sokoldal.hu/

Egy hír margójára...

Előzmény:
Meghalt egy ismerősöm. Amatőr költőként ismerhettem meg. Halálhírét a facebookon olvastam február  27-én... :((

Gondolataim, miután megosztottam a szomorú hírt az egyik irodalmi portálon, ahol Ő is tag volt:


Nem voltam a szó szoros értelmében véve a barátja J-nak, sem rendszeres olvasója verseinek, honlapjának. Nem leveleztünk, nem dicsértük egymást agyba-főbe sem itt (XY portálon), sem máshol. De néhány írásával ennek az  XY portálnak az oldalán, a facebookon és egy-két internetes irodalmi közösségben is találkoztam korábban. Annak ellenére, hogy csak virtuálisan ismertem a halálhíre nemcsak meglepett, de meg is rázott. Hiszen elment egy Ember. Itt hagyta szeretteit, barátait, ismerőseit..itt hagyta ezt a portált (is), amire büszke volt. Az lehetett, hiszen a honlapján is vállalta, megosztotta másokkal, hogy tagja... Igaz, csak néha-néha hozott az írásaiból. De nem is olyan régen - decemberben - is publikált és köztünk volt: "Legutóbb 2013.02.22 06:59-kor " is...
....hogy itt azután ki és mi  számít értéknek, az más lapra tartozik.
Számomra érték volt, mert Ember volt, aki megérdemelne annyit, hogy odavessenek az alá a rövid hír alá, amiben halálhírét jeleztem, hogy :
Részvétem.

Rá való tekintettel, a Családjára való tekintettel...Bár biztos most nem azzal foglalkoznak, hogy ki írt róla nekrológot....de a hsz-ek számából is következtetni tud - mert olvasni csak a tagok tudják a hsz-eket -, hogy hiánya másokat is szíven ütött...

Most hiába "jönnénk" azzal, hogy nem számít a részvétnyilvánítások száma...valóban nem az jelzi, hogy kit mennyire szerettek, mennyire értékelték életében, ec. De ugye mindenkiben ismerős az a kérdés, amit a  temetések után feltesznek azok, akik nem tudták személyesen leróni a kegyeletüket: "-.... és sokan voltak..?" Igen..kicsit jó érzés tölti el azok szívét, akikhez közel állt az elhunyt, hogy hányan elkísérték utolsó útjára, és/vagy hányan megemlékeztek róla, ....hogy voltak még az internet világában is akik "észrevették" a hiányát.  

Én észrevettem a hiányát..és észrevettem, hogy milyen könnyen túllépnek rajtunk.
...azok, akik ott dongnak köröttünk, amíg van mit várni...De lement a függöny. "Taps" nélkül. Én sem várok sem most, sem akkor... "tapsot". 
 Senkitől.


2013.03.01.
ZsefyZs.
*

Még utólag:

A felvázolt "képhez" hozzátartozik az is, hogy volt, aki (RJ) félretéve személyes korábbi - lehet félreértésből adódó - nézeteltérésünket megjelent és részvétét fejezte ki a Naplómban a gyászhír alatt. Volt, akire bizton számítottam RJ-n kívül is: PA, ..és ott van a részvétnyilvánítása HI-nak, aki nem hinném, hogy közelebbi ismerőse lett volna  J-nak, mint én, továbbá H.PÉ, és FI. Köszönöm. A késő(bbie)ket most már nem követem nyomon.....
(A FB-on is voltak a portál tagjai közül, akik részvétüket fejezték ki, mint GV, ME, és még egy páran.....De most én a XY portál "kemény" magjáról beszélek, akik napi vagy heti rendszerességgel jelen vannak az oldalon, egymás művei alatt...!)
Ők  nyugtathatják magukat azzal, hogy ritkán nézik meg a naplókat. Lehet...de akadt már rá elég ellenpélda..
Mindenesetre  csalódtam.... :(((


2013.03.03.
ZsefyZs.

Még egy adalék:
Megemlékezett Róla a Közkincs és a Holnap Magazin...lehet más oldalak is, de ezekre azért figyeltem fel, mert mindkét helyen tag vagyok. A szomorú hír alatt ott sorjáznak a hsz-ek, még olyanoktól is akik nem ismerték, de fájlalják távozását, és az elmaradt lehetőséget, hogy megismerjék. 
Valahogy így, és ilyennek képzelek el egy Közösséget. 

ByeAlex - Kedvesem

Remélem kijut az  2013-as Eurovíziós Dalfesztiválra, Svédországba!

Kijutott! Sőt!
Gratulálok a 10. helyezéshez!

ByeAlex - Kedvesem 

A videó Leírása:
Zene, szöveg: Márta Alex
Keverés, maszter: Károly Tamás
Köszönet: jobbágy Bence
Grafikai munka: Márta Amarilla (Amiizmus)
Kiadó: CLS Music

Szöveg:

 
Az én kedvesem egy olyan lány akit,
farkasok neveltek és,
táncolt egy délibábbal,
majd elillant csendesen
az én kedvesem...

Ő az én kedvesem...

Az én kedvesem egy olyan lány akit,
átölel hét kontinens,
csobban szép tengerekben 's
táncot lejt fent felhők közt
a kedvesem...

ő az én kedvesem...

refr.
Mert nekem:
Nincs most más, csak a kedvesem,
az én kedvesem... ő
Bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem, mert
mindig rám talál, az én kedvesem, az én kedvesem
úgy dúdolná:
ez így jó nekem, ez így jó nekem, ez a dal.

Az én kedvesem, egy olyan lány akit,
hóbortos álmok tépnek,
kócos haját reggelente,
szelek fonják, ettől más
a kedvesem...

az én kedvesem...

Az én kedvesem a végtelennel
újat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
tücskök húzzák,
így nyugtat meg csendesen...

ő az én kedvesem...

refr.
Mert nekem:
Nincs most más, csak a kedvesem,
az én kedvesem... ő
Bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem, mert
mindig rám talál, az én kedvesem, az én kedvesem
úgy dúdolná:
ez így jó nekem, ez így jó nekem, ez a dal.

Mert nekem:
Nincs most más, csak a kedvesem,
az én kedvesem... ő
Bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem, mert
mindig rám talál, az én kedvesem, az én kedvesem
úgy dúdolná:
ez így jó nekem, ez így jó nekem, ez a dal.

Fogyó idő

Valahogy kimaradt a Seholsincs Világ versei közül...most itt osztom meg e régi versemet, amit az interneten több helyen is megjelentettem...
 

Szerzőtársak emlékére

szél zizzen halkan a kopár parkban
két száraz levélen 'hogy megpihen
erezett utak pókhálójában
lépteim nyomán enyészet liheg

fáradtan kúsznak emlékfalakra
dérlepte percek árnyékai
pillanat-örvény ringlispíljében
félve fogódznak vágyálmaim

tavaszi felhő oszlatja gondját
Nap ölén nyíló fényseregnek
elébe omló szivárványszoknyán
hét színe pompázik kertjeimnek

elhaló hangom beléd takarja
sorokba rajzolt életemet
terheim burkát nem tépi széjjel
csak elviszi némán egy új kikelet

2011.02.16. - 2011.06.15.
Zsefy Zsanett

 Fotó szárm.helye: nefeledjuk.blog.hu

Videóm linkje:

http://youtu.be/NW2Avm3Zqxg 

Elcsendesedő

Korhadt ágak mohaölelése
és szívverésnyi faágroppanás
kísér merre lopakodva lépek,
mégis megrebben néhány kismadár.
Repülnék, ha lennék elég bátor,
de bénán állok a szírt peremén,
Isten nélkül haza se találok,
a köd előttem mindent felemészt.
Ráhangolnám magam az egészre,
hogy ne érezzem: múló pillanat
fészket rakni a semmi hegyére,
abból mi már itt végleg kimaradt.
Elvész minden tőlem fakadt visszhang,
elnyeli ez a dübörgő világ,
neonfényben szikra épphogy csillan,
pedig abból éled' újabb gyertyaláng.


2012.11.15. Zsefy Zsanett
(Korábbi címe: Fészkelődő) 

ÉBRESZTŐ

Bódi Lászlónak - Cipőnek - ajánlva......hiába. :(((((

Csillag ébred hold-ölelésben,
hajnal lép éj nyomvonalán,
Nap szívében tűz ma is éled, 
föld marasztal, ne menj tovább!
A hatvanhetes esőben fürdik,
az aszfalton veszett fény cikáz,
villám rajzol és felhőkre tűzi,
mi árokparton még várunk rád.
Dal cseng bennünk, kis dobbanások,
s visszhangozzák a szívfalak,
"egyszer én is hazatalálok."
Gyere vissza! Még itt maradj!

2013.02.25.
ZsefyZs.

Republic: A 67-es út:
https://youtu.be/HE4aAQCghGs

* -  a dalból idézve

Serte Perte

Egy régi versikém átsimogatva... :)
Vakond kaland...

A minap a kicsi Perte,
vagy inkább kis serte-perte,
kifutott a téli kertbe.

Anyja mondta, ne menj kincsem,
odakint még semmi sincsen!
Nem hallgatott rá a balga,
játszani nagyon akarna.
Gyorsan vaksin kezdett ásni,
anyja később földet hányni.
Vakond mama egyre ásít,
szebb napokra foga vásik.
Téli álom náluk híján,
agya most is kába, nyilván.
Nem tért magához még nagyon,
lustálkodna a pamlagon.

Fordulna hát oldalára,
de bevillant, Perte lánya
elment biz' a vakvilágba.

Anyaszíve tele gonddal,
vásott kölyke vajon hol van?
Gondolt akkor hú, de nagyot,
hogy becsukja az ablakot.
Igaz mindezt csak magában.
Vaksi vakond tanyájában
ajtaján nem kopog senki,
ablaka sincs nyilván neki.
Alagútnak sötétjébe
nem világít az ég kékje.
Nem is kell ott utat látni,
nem is jutna be akárki.

Ahogy kotor a kis botor
hangtalanul, nem mint motor,
orra, lába a segédje,
jó szimattal ér végére.
Miközben így vakon kutat,
végig szagol minden lukat,
földes lett az összes térgye.
Jó hogy szőrrel le volt védve.
Szeme, szája úgy bedagadt,
sárral, kosszal tele ragadt.
Addig is a semmit látta,
onnantól már azt is bánta.

Mégis könnyen ért végére,
mert hallotta, Perte kérte
- Nagyon fázom, vigyél haza,
havas lett a vakond gatya!
Nem szököm el, megígérem,
vagy csak nyáron kinn a réten
túrom orrom. - Rontom-bontom
- szólt az anyja.- Nem úgy mondom.
Majd a földet turkálom csak.
Nem kell félned! Nem lesz huzat.

Azzal orrát, a kis dugaszt,
anyjához nyomta - a csupaszt -.
Tudta hogy kell hatni rája.
Anyja olvadt, s mint a rája
siklottak egymással haza.
Tövis nélkül nyilván kafa.

Azóta a vakond végen,
persze, ha még ottan élnek,
minden rosszcsont kis vakondnak
gatyás Pertéről papolnak.


2010.03.07. -2013.02.22.
Zsefy Zsanett

Kép:
www.otthon.hu/data/cikk/65/65/cikk_6565/1.jpg

Az utolsó randevú előtt - versem videón

Hogy elérjelek - versem vidóváltozata -2

Zene: E. Grieg: Morning Moon

HOGY ELÉRJELEK - versem videón

Jó, de nem feltétlen ez a pontos mérce

Egyszer az egyik irodalmi portálon riportot készítettek velem/rólam, aminek a címe Erőltetett jelenlét volt. Mondhatom, hogy mellbevágónak találtam, de a riporterre való tekintettel túl tettem rajta magam, pedig a pejoratívnak érezhető cím alapjául csak az szolgálhatott, hogy több blogom és honlapom van.

Azóta is sokszor eszembe jut az én jellememet eléggé felületesen meghatározó cím. Főleg, amikor levelekben, üzenetekben keresnek meg a Szerzők, hogy írjak már valamit, ami így beindítaná a művük alatt a többi olvasó tollát, és növelné a hsz-elők, hsz-ek számát.

Vagy eszembe jut, amikor a facebookon még külön a háttérben is megkérnek a lájkolásra. Egyszer-kétszer még elmegy. De vannak, akik nem bírnak a népszerűség - gyakran hamis - illúziója nélkül élni.
Szerintem ez az erőltetett jelenlét.
(Itt azért mégis tettem és teszek kivételt egy valakivel. Azaz másképp ítélem meg; és nem ítélem el, mert nyíltan felvállalta, hogy a népszerűség élteti.  Anélkül talán nem élte volna túl azt a tragédiát, aminél  nagyobb egy szülőt sem érhet, és nem élte volna túl súlyos betegségét sem.)

Az, hogy több helyen jelen vagyok az interneten, az egy dolog, hiszen azért vannak a lehetőségek, hogy éljünk vele. Aki tagadja, hogy nem azért van a neten, hogy megismerjék a műveit, az ferdít.. : Akkor miért?
Én is azért osztom meg az irkáimat, hogy olvassák, s a visszajelzésnek mindig örülök.

De nem hiszem, hogy akad csak egy olyan ember a neten, akit én külön üzenetben - azaz a háttérben!..nem a nyíltan, a mások számára is látható: pl. facebookos, a művemet bevezető ajánlásokra gondolok -, vagy mailben megkértem volna valaha is, hogy olvassa, lájkolja, vagy hsz-elje bármelyik írásomat.

Az is hozzátartozik viszont az igazsághoz, hogy az említett esetekben a Szerzők viszonzása sosem maradt el: az én reagálásom után cserébe lájkolták, pozitív hsz-ekkel illették írásaimat. Csakhogy ezek a viszonzások oly messze jártak az én szememben a spontán, őszinte véleményektől, reakcióktól, mint az ajándék jár az adósságtörlesztéstől..Az utóbbi hasonlatban ugyanis hiába mindkét esetben kap az ember: az ajándékot általában szeretetből, kényszer nélkül kapja, míg az adósságtörlesztéssel csak azért adnak, mert korábban kaptak tőlem/tőlünk - valamit - kölcsön.

A népszerűségért érdemes sok mindent megtenni. A népszerűség jó dolog, de nem bármi módon és nem bármi áron....és nem feltétlen ez a legfontosabb és legpontosabb értékmérő.

/Befejezésül még megjegyezném, hogy nem bántó/ártó szándékkal jegyeztem le a fentieket. Csupán jelezni szerettem volna, hogy bár a felkéréseknek én is engedtem/engedek,  nem igazán értek egyet velük, és én nem élek továbbra sem vele.
Sajnálom/sajnálnám, ha emiatt bárki sértve érzi/érezné magát!/

2013.02.17.
ZsZs

A Hold szerelmese - versem Skorpió videóján

Kováts Péter - Zsefy Zsanett: A Hold szerelmese
Megj.: Vers Beethovenről...Inspiráció: Holdfény szonáta

  Hálás köszönetem Kováts Péter - Skorpiónak! 

Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,
nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.

Mintha benne ringna csillagos ölében,
úgy issza a holdfényt pihenős időben.
Így születik mennyből világnak a dallam,
később lelkében szól, már csak ott nem halhat.
Reményt lop az éjtől minden pitymallathoz,
keserű gyermekkor akkordokba sajdul.
A hang csendesül, majd befelé fájul,
hasítása siklik billentyűk soráról,
és átível rögtön, hogy simítsa az égre
a csodát, hogy a mát is végleg megigézze.
Azt, amit később soha meg nem hallhat,
de siketen is él még benne minden dallam,
s 'hogy szaporázza sorát táncoló jegyeknek,
oda-vissza téved sejtekből az ének.
Nem tudja - tán érzi -, örök lesz e szépség,
holta után sem bántja semmi kétség.
Még álmodik pár évet fülének zenéről,
emlékek idézte újabb szerzeményt költ,
kioldva szívének legsötétebb titkát:
csendből szórja széjjel harmóniák szirmát. 

A Hold ezüstös fátylán csillagok feszülnek.
Hangokat szitálnak, s bennünk megcsendülnek.



2011.08.09.
ZsZs

meddő

a szoknya korcát s ráncait
a férce tartja kézben
de nem takar ha kimaradt
az öltés fontos részen
lecsúszik s hátsód kidagad
mint semmi a vízfejben
csak porfogó a gondolat
ha tettre nincsen merszed




2013.02.12.
ZsefyZs

FESTETLENÜL - VIDEÓM

Versemet elmondja: Várkonyi Judit

  Zene: Bryan Adams: „Have You Ever Really Loved a Woman?”
Leültem, hogy írjak valami szépet, vastag filctollal kikanyarítva, ami a lényeg, lágy rózsaszínbe fűzve mesterit, valami újat, ami téged is felvidít. Enciánkékkel írtam múltamat, narancsvörössel ábrándokat. Aranyból szőttem fölé' jövőt, párizsi zölddel szegtem körbe őt. Túl színesnek láttam művemet, fáradt kékkel festettem át neked. Nem láthat rajta senki mást, mint ködbe olvadt diszharmóniát.
Most nem adhatok semmit sem,  amit akartam lehet elviszem. Egy érzés, hogyha átjár és elandalít, az voltam én, s nem ez a pár sor itt.


2011.01.20.-2012.06.30.  Zsefy Zsanett

Valami hiányzik .... - videóm

Versem videón olvashatod háttérzene mellett

Fénytelen napok

Az isteni projektbe
bekerült egy vírus.
Úgy hívják ózonlyuk,
s nem segít a virtus.

Évszakok borulnak,
s keverednek rendre.
Nem lesz már egyensúly,
s a fejekben rend se.

Kedvedre, hogy tenne,
ha mindenki másképp.
Az Istennél kifogyott
a bónuszfény, hát mást kérj!


2013.02.03. 
ZsefyZs

Tiltott tetkó a szívemre

Meghagyom neked a hátam,
- azt mondtad, azt ne gyalázzam -,
de szívemre tetoválom,
hogy régóta mire vágyom.
Lesz cápafog, kígyó benne,
s ha végül rátekeredve
lyukat harapna erekbe,
megosztom veled a vérem,
bár tőlem soha sem kérted.



2013.02.01.
ZsefyZs.

/Poet-Black-blog - megszervezett kín - bejegyzéséhez... :) /