Egyszer az egyik irodalmi portálon riportot készítettek velem/rólam, aminek a címe Erőltetett jelenlét volt. Mondhatom, hogy mellbevágónak találtam, de a riporterre való tekintettel túl tettem rajta magam, pedig a pejoratívnak érezhető cím alapjául csak az szolgálhatott, hogy több blogom és honlapom van.
Azóta is sokszor eszembe jut az én jellememet eléggé felületesen meghatározó cím. Főleg, amikor levelekben, üzenetekben keresnek meg a Szerzők, hogy írjak már valamit, ami így beindítaná a művük alatt a többi olvasó tollát, és növelné a hsz-elők, hsz-ek számát.
Vagy eszembe jut, amikor a facebookon még külön a háttérben is megkérnek a lájkolásra. Egyszer-kétszer még elmegy. De vannak, akik nem bírnak a népszerűség - gyakran hamis - illúziója nélkül élni.
Szerintem ez az erőltetett jelenlét.
(Itt azért mégis tettem és teszek kivételt egy valakivel. Azaz másképp ítélem meg; és nem ítélem el, mert nyíltan felvállalta, hogy a népszerűség élteti. Anélkül talán nem élte volna túl azt a tragédiát, aminél nagyobb egy szülőt sem érhet, és nem élte volna túl súlyos betegségét sem.)
Az, hogy több helyen jelen vagyok az interneten, az egy dolog, hiszen azért vannak a lehetőségek, hogy éljünk vele. Aki tagadja, hogy nem azért van a neten, hogy megismerjék a műveit, az ferdít.. : Akkor miért?
Én is azért osztom meg az irkáimat, hogy olvassák, s a visszajelzésnek mindig örülök.
De nem hiszem, hogy akad csak egy olyan ember a neten, akit én külön üzenetben - azaz a háttérben!..nem a nyíltan, a mások számára is látható: pl. facebookos, a művemet bevezető ajánlásokra gondolok -, vagy mailben megkértem volna valaha is, hogy olvassa, lájkolja, vagy hsz-elje bármelyik írásomat.
Az is hozzátartozik viszont az igazsághoz, hogy az említett esetekben a Szerzők viszonzása sosem maradt el: az én reagálásom után cserébe lájkolták, pozitív hsz-ekkel illették írásaimat. Csakhogy ezek a viszonzások oly messze jártak az én szememben a spontán, őszinte véleményektől, reakcióktól, mint az ajándék jár az adósságtörlesztéstől..Az utóbbi hasonlatban ugyanis hiába mindkét esetben kap az ember: az ajándékot általában szeretetből, kényszer nélkül kapja, míg az adósságtörlesztéssel csak azért adnak, mert korábban kaptak tőlem/tőlünk - valamit - kölcsön.
A népszerűségért érdemes sok mindent megtenni. A népszerűség jó dolog, de nem bármi módon és nem bármi áron....és nem feltétlen ez a legfontosabb és legpontosabb értékmérő.
/Befejezésül még megjegyezném, hogy nem bántó/ártó szándékkal jegyeztem le a fentieket. Csupán jelezni szerettem volna, hogy bár a felkéréseknek én is engedtem/engedek, nem igazán értek egyet velük, és én nem élek továbbra sem vele.
Sajnálom/sajnálnám, ha emiatt bárki sértve érzi/érezné magát!/
2013.02.17.
ZsZs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése