2014. márc. 14.

Urbánus magány


Szalmaszálon ring a hajnal,
fésületlen, szótlanul.
Csendet rejtene reggelbe,
de a város zajban fürdik,
önmagától is vadul.
Mire alkony ül a tájra
szalmaszálon ring magába'.
Éjszakába belesír.
Elviselni mégsem könnyebb.
Hajnal miatt éj is csöndes.
De minden, ami közben éjjel
sötétségből szakad még fel,
s csak a napra nyílna ki,
feledésbe merül végleg.

Mert hol az a nap, s valaki?


2014.03.14.
Zsefy Zsanett




Nincsenek megjegyzések: