2014. márc. 30.

Jöttem, mentem, visszatértem

Valahogy mindig kimaradt a bemutatkozásaimból egy ötéves szakasz, pedig semmi elmarasztalót nem írhatok róla.

Hetvennégyben elcsábítottak -, mert valóban így történt... - a Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalathoz. Magasabb fizetést ajánlottak, s én fontolóra vettem, mennyivel könnyíthetné meg életünket, s elfogadtam. A volt osztályvezetőm, Dr. Pólya Kálmán meglehetősen csalódottan fogadta a hírt, s kijelentette: ha most elmegyek, akkor vissza többé nem vesznek.
Kicsit meglepett a haragja, de némi örömmel is eltöltött, hiszen akkor lett volna okom keseregni, ha szó nélkül elenged.
Az új munkahelyemen is remekül éreztem magam. Ma is sokszor gondolok volt munkatársaimra, kedvességükre, az együtt töltött hangulatos bulikra, névnapokra. Nem is volt semmi gond, egyet leszámítva: a fizetésemelésből - bérfeszültségre hivatkozással - semmi nem lett. 
Ez is hozzájárulhatott, hogy egyre többször visszavágyódtam a BIOGAL-ba. Még a mások által  elviselhetetlennek tartott szagok, illatok is hiányoztak. És persze az ott megszokott társaság, munka. Így hetvenkilencben - amikor körvonalazódott, hogy anyagilag a jövőben sem azt hozza ez a munkahely, mint amit vártam, - ismét megléptem, amit öt évvel ezelőtt, csak most visszafelé. Mit mondjak? Legyezgette a hiúságomat, s ezt nagyképűség nélkül mondhatom,  hogy rendkívüli gyűlésen próbáltak visszatartani a megsértődött kollégák, és a személyzetis.

A régi szerelmem, a BIOGAl, visszafogadott. Pontosabban éppen Pólya doktor. Mosolyogva és ezekkel a szavakkal:
- Isten hozta, Csilla! Remélem többször nem kirándul!


Nincsenek megjegyzések: