Már káromkodni sem a régi...

Néha úgy érzem, hogy manapság már egy jóízűt káromkodni sem lehet. Igaz, nem gyakran szoktam, és sokan még azt a keveset sem feltételeznék rólam, de biz' megesik. Néha, ha eldurran az agyam, és nincs kéznél egy olcsó tányér, vagy egy műanyag pohár, amit jól odavághatnék a földhöz, levezetem a feszültséget egy pár keresetlen szóval, mondattal.
/Nem kell megijedni! Nem tányércsörömpöléstől és káromkodástól hangos az otthonunk! :) /
A másik percben már meg is bánom...visszaszívom. A mai irodalom - főleg a költészet - azonban egyre inkább elveszi ezt az örömömet.
Mert mitől "jó" csúnyát mondani, káromkodni?
Naná, hogy azért, mert nem használjuk mindennapi kommunikációnkban azokat a szavakat, szókapcsolatokat. Nem illik, de inkább úgy pontos, hogy nem illett...Ma már a médiában - nem a filmekre gondolva - egy riportban simán elhangzanak vulgáris kifejezések mind a riportalany, mind a riporter részéről.
A modern költészetben pedig fénykorát éli.
Már a témaválasztás, és feldolgozás is annyira profán manapság, hogy az ötvenesévekben az utcánkban fuvarozó kocsis szóhasználata és a Kámaszutra fantáziája is elbújhat mellette. Úgy elburjánzott a vulgaritás - (a hétköznapi egymás közötti kommunikációra most nem térnék ki...) -, hogy már szégyellem, hogy nem botránkozom meg rajtuk. Sőt. Kezdek annyira immunis lenni, hogy átugrom ezeket az "illetlen" szavakat és azt nézem, keresem, hogy  van-e még valami, ami egyáltalán figyelemre méltó a versben, az alkotásban. De gyakran csalódnom kell. Alíg van, ami túlmutat a közönségességen, trágárságon, s mivel egyre megszokottabbá válik,  lassanként unalmasak is lesznek. Így már káromkodni sem olyan élvezet.
Valamit ki kellene már helyette találni..!



2013.06.30.
ZsZs.

Télbe szendergő

Kép származási helye: zsoerman.freeblog.hu Kócos a táj. Mint lány haját  szél fújja nyárfa tincseit. A határ fejére csipkés főkötőt  mintáz az ég, és csillagszemével  álmosan az elnyúlt utakra rákacsint. 2010.11.26. Zsefy Zsanett

Hajnalparázs

Ez is egy régi versem....
de valahogy kimaradt a blogjaimból.
 








Monia - http://youtu.be/Mnv7on1Fs9c

Én nem tudtalak mindig átölelni,
megdermedt a vágyott mozdulat,
két karommal átfogtam a lelked,
de nem hagytad, hogy veled gyógyuljak.

Én nem tudtalak mindig átölelni,
pedig minden hajnal  hozzád vezetett,
és veled búcsúzott a fáradt nappal,
az öröm benned feltöltekezett.

Én nem tudtalak mindig átölelni,
most úgy éget, hogy pernye lett szívem,
beborít míg fuldokolva  súgom:
ugye érezted, hogy közben szenvedek?


2010.06.14.
Zsefy Zsanett

széthúzó összetartás

ház tetején villanypásztor
kizárja a csillagokat
körbevesz az őrült sötét
a gondolat is tapogat

elszaladnék visszatartasz
sehol sincs itt egy kis huzat
két oldalról és középen
mindenki egy holdat ugat



2013.06.20.
ZsZs

Gödörben

átirat:

Hallgatózom. Szíved csendes.
Nem érek fel hozzád éjjel.
Kitöltötted már a teret,
abban más már sose fér el.
Szemben velem Hold enyeleg,
csillagoknak lenne párja.
Szeretkezne, de nem lehet.
Ereimben könnyű pára.
Itt maradok. Jó ez nékem,
ha föld kérge elragadna.
Követ rakjál fölém kérlek,
ha az Isten megtagadna.
Hajnalodik? Az nem az ég,
csak az ásó széle villant.
A méret itt éppen elég.
Lelkem úgyis hozzád illan.



2013.06.18.-2014.11.12.-2015.08.22.
ZsefyZs.

gyógy(ny)ír

(firka-pirka)

sokan a lélek pattanásait is alkohollal gyógyítják
tinitonic helyett sörrelborral
a mákot csak később dolgozzák fel
ó piát 
mondják
s rágurítanak pár felest 
ha még dobban


2013.06.14.
ZsZs

LÁZADÁS

 - átirat -

Nem minthogyha bárkit érdekelne,
a Hold úgy döntött mától odébb áll.
Nap sem süt majd ingyen bármi végre,
hogy ki érdemli, legyen kihívás.

A Föld feje főhet éjjel-nappal,
hogy lesz kerek ez elrontott világ.
Hegycsúcsait beveti, mint ujjat,
hogy megbökhesse Isten oldalát.

Az Úr éppen galaktikát pörget,
benn' angyaloknak épül játszóház.
Az ajtóra táblát akaszt bőszen:
segíts magadon, aztán reklamálj!


2013.06.13.-2017.04.24.

ZsefyZs.

Nyomomban csillagok

(Átirat)

Nem tudok én hazudni sem csalni,
pókerarccal maszatoljon más.
Tenyeret asztalra odacsapni
már nehezebb, mint össze a bokát.

Magányosnak marad a csend, s mégis
szétgurult hangzók közt kutatok.
Meg kell mentsem mindet ától zéig,
hogy elhitessem néma nem vagyok.

Lekapcsolom a Holdat az égen,
sötétben nem látszik sehol árny.
Te tartod a szívem kötőféken,
csak a lelkem csapkod, mint a szárny.

Úgy hagyom a csillagokat néked,
ha elvesztenél, s lelked még sóvár.
Tolmács sem kell, ha végre megérted,
szívhangokhoz én vagyok szótár.



2013.06.13.-2014.11.12.
ZsefyZs.
*



Ez a sor:
"csak a lelkem csapkod, mint a szárny."  
Tónibácsi - Neogrády Antal - ajándéka :) 
(Az utolsó sor korábban, amivel megjelent a Poeten és a Fulltükörben is::
"mindegyikhez én vagyok szótár."  volt.)

Vagyok bennedhiány

Most nem kéne hirtelen meghalni,
holnap úgyis rám kékül az ég,
a szeretlek nekem nem alkalmi,
ha felolvadt a szívemen a jég.

"Most kellene hirtelen akarni",
amíg vagyok két lélegzet között,
ahogy Isten eltervezte: talmi
hiányban, ami hozzád kötözött.


2013.06.12.
ZsefyZs.

A "most kellene hirtelen akarni" sort, és a
"rám kékül az ég" ; "két lélegzet között" költői képeket Mityka ajándékozta nekem... :) 
Fotó szárm. helye: http://biblia.hu/az_oszovetseg_a_muveszetekben/a_ferfi_es_a_no

Megszállott

Ma nem tudom, hogy épp mire vágyom,
kiszakadni vagy összeforrni tán.
Bőröd alatt kellene kivárnom,
de attól tartok, hogy neked is fáj.
Rajtunk kívül lámpaerdősávok,
itt bent a sötét önálló egész.
A fejedben lenyomatom, látod,
már befészkelte magát a penész.
Az ördögűzőt kizárom, mert félek,
kiirtaná még azt is, mi enyém.
Angyalok, ha jönnének, e résben
nem férnek meg, én ivódtam beléd.




2013.06.10.
Zsefy Zs.

Fotó származási helye: twitter.com

(v)érzékenység

most feszíts keresztre e plasztik korban
ahogy a pírszinget fülben vagy orrban
mutogasd ne hagyd ki az intim helyet
felessel támaszd ki nem-tetszik jeled

pár évem van még hogy véremet altasd
időt lásd hagyok rá hogy elkaparhass
azután fent mindegy hogy tudtam írni
de hiszem az Isten úgy is fog bírni



2013.06.04.
ZsefyZs.