egy korty a tegnapból

........a blogjaimból ez is kimaradt...

ma is veled ébredtem
mint annyi hajnalon Anyám
a nap tekergő fattyúként
magamra hagyott
sóhajosan dőlnek rám a fák

szakadt árnyékai között
sustorog a szökött szél
temetők hangjai
földre pingált hangulat
ünnepi köntösét hagyom
magamon terülni

nem kívánt dísze lett az ég
gyűlölt másvilág
mennyiszer álmodtam szépnek
amíg mesélted
milyen ha mennybe szállsz

de most sajduló minden kortynyi lég
mi tartja még bennem a napot
hogy adnék belőle jó anyám
egy szusszanásnyi tegnapot



2011.05.01. 
ZsefyZs.