2013. máj. 6.

(ki)úttalan -2

http://youtu.be/2s8q6mLHVX4

labirintusban kószál
a szakállt növesztett idő
tömör falak között rést sem találva
már szökni is felejt

a régi indulat
cementbe préselődött
s most puszta lenyomat
mint millió évvel ezelőtti lelet

vakvágányra szaladt a jelen
a váltó romlott el
vagy a jelzőfény hamis
oly mindegy
 
a szerélvény mögött elfogyott az út
de lehet felszedték a sínt nem tudni
így értelme sincs hogy megfújd a sípot


már fehér kendőt lengetnek az érvek is
de még visszafelé szaladnának a fák
miközben kihűlt fészket ver le
egy pillantás alatt a vihar
nincs ragaszkodás mint gazdának a földhöz
a talpalatnyi más értelmet nyert

egy kereszt
egy csoportos jajdulás
néhány fáradt lépés
sete-suta kézfogás
s valahol a közeledben
észre sem veszed hogy
a dübörgést felváltó némaságban
egy lélek kér feloldozást



 

Zsefy Zsanett
2011.05.30.
 



J.L.  poeta - gondolatainak visszatükröződése
Labirintus fotó szárm. helye: http://monikaesatarot.blog.hu/page/2

2 megjegyzés:

Judit írta...

Beértél teljesen! Nagyon szép!

Zsefy Zsanett írta...

Köszönöm Ditta.
Gondolod? Már ideje lenne... :)