
Bennem ez a világ elfér már egészen,
régen én kerestem helyet bármi részen,
belém olvadt végleg a Hold is a Nappal,
ahogy a fű égő alkonyi pipaccsal.
Álmaimat hagytam, a szél szét hadd hordja,
szétcincálhatja mind a hiéna horda,
nem az én szám véres, - tiéd sem törlöm le -,
sörétek helyét csak magamon öltöm be.
Hiába kerekedik rend, ha a káosz
bele-beletapos, hogy legyen hiányos;
álmaimat adtam, a szél visszahordta,
megtizedelte, de úgy is összeforrnak.
2013.05.24.-31. (átirat)
ZsefyZs.
*
Fotó: FB- negis-art oldaláról
4 megjegyzés:
Az utolsó sor eredetileg múlt időben volt..
megtizedelte de úgy is összeforrtak
Ez szép!
Köszönöm.
Eredeti gondolat, szép képekkel. Elgondolkodásra késztet, miközben tetszik.:)
Megjegyzés küldése