2014. dec. 21.

Karácsonyi álmok (2)

...egy régi versem...átsimítva.

Mikor a sóhaj is ráfagy a létre,
utcasarki lámpa vibráló fénye
melengeti csak a fázós lelkeket,
betonfal tövén kuporgó testeket.
Álmukban ők újból szelíd gyermekek,
kiket nem ver apjuk, s anyjuk is szeret,
nem köpnek rájuk és el sem kerülik,
a világból júdásként ki nem vetik.
Bár volt múltjuk, a jelent ma álmodják,
életükben itt csak földi pokol jár, 
gyakran semmin múlt, hogy senkik legyenek,
- a jövő se lesz több, inkább kevesebb -.
Nekik a Karácsony sem nyújthat vigaszt,
elítéli őket sok igaz, mint gazt.

Hogy a helyükben te soha sem lehetsz,

elhiszed, mint mi, ostoba emberek. 




2011.12.04.-2014.12.21.
Zsefy Zsanett

Nincsenek megjegyzések: