Évfordulóra...1972.01.15.
Én oktalan beloptalak,
s most itt dobogsz e szűk keretben,
azt hitted tán, eloldalak,
hogy aztán ismét bűnbe eshess?
Az angyalok nem járnak gyalog,
létra se fut fel az égbe,
földről nézve ott minden ragyog,
ki tudja, mi megy mégis végbe.
Két lábon itt biztosan állsz,
ha meginogsz se leszel gyáva,
amíg nálam támaszt találsz
ne vágyódj el más világba.
2014.01.15.-2014.12.31.-2016.01.15.
Zsefy Zsanett
*
(Az első két sor egy régi versemből idézve..)
Oldalak
- Főoldal
- SEHOLSINCS Világ - korábbi blogom
- VERSEIM - 1.
- VERSEIM - 2.
- VERSEIM - 3.
- VERSEIM - 4.
- Verseim - 5. és egyebek
- Prózák és szösszenetek
- Fotók rólunk
- NETKÖTETEM
- VIDEÓIM - 1. és megzenésített/hangos verseim
- VIDEÓIM - 2
- EZ IS, AZ IS
- ...mintha bemutatkoznék...
- Publikációk-pályázatok
- LINKOLDAL
- Receptjeim
- Dalszövegek
- Verseimhez csatolt zenék linkjei
- FOTÓK-MI
- FOTÓK - TAPPANCSOK
- Utcánk mostani és korábbi árvái
2014. dec. 31.
2014. dec. 30.
SZÍVZÁRVÁNY
...átirat... Zeneajánlóm: http://youtu.be/ZnrZkPGroug
Kényszer-e, hogy part folyókat tartson,
megszelídítsen tengerárt, dagályt,
vagy a víz áll örök' tettre készen,
ne lépje túl a föld-szabta határt?
Ládikában megfér rút és szép is,
bár másként csillan rajtuk már a szem,
másnak kincs az arany, zafír, gyémánt,
nekem hamis gyöngyöt dajkál a kezem.
Én nem cserélném talmi csillogását,
úgy hozzám nőtt, akár a gyökerek,
ha nem lesz gyönggyé porszem kagyló nászán,
azért villan néha még a képzelet.
*
Az idő úr, mit elménk emelt trónra,
nélküle nincs jövő, vakfolt csak a múlt.
Sokat ígér és ugyan mire futja?
Lassan felemészt, mint dögöket a kút.
*
Nincs újrakezdés. Hiába jön tavasz,
a régi törzsből hajt ki újabb ág.
Mégis szép, hisz lombjai közt fakad
madárdalban új szenvedély és vágy.
2014.12.30.
Zsefy Zsanett
*
(Eredeti: 2011.11.06.
http://seholsincsvilag.blogspot.hu/2011/11/szivzarvany.html )
Kényszer-e, hogy part folyókat tartson,
megszelídítsen tengerárt, dagályt,
vagy a víz áll örök' tettre készen,
ne lépje túl a föld-szabta határt?
Ládikában megfér rút és szép is,
bár másként csillan rajtuk már a szem,
másnak kincs az arany, zafír, gyémánt,
nekem hamis gyöngyöt dajkál a kezem.
Én nem cserélném talmi csillogását,
úgy hozzám nőtt, akár a gyökerek,
ha nem lesz gyönggyé porszem kagyló nászán,
azért villan néha még a képzelet.
*
Az idő úr, mit elménk emelt trónra,
nélküle nincs jövő, vakfolt csak a múlt.
Sokat ígér és ugyan mire futja?
Lassan felemészt, mint dögöket a kút.
*
Nincs újrakezdés. Hiába jön tavasz,
a régi törzsből hajt ki újabb ág.
Mégis szép, hisz lombjai közt fakad
madárdalban új szenvedély és vágy.
2014.12.30.
Zsefy Zsanett
*
(Eredeti: 2011.11.06.
http://seholsincsvilag.blogspot.hu/2011/11/szivzarvany.html )
2014. dec. 23.
Örökkön
2010-es fotóm alá
Hadd maradjak még ilyennek,
ahol az ég kékre festett.
Földi színben pompázónak,
maradjak meg versben, szóban.
Hadd maradjak jónak, szépnek,
- mind ami fáj, felejtsd végleg -,
leheletnyi ékezetnek
abban, ahogy élek benned.
Hadd maradjak még ilyennek,
ahol az ég kékre festett.
Földi színben pompázónak,
maradjak meg versben, szóban.
Hadd maradjak jónak, szépnek,
- mind ami fáj, felejtsd végleg -,
leheletnyi ékezetnek
abban, ahogy élek benned.
2014.12.23.-2016.07.06.
Zsefy Zsanett
2014. dec. 21.
Karácsonyi álmok (2)
...egy régi versem...átsimítva.
Mikor a sóhaj is ráfagy a létre,
utcasarki lámpa vibráló fénye
melengeti csak a fázós lelkeket,
betonfal tövén kuporgó testeket.
Álmukban ők újból szelíd gyermekek,
kiket nem ver apjuk, s anyjuk is szeret,
nem köpnek rájuk és el sem kerülik,
a világból júdásként ki nem vetik.
Bár volt múltjuk, a jelent ma álmodják,
életükben itt csak földi pokol jár,
gyakran semmin múlt, hogy senkik legyenek,
- a jövő se lesz több, inkább kevesebb -.
Nekik a Karácsony sem nyújthat vigaszt,
elítéli őket sok igaz, mint gazt.
Hogy a helyükben te soha sem lehetsz,
elhiszed, mint mi, ostoba emberek.
2011.12.04.-2014.12.21.
Zsefy Zsanett
Mikor a sóhaj is ráfagy a létre,
utcasarki lámpa vibráló fénye
melengeti csak a fázós lelkeket,
betonfal tövén kuporgó testeket.
Álmukban ők újból szelíd gyermekek,
kiket nem ver apjuk, s anyjuk is szeret,
nem köpnek rájuk és el sem kerülik,
a világból júdásként ki nem vetik.
Bár volt múltjuk, a jelent ma álmodják,
életükben itt csak földi pokol jár,
gyakran semmin múlt, hogy senkik legyenek,
- a jövő se lesz több, inkább kevesebb -.
Nekik a Karácsony sem nyújthat vigaszt,
elítéli őket sok igaz, mint gazt.
Hogy a helyükben te soha sem lehetsz,
elhiszed, mint mi, ostoba emberek.
2011.12.04.-2014.12.21.
Zsefy Zsanett
2014. dec. 11.
Képzelt riport egy magyar toronytalálkozóról
(Egy elmaradt találkozó apropóján...egy régebbi agymenésem...)
Ismét Toronytalálkozó lesz tavasszal, valahol, Magyarországon.
Étellel, itallal, sok verssel, prózával, és így még több kellemes perccel fűszerezve.
De ezek nem hirtelen improvizációk lesznek. Nagyon is komoly próbák előzik meg ezeket a találkozókat. Igaz a próbahelyiség - ugyanúgy, mint maga a próba - is csak a képzeletemben létezik..az én kicsit influenzától lázas agyamban, de azért érdemes bekukkantani, hogy hogyan is zajlik le mindez.
Az előre beküldött anyagot már minden szereplő ismeri. Kitéve-betéve
tudja. Így van, aki kiteszi az asztalra, van aki inkább beteszi a kabátja,
vagy nadrágja zsebébe.
A próbahelyiség is csak próba-helyiség..egyáltalán nem olyan, mint ahol a
tali megrendezésre kerül..de a helyiséget is csak ki kell valahol
próbálni.
A történéseket az alábbiakban egy képzelt riportban szándékozom megosztani monitorfüggő kedves és kedveszegett Sors+Társaimmal.
Kedves Monitorszemlélőim!
Itt vagyunk a kis pinceklubban, ahol éppen a tavaszi találkozóra készülődnek a Tornyosok.
A tudatosan rosszul megvilágított - nehogy azt gondolják, hogy a kultúra
terjesztéséhez lámpás kell - helyiség egyik sarkában éppen egy robusztus
alak pattog egyhelyben, s képzeletbeli ellenségét püföli teljes erőből. A
mi Vezérünk, Attilánk edz a következő verséhez. A festményeit - nagyon
tudatosan - addig Sanyi bára bízta. Gondolva arra, hogyha a képek igen, a
stílusok mégsem keverednek el.
Míg a Főszerki a kondícióját igyekszik csúcsra fejleszteni, időnként egy-egy
boéres abszurd vágja ketté Attila homokzsákját. Amolyan homokszempergető pillantások kíséretében. A kiürült zsák újratöltése így a próbának egyik színfoltjává - homokszín foltjává - válik. Ki kézzel, ki sebbel és - lapát híján - néha lobbal kanalazza fel a földre szóródott homokot.
A kiszakadt zsákkal egyik Péterünk, - na nem Boér, az már abszurd lenne, hanem - a kis cserfes Erikánk indul el a foltját megtalálni. Sajnos a pincében klausztrofóbiássá vált pici pacija a helyiség jobb első sarkában mindig megbokrosodik, így csak jár körbe-körbe, míg észbe kap, és megy amerre Elszöktek a "Hintalovak".
Szerencsénkre Rikánk - pacija hátáról is - talpra esik, így azt a néhány csiga-bigát amit esés közben nem nyom szét a talpa, hipp-hopp befogja a csigahintójába, hogy azon száguldhasson csigatempóban a csigavárba néhány zsák a foltjáért.
Egyik-másik zsák meg is találja a foltját, de még nagyobb az öröm amikor megtalálják Mityka "Cinegefolt"-ját. Röpülnek is vissza, igaz nem Pegazus hátán, hanem a "Kóborló" nyergében.
Közben Boér Péterünket körbe kapják a hölgyek, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen "Mindenki szerette".
Ezt persze Bátai Tiborunk már csak nem hagyhatja szó nélkül! Egyet-kettőt
csavarint hosszú varkocsán, és tőle megszokott többszörösen összecsavarodott mondatával megjegyzi, hogy: szerette!
Jajjj!
Ez már Horváth Ilcsinek is sok(k), hát "Not alone" felkiáltással gyorsan ő is csatlakozik a hölgykoszorúhoz.
De addigra Péterünk már alig látszik ki a szeretetkenetet osztogató női kezek és egyéb versrészletek alól, de hősiesen küzd. Saját kútfőjébe ebben a kényes szituban nem akar csak úgy, a'la natur benyúlni.. de amikor Fitó Icus vadiúj gyermekkori történetébe éppen az ő gyomrán állva készül belefogni, mindjárt Vajk híres mondását kapja elő a farzsebéből: "Vótam mán én"..!
De csak idáig jut szegény feje, mert Vandra Attila kisregényének 20 fejezete fejen találja..és még erre jön az "Epilogus".. bónusznak.
Hajjaj!
Szívesen folytatnám, de most böktek meg a fészbukon, hogy itt a reklám helye..hát vissza kell bökjem, és át kell adjam valamelyik emésztést serkentő csodaszernek a következő soraimnak a helyét.
Örülök hogy néhány pillanatra betekinthettem eme összekovácsolódott kis csapat szögbelövési kísérletébe, mert az volt ez a próba. Kísérlet a javából,
sok-sok szöggel.
Azóta is próbálom minden egyes darabját kihúzgálni. De hiába, mert tényleg szöget ütött a fejembe, hogy így is lehet..
Baráti hangulatban.
...hát úgy legyen!
Mindenkinek kellemes estet!
2012.02.21.
Zsefy Zsanett
Ismét Toronytalálkozó lesz tavasszal, valahol, Magyarországon.
Étellel, itallal, sok verssel, prózával, és így még több kellemes perccel fűszerezve.
De ezek nem hirtelen improvizációk lesznek. Nagyon is komoly próbák előzik meg ezeket a találkozókat. Igaz a próbahelyiség - ugyanúgy, mint maga a próba - is csak a képzeletemben létezik..az én kicsit influenzától lázas agyamban, de azért érdemes bekukkantani, hogy hogyan is zajlik le mindez.
Az előre beküldött anyagot már minden szereplő ismeri. Kitéve-betéve
tudja. Így van, aki kiteszi az asztalra, van aki inkább beteszi a kabátja,
vagy nadrágja zsebébe.
A próbahelyiség is csak próba-helyiség..egyáltalán nem olyan, mint ahol a
tali megrendezésre kerül..de a helyiséget is csak ki kell valahol
próbálni.
A történéseket az alábbiakban egy képzelt riportban szándékozom megosztani monitorfüggő kedves és kedveszegett Sors+Társaimmal.
Kedves Monitorszemlélőim!
Itt vagyunk a kis pinceklubban, ahol éppen a tavaszi találkozóra készülődnek a Tornyosok.
A tudatosan rosszul megvilágított - nehogy azt gondolják, hogy a kultúra
terjesztéséhez lámpás kell - helyiség egyik sarkában éppen egy robusztus
alak pattog egyhelyben, s képzeletbeli ellenségét püföli teljes erőből. A
mi Vezérünk, Attilánk edz a következő verséhez. A festményeit - nagyon
tudatosan - addig Sanyi bára bízta. Gondolva arra, hogyha a képek igen, a
stílusok mégsem keverednek el.
Míg a Főszerki a kondícióját igyekszik csúcsra fejleszteni, időnként egy-egy
boéres abszurd vágja ketté Attila homokzsákját. Amolyan homokszempergető pillantások kíséretében. A kiürült zsák újratöltése így a próbának egyik színfoltjává - homokszín foltjává - válik. Ki kézzel, ki sebbel és - lapát híján - néha lobbal kanalazza fel a földre szóródott homokot.
A kiszakadt zsákkal egyik Péterünk, - na nem Boér, az már abszurd lenne, hanem - a kis cserfes Erikánk indul el a foltját megtalálni. Sajnos a pincében klausztrofóbiássá vált pici pacija a helyiség jobb első sarkában mindig megbokrosodik, így csak jár körbe-körbe, míg észbe kap, és megy amerre Elszöktek a "Hintalovak".
Szerencsénkre Rikánk - pacija hátáról is - talpra esik, így azt a néhány csiga-bigát amit esés közben nem nyom szét a talpa, hipp-hopp befogja a csigahintójába, hogy azon száguldhasson csigatempóban a csigavárba néhány zsák a foltjáért.
Egyik-másik zsák meg is találja a foltját, de még nagyobb az öröm amikor megtalálják Mityka "Cinegefolt"-ját. Röpülnek is vissza, igaz nem Pegazus hátán, hanem a "Kóborló" nyergében.
Közben Boér Péterünket körbe kapják a hölgyek, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen "Mindenki szerette".
Ezt persze Bátai Tiborunk már csak nem hagyhatja szó nélkül! Egyet-kettőt
csavarint hosszú varkocsán, és tőle megszokott többszörösen összecsavarodott mondatával megjegyzi, hogy: szerette!
Jajjj!
Ez már Horváth Ilcsinek is sok(k), hát "Not alone" felkiáltással gyorsan ő is csatlakozik a hölgykoszorúhoz.
De addigra Péterünk már alig látszik ki a szeretetkenetet osztogató női kezek és egyéb versrészletek alól, de hősiesen küzd. Saját kútfőjébe ebben a kényes szituban nem akar csak úgy, a'la natur benyúlni.. de amikor Fitó Icus vadiúj gyermekkori történetébe éppen az ő gyomrán állva készül belefogni, mindjárt Vajk híres mondását kapja elő a farzsebéből: "Vótam mán én"..!
De csak idáig jut szegény feje, mert Vandra Attila kisregényének 20 fejezete fejen találja..és még erre jön az "Epilogus".. bónusznak.
Hajjaj!
Szívesen folytatnám, de most böktek meg a fészbukon, hogy itt a reklám helye..hát vissza kell bökjem, és át kell adjam valamelyik emésztést serkentő csodaszernek a következő soraimnak a helyét.
Örülök hogy néhány pillanatra betekinthettem eme összekovácsolódott kis csapat szögbelövési kísérletébe, mert az volt ez a próba. Kísérlet a javából,
sok-sok szöggel.
Azóta is próbálom minden egyes darabját kihúzgálni. De hiába, mert tényleg szöget ütött a fejembe, hogy így is lehet..
Baráti hangulatban.
...hát úgy legyen!
Mindenkinek kellemes estet!
2012.02.21.
Zsefy Zsanett
2014. dec. 3.
csillagokat fésülő
nem tudom láttad-e amikor
holdtükrében csillagokat fésült az éjjel
tejút kócait bogozva rendet rakott
álmaink között és a felénk száguldó
meteorokra álmodozva kapaszkodó
gondolataink egy pillanatra fellobbanva
úgy hamvadtak el hogy a felejtés
szögesdrótjai mögött a teljesíthetetlenek
gödre örökre bezárta
nem tudom érezted-e már
hogy egyre távolabbi lett a közel
és a közeliben észre sem vetted
hogy benne a távol mert a kettő
úgy olvadt össze ismeretlenként
hogy nem hitted el mindegyik
bennünk lángol amikor végre
belebizsergett a bőröd is
a felismerésbe hogy csak rajtad
múlik üstökös vágyaid eléred-e
akár elhagytad akár felemelted
mindegyik kihűlt kő lett nélkülem
2014.12.03.
2014. dec. 2.
A legszebb Karácsony
Anyám, s Apám titka - 1955 Karácsonya
Már kopott bennem, mégis fel-felsejlik
a szívkapuban ácsorgó varázs.
Oly halkan csendül az a kis csengettyű,
nem is hallja rajtam kívül más.
Úgy beengedném újra, ha itt járna,
dobbanásnyit lüktessen belém
egy halk nevetés és a benne csengő
karácsonyi ének, ők és én.
A pince mélyén ketten sürgölődtek,
angyalok voltak, ma csillagok.
Hogy ragyogtak a díszek és a csendre
az angyalhaj selymesen ráomolt.
A gyertyafényben ahogy ott időztek
szárnyaikon pihent a jövő(m).
Míg lestem őket mentséget kerestem,
nem én, de ők voltak cselszövők.
2014.12.02.
Zsefy Zsanett
*
Fotó: Dehír oldaláról
2014. nov. 25.
Hangulatfoszlányok
Most került elő egy régebbi blogomból...
hangulatfoszlányok kúsztak át a szobán
fénytörések rondója kísérte
kint az éledő hajnalparázs az éjszakát
kócos hajkoronájával megigézte
az eltitkolt vágyak álomcsipkéit
asztalára rendezte a múlt idő
a párnáról szelíden hagyta elsodorni
felsejlő emlékeit mint egy gyönge nő
az éj baritonjával versenyt dalolt
a korán ébredő kíváncsiság
rigó füttyétől elvarázsolt kert lett
a homlokba ékelt lidércnyomás
2009.12.05.
Zsefy Zsanett
hangulatfoszlányok kúsztak át a szobán
fénytörések rondója kísérte
kint az éledő hajnalparázs az éjszakát
kócos hajkoronájával megigézte
az eltitkolt vágyak álomcsipkéit
asztalára rendezte a múlt idő
a párnáról szelíden hagyta elsodorni
felsejlő emlékeit mint egy gyönge nő
az éj baritonjával versenyt dalolt
a korán ébredő kíváncsiság
rigó füttyétől elvarázsolt kert lett
a homlokba ékelt lidércnyomás
2009.12.05.
Zsefy Zsanett
2014. nov. 22.
már soha másképp
ÁLMODOZÓ
ezerszer is elátkoztalak
és ezerszer öntöttem szoborba
arcodat
körbecipeltem akár egy trófeát
a tökéletest
a bronzból elevent
csak lélegzetvételkor éreztem
néha hogy gipszporral lett tele
a tüdőm s szemem előtt táncol
felkavarva
pedig vihart sem keltettem
*
azt hittem tökéletest alkottam
elfelejtettem hogy én is csupán
újraélesztett szikra vagyok
szunnyadó tűzből mentettek
ördögökkel szövetkezett angyalok
***
ÖNÁMÍTÓ
elhittem
hogy a rossz
behunyt szemem káprázata
eltűnik ha nézlek
akár a háztetőkre vackolódott köd
ha rátelepszik a nap
és én semmit sem ronthattam meg benned
amit magamban nem akartam
hogy örökre befoghattam
és szétszórva
osztogathatom a napot
szívből tenyérből
akár félszavakon át
hogy az árnyék
csak más dimenzióban követhet
és itt mindig úgy ragyog
hogy nem is ismerik az éjszakát
illúzió
csak a halál biztos és végleges
addig hullámfodrokként
egymáshoz simulva
vagy viharban törve
ha partot érünk
marad a képzelet
de abban is megtartalak
hisz úgy illeszkedünk mi az időben
mint puzzle darabkák
mint a keresések
s találkozások pillanatait
agyunkban visszajátszó
filmrészletek
külön-külön és együtt is
értékesek
***
MÁR SOHA MÁSKÉPP
már nem hagyhatlak el
mert itt élsz
minden csendben
és bennem visszhangzol
szóban
kulcszörgésben
távozásban
közeledésben
tüzeket szítva is szelíden
bár ezerszer elátkoztalak
és ezerszer is áldlak
nem szabadulhatok
érzem tovább hordozlak
hajnaltól hajnalig
sötétből cipellek sötétedésig
amíg csak ébredsz
amíg csak élek maradsz
és én maradok
2014.11.22.
Zsefy Zsanett
Domján Edit: Fátyolos a szemed
2014. nov. 21.
Facebook oldalamról...köszöntő Alízomnak
Csilla Szentesi Bakkné
november 14., 9:59 ·
november 14., 9:59 ·
Boldog névnapot Drága Jánoska Alíz-om !
*
Az időjárás arra járást' is kedvez lám a Mackómnak,
hogy álmodozzon, s álmot osszon minden rászorulónak.
E neves napon neved nagyon közel került szívemhez,
s míg szóról szóra nem jön strófa, csak botladozom merengve.
Körül járom, szánom-bánom, hogy oly soká nem kerestem,
füled húznám, szíved húrját pendíteném epedve.
Hogy félreértés még se essék, baráti e kapcsolat,
a hézagokat léleknyomat tölti be, s nem karcolat.
Oda-vissza ölelések repdesnek az éterben,
hullámtanból ismeretlen fogalom, s nem méterben.
Hangtalanul csókanyától cuppan nagyon sok puszi,
Drága Alíz neved napján se legyél alamuszi!
Ölelésem sosem fárad,
ne felejtsd el csókanyádat!
(Zsani)
2014. nov. 18.
Amibe nem haltam bele...
Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy egy csepp vért sem veszítettem, nem estem össze, mint egy rongybaba, megköszönte hősies asszisztálásomat aznapi horrorjához és bezsebelte a tapsokat. :)))
Szerencséjére fogalma sem volt róla, hogy én a szeptember 25-i infarktusom, és hosszú kórházi tartózkodás után a mutatvány alatt végig azon izgultam, hogy rosszul ne legyek, össze ne essek, mert oda a produkció(ja). :))))
Aki pedig a merényletet elkövette "ellenem": Nagy Molnár Dávid
Azért örülök, hogy "aktív" részese lehettem a műsorának! :)
Utólag is sok sikert!
2014. nov. 16.
Halasztási kérelem
ISTENTELEN
A hajnal átnyúlt felettem.
Csak lassan húzta félre
az éjszaka függönyét,
miközben lesöpörte
a párnán nyújtózó álmokat.
Este szedhetem újra össze.
Lehet nem is találom meg mind.
Közben még az is elveszhet,
amiből Isten
csak nekem nyújtott
és megengedte, hogy velem
egésszé kerekedjen.
Mint régen.
Amikor még volt bennem
hit.
*
TÜZET VISZEK
Túl világos már minden.
A Nap hét ágán
hét sárkány okád tüzet.
Míg rég-ismerős szavakra várok,
a múlt csendesen lángol.
Eloltani mégsem vágyom, mert
nélküle senki leszek.
*
ÚTBAN HAZAFELÉ
Az égen egyre több
az ismerős csillag
- távcsővel egy sem látható -.
Ujjbegyemben
múló percek babrálnak.
Elmaradt érintések.
Be nem gyógyulók.
A zsibbadás végigfut
a nap gerincén
lépéselőnyt adva az éjnek.
Utat vág nekem is a ködben
a csillagfoltos messzeségbe.
*
HALASZTÁSI KÉRELEM
Mostanában esténként
felhőtekercsekre üzenetet írok,
Istennek,
és az égig érő fák hegyére tűzöm:
Bár az idő és a tér
körötted végtelen,
én még maradnék
egy keveset. Jó itt nekem.
2014.11.16.- 2015.09.11.
Zsefy Zsanett
2014. nov. 8.
Ma 79 éves A. Delon
Isten éltesse!
A.Delon kontúrja
http://youtu.be/jvmf6hAVzW4
Művészlegenda, nem bandita,
jóképű, szelíd, nem vad bika,
de robbanó motora vágynak.
Volt belső égésű pillanat,
titok, mit őrzött hét lakat,
s testeken gyöngyöző pára.
Esélytelennek átszakadt
ütőér, sebhely, bús nyarak,
bombanők, kamaszok álma.
Lehetett lovag, áruló,
máskor szép arcát áruló
szerelmes, szívedbe zártad.
Sokkolt a sármos mosolya,
bárhol is járt a lábnyoma
megmarad, s nem csak a mának.
Nem számít már, hogy hány alany
vesztett rajta vagy nyert aranyt,
ikonja lett a világnak.
2014.05.08.
Zsefy Zsanett
2014. nov. 6.
Rongyos élet
Az életemen nincsen folt,
ha cérna szakadt, tűm nem volt.
Kikandikál a réseken
az értelmetlen félelem,
hogy tovább hasad s nem lesz ész
eltüntetni mi hibás rész,
és végig totál zavartan
viaskodom majd magammal.
De Isten néhány öltéssel
megtoldhatja pár lépéssel,
és hagyja addig szaladjon,
ameddig kell még haladnom.
Ha megtorpan, tán szárnyat ad,
hogy teljesítse vágyamat.
Addig se legyen lakatlan,
akárhogy is tagadtam!
2014.11.06.-2015.11.17.-2016.06.27.(5. átirat)
Zsefy Zsanett
*
2014. nov. 3.
2014. nov. 2.
2014. nov. 1.
Nem hamvadó
(Zene: Lakrimosa - http://youtu.be/k1-TrAvp_xs)
Még visszanéz
és int egy láthatatlant
a füstlepelbe burkolt pillanat.
Így száll el múlt, jelen,
s a holnap
csak másnak hozhat újabb harcokat.
Zsebkendőben fájdalmat gyűrkészünk,
ha a porcelán Időtlen széttörik,
és a csendbe metsző
bús orgonahang a
mellkasunkba hiányként hasít.
A könnyekből
lassan emlék sarjad,
és minden perc majd
újjászületik.
Hisz tudjuk mind, az
meg sohasem halhat,
akit újrarajzol elménk
és a hit.
2014.11.01.
Zsefy Zsanett
*
Még visszanéz
és int egy láthatatlant
a füstlepelbe burkolt pillanat.
Így száll el múlt, jelen,
s a holnap
csak másnak hozhat újabb harcokat.
Zsebkendőben fájdalmat gyűrkészünk,
ha a porcelán Időtlen széttörik,
és a csendbe metsző
bús orgonahang a
mellkasunkba hiányként hasít.
A könnyekből
lassan emlék sarjad,
és minden perc majd
újjászületik.
Hisz tudjuk mind, az
meg sohasem halhat,
akit újrarajzol elménk
és a hit.
2014.11.01.
Zsefy Zsanett
*
Szüleim sírja
Szüleim sírja
2014. 11.02.
*
Férjem Szüleinek, Rokonainak sírja
2014.11.02.
*
Férjem Nagyszüleinek a sírjánál: 2014.11.02.
*
Sógornőm sírjánál: 2014.11.02.
2004.12.26.: Bakk Péter, Bennárik Eszter, Bakk Zsuzsa és Bakk Mama
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)