Emlékezés - Megtartó képzelet

Ez a bejegyzésem a  facebookról eltűnt... :( 
*

BÚCSÚ és emlékezés

Nem hiszem, hogy itt a fészen ismerte volna valaki, vagy csak kevesen. Nekem azóta volt ismerősöm, hogy mostani otthonunkba költöztünk. Valaki ajánlotta, hogy mennyire precíz, ügyes kezű, kedves asszony. Így hozzá vittem néhány aljazni, szűkíteni, javítani való ruhát. S mert igaznak bizonyult a hír, én is ajánlottam Őt másnak. Idővel több lett, mint "üzleti" kapcsolat. Meg-megosztottuk egymással örömünket, bánatunkat. A sors nem volt kegyes hozzá, de Ő mindig felállt, és igyekezett győzni a maga hétköznapi harcaiban.

De már elég régen futottunk össze. Akkor is csak éppen köszöntünk...és: "ha több időnk lesz, majd beszélgetünk is" vetettük még oda szinte egyszerre egymásnak. Az idő ma már mindkettőnknek mást jelent. Egyikőnknek fogy, a másikunknak végtelen. Nehéz észrevenni, mikor lassítsunk, és utólag könnyű megmondani, de annál inkább fájóbb beismerni, hogy mégiscsak meg kellett volna állni egy percre...

Hiányozni fogsz sokunknak!

Nyugodj békében, Elvira! 


2014.08.23.


Megtartó képzelet

távol a világtól hol nincs komor felhő
bárányok legelnek s közel a Teremtő
csillagporba mártott aranyló ecset
sziporkázó fátyolba álmodja az eget
sámánok újabb varázslást tanulnak
hódolnak ezzel embernek Úrnak
szirének zsongnak angyali zenében
hol az ideák is valóságban élnek
a király koldus a koldus ember
ébred benne remény mikor reggel felkel
angyali ének fogadja a halált
de nincs ki megölelne nincs veled barát
nem hallod többé szavát gyermekednek
távol a világtól nem kellene még lenned


Zsefy Zsanett

csillagjég

csillagokat prüszköl a hold
ráfagy mind az éjüstre
a föld felett ezért ragyog
milliónyi jégtüske

korcsolyázna rajta a nap
ha nem lenne oly  beteg
virradatra felolvasztja
homlokával a jeget

nincs bajára semmi gyógyír
éjszakákat hajnal vált
nappal lázas éjjel lángsír
a hold ezért fagyban jár



2014.09.06.
Zsefy Zsanett

Új címmel - GALAKTIKUS KÓRISME - elmentve ITT:
http://lelekelek.blogspot.hu/2016/09/galaktikus-korisme.html

Szürreális kép - avagy ami lemehet, azt legyűrik

Lila kockás fa törzsén pucér harkály kopogtat. A szőrös kukac szemérmesen ajtót nyit, bár gyantáztat. 
- Elnézést, te kedves harkály, hogy nem követtem a trendet! Tegnap egész nap csak ettem, s a külsőmet elfeledtem.
- Semmi gond, - így a harkály. - Én sem csípem az új imaget, de modern világ vásznán élek, s a vulgaritás kell kicsit. Takargatnám a farkamat, de tollaimat lehagyták. Azt mondták így többet érek, bár hozzád jobban így sem férek, legalább nem izzad rá(m).
Azzal nyakon csípte, s nyelte-nyelte a kissé szőrös kukacot. Lenyelni ám nem ment könnyen, mert a gyanta ragadt szépen, míg eképp morfondírozott: 
- Még szerencse, hogy a torkom szőrmentes és elég tág, mert különben fennakadna minden ami egész más.

2014.05.31.
ZsZs

Tappancsok csendje

Tegnap hajnal óta Detti és a cicák szokatlanul visszafogottak. Nincs rohangálás, bújócskázás, nyávogás a kajáért. Esznek, nézelődnek az erkélyen és alszanak.
Túlzásnak tűnne, ha azt mondanám, érzik, hogy baj van, hogy valami szokatlan dolog történt. Még inkább túlzás lenne azt állítani, hogy felfogták Béci hiányát.
Mégis... Mica tegnap délelőtt odament Bélához, és megszagolta. Ácsogott tétován, majd bejött az erkélyről a lakásba. Lefeküdni.
Én rosszul voltam, így lepihentem egy kicsit. Mica  azonnal, és nagyon óvatosan elhelyezkedett szokásától eltérően, kivételesen a lábamnál. (Máskor csak akkor jött hozzám, ha hanyatt feküdtem. Olyankor a hasamon helyezkedett el.)
Olyan volt, mintha érezte volna, hogy bánatom van, s vigasztalásra, kedvességre szorulok.
Szerintem így is volt. Ő már megtapasztalta.  2003-ban elveszítette a legjobb barátját, Fricikét. Két hónapig élvezhették egymás társaságát. Annyi időt adtak az égiek Fricikének.
Annyira imádták egymást, hogy Frici halála után kis híján Mici majdnem belepusztult. Egy hónap kellett, hogy felépüljön, mert nem evett. (Fecskendővel etettük az akkor már két éves Micót.)
Még évek múltával is naponta! odament a heverőhöz, ami mögé bújt Fricike a halála előtt, és nekem minden nap meg kellett mutatnom Micónak, hogy már nincs ott az ő kis barátja.
Szívhasogató volt.

Béci csendje

Reggelente a gép mellett ébredezek. Ma is. Önkéntelenül balra nézek, a földre, ahol az utóbbi időben pihent nappal, ha gépeztem, s aludt éjjel Bécikém. De nincs ott, csak az üresség. A reggelihez is hiába várom a legkajásabb, - lassan két éve - mégis csont-sovány macsekom. Belém hasít, milyen eszméletlen méretű az az űr, amit maga után hagyott. Több cicám is van, mégis, mintha mind kámforrá váltak volna. Hiába imádom mindet, most valahogy nem "töltik be" a "teret". Fülelek, de nincs dorombolás.
Béci hallgat. Pedig nekem örökké dorombolt. Még akkor is, ha orvosnál voltunk, ha beteg volt, ha csak annyit mondtam neki:
- Béci! Hm?
A mennyben csend van. Még nem törte meg ezt a csendet. Talán majd, ha találkozunk.

Béci elment

Ma éjjel.
Csendesen, ahogy élt. De itt dorombol a szívemben örökké.

A maga hét kilogrammjával, bársonyos, sűrű, szép rajzolatú bundájával úgy hatott akár egy gyönyörű vadmacska. A temperamentuma viszont épp ellenkezője volt a vad rokonáénak.. Szeretetre szomjas, barátságos, sosem tolakodó. Kedvenc helye már az első naptól fogva a helyiség - ahol épp tartózkodtunk -  valamelyik sarka, ahonnan mindent jól beláthatott, de ő nem volt útban. Azért nem vetette meg a kényelmes fotelt, heverőt sem. Az erkélyen pedig kifejezetten szívesen pihent tavasztól őszig. Nyáron gyakran kint is éjszakázott.

Béci galamblesen 

2012.

 A 2011-es vesebetegsége miatti kezelések, injekciók maradandó "nyomot" hagytak rajta. Lefogyott, annak ellenére, hogy farkasétvágya lett, s a gyönyörű bundája is megritkult. De megmaradt továbbra is dorombolós, imádni való macseknak.

2012.01.17.

    Vagy a kutya  tutyimutyi, vagy a macska pofátlan... :)

Detti mindig megvárta, hogy Béci előkóstoljon. Csak azután kezdett enni. Természetesen Bécivel együtt. Egy tálból.

Bélám 

 az ÁNTSZ önkéntese is volt...Minden cicám után 

leellenőrízte, hogy dolguk végeztével rendet hagytak-e az 

almos tálban. Ha nem, akkor ő befejezte. Természetesen 

engem is ellenőrzött, hogy tökéletesen kitakarítottam-e.

Amikor befejeztem a műveletet, akkor mindkét almos tálat 

szemrevételezte, majd elégedetten és, mint akit puskából 

lőttek ki, elrohant. Igazi jó fej volt a Drága.

 Egy szatyor Béci.

Aludni bárhol lehet Béci szerint.

Az utolsó félévben már rohamosan romlott a látása is. Semminek nem ment neki, de a közeli dolgokat nem látta. Így, ha kaját kapott, mindíg  megkopogtattam az edény környékén a járólapot, majd ha az edény közelébe ért, a tálkáját is. Ilyenkor beleszimatolt a levegőbe, s úgy tájolta be az ételt.   :(  De az almos tálat, és a kedvenc helyét/helyeit mindig megtalálta. Igaz, néha már a helységnek háttal feküdt le, mint aki nem érzi/látja az irányt.

2004. október 17-től 2014.09.04-ig volt családunk "becses tagja". (Pár nappal hamarabb ugyan, de születésnapi ajándékomnak szánta magát.)

Köszönöm, hogy anno - lehettél már akkor 8-10 éves is - kiválasztottál gazdádnak!


Hiány

Tappancsaim

Fotók - Tappancsok

Kaptam, örültem

Az alábbi e-mail értesítést kaptam:


Üzeneted érkezett
2014. szeptember 2.

molle az alábbi üzenetet küldte neked a .... rendszerén keresztül:

"Kedves cedrus49! :) 
Minden elismerésem, gratulálok a verseidhez!
 " Ne félj Kicsim " - most bukkantam rá erre a versre,viszont beleszerettem abban a pillanatban! Annyira megnyugtató, kedves, a gyermek lelkéhez szóló.... :) csodaszép, holnap a KisManómnak biztos felolvasom, sőt ahányszor most elolvastam talán menni fog fejből is! :)  
Sok-sok verset még! :) "

***
Az ilyen "háttér"-üzenet(ek) miatt -, mert szerencsére  akad még -, amihez az Olvasó(m)/Olvasóim/, vette/vették/ a fáradságot, és beregizett/beregiztek/ a kedvemért/versemért/, hogy kapcsolatba léphessen/ek/ velem, és visszajelezhessen/ek/ pár kedves, elismerő sorban, már megérte, hogy megosztottam a verseimet másokkal!


Köszönöm, kedves molle!

Színtelen, hangtalan - átirat

Nicola di Bari - Il Cuore e Uno Zingaro
SZÍVEM EGY VÁNDORCIGÁNY
http://youtu.be/9j4yLiDvR24

Megkérdezted, de keveredik bennem,
a szín vagy szó, ha kéne nélkülözzem,
tán biztatóbb egy kedves ugyanszívem,
vagy nyugtatóbb, ha simogathat szemem?

A dallamok, ha végig futnak rajtam,
fülem hagyja, szívemmel is halljam,
de ha éjszakát váltana a nappal,
hogy tudnám, mit takart ki a hajnal?

Ha az éjszakát felváltja a nappal,
de jó tudni, hogy lángol a hajnal,
csak a szívem dobolna magának,
nem hallanám mily zene az másnak.


2014.09.01.-11.08.

Zsefy Zsanett

*

HANGOLÓDÓ

Az én zeneajánlóm: http://youtu.be/q2pOl7S_a14
Átirat:

A pirkadatba ágyazott utcák, terek, házsorok 
ölén merészen tépi szét az éjszakai neglizsét 
a hangtalanul érkező miljó foton, s a kétkedő 
vak ablakban amíg pihen, falak mögött új nap 
piheg, s hogy felpörög a köd mögött az alvó 
város rád köszön és táncra kél sok fénytopán 
                      a város zengő hangsorán. 


2014.08.25.-2015.07.15.
Zsefy Zsanett

*
ZENGŐ 2014. KIÍRÁSRA, HÉTTORONYBA-2014.08.25.
Zene: http://youtu.be/SVyza9jzw18

A pirkadatba ágyazott 
utcák, terek, a házsorok
ölén merészen tépi szét 
az éjszakai neglizsét
a hangtalanul érkező
miljó foton, s a kétkedő
vak ablakban amíg pihen,
falak mögött új nap piheg.
S hogy felpörög a köd mögött 
az alvó város rád köszön:
egy kis bolond rigó amott
füttyöget s ahogy ragyog
a nap szemére könny terül,
nevet talán ott legbelül,
és táncra kél sok fénytopán
a város zengő hangsorán.

*
Fotó: Debreceni Képeslapok facebook oldaláról lementve

Szerelmem, Nyár

A Seholsincs Világból:

http://seholsincsvilag.blogspot.hu/2011/08/szerelmem-nyar.html

Méla Béla

Lehet már úgy 18-20 éves, és abból lassan tíz éve együtt...
Most már nagyon beteg. :(  )
Méla Béla

Béla már enyhén koros,
bundája kissé poros volt,
mikor egy őszi, borús estén
házunk előtt esendőn 
rám meredt kerek szemével,
s kérte, ne hagyj itt,
ha lehet vigyél fel engemet!

Az idő, mint már mondtam
őszbe, s rosszra fordult.
Eső esett, a széltől ajtó is 
megcsikordult, sötétedett.
Mégis hiába kínálta hallal
és sok-sok jó falattal,
- mint máskor - egy duci hölgy,
ő nem engedett, mert engemet
követett gyalog, s ahogy
ballagtunk a lépcsőkön felfelé
füléhez közel hajoltam
és kedvesen belebúgtam,
felőlem feljöhetsz, de hiába, 
te kis mackó, jövődre nézve
nagyon apró esélyed, ha lehet.

Ám Béla az enyhén koros,
bundája még kissé poros 
iromba macskafi -
láttam, hogy nem érti,
jobb, ha nem is kérdi,
mi vár rá odabent -
halkan válaszolta, jól van.
Akkor nem volt nagyobb gondban.
Haladt fel csendesen.

Ajtónk elé értünk, s azon
hogy betérünk a félsz bennem
tovább dagadt.
Már láttam, ahogy tépik,
karmolják, s nem védi
odabent senki sem.
De ő csak tolatott,
s az egész már úgy hatott,
mintha vezetne engemet.

Egy óra se múlt talán,
mire a kis mokány,
már nevére hallgatott,
és ott ült a többi közt,
a kutyám, s két macska közt,
büszkén a pamlagon.

Annak több éve már,
hogy a hat kilós mokány,
méla tekintettel
az utcán rám meredt,
de nem bánja senki sem, 
hogy azóta csendesen
családunk becses tagja lett.


Zsefy Zsanett
2009.08.09.-2014.08.18.

Ma ilyen kis csupacsont a drága... :( 

egyszer volt(ak)

Most találtam egy régi blogomban...  :) 

Egyszer volt egy kaszás pók. Kaszájától már meghótt egy tucat légy meg vagy nyóc, ettől hízott olyan jót. fotó: Wikipédia:szemölcsevő szöcske Egyszer volt egy kis szöcske. Rászokott a szemölcsre. Nem ette meg, csak rágta, nem használt, de nem árta. fotó:www.alon.hu/blogs/media/darsoto_gemeskut.jpg Egyszer volt egy gémeskút. A lelkében bánat dúlt: kiszáradt a kútfeje, igaz sosem volt tele. Egyszer volt egy toplista. Nem volt rajta Kis Miska. Azért lett az toplista, mert  nincs rajta Kis Miska.. 2010.04.11. Zsefy Zsanett

Egy el nem küldött levél

Augusztus 20-hoz közeledve eszembe ötlött egy el nem küldött levél...

Kedves Kobzos Kiss Tamás!


Milyen fura az élet.  Az elmúlt pár héten igen gyakran eszembe jutott Édesapád. 
Nem is igazán tudom, hogy miért.  Lehet, hogy valamiféle üzenet volt Tőle.
Talán, mert mostanság elég sokat foglalkozom írással, versekkel. 
Tehetem, hisz viszonylag sok a szabad időm, mióta nem vagyok aktív dolgozó. Elmeditálgatok a múlton, eszembe jutnak ismerőseim, iskoláim, tanáraim. Így gondolatban hozzád is eljutottam, s a telepátia győzedelmeskedett. (?) 

Augusztus 20-án a DTV csatornájára kapcsoltam át - úgy fél kettő körül-, s meglepetten láttalak, amint Édesapád egyik megzenésített versét adtad elő. 
Milyen régen is volt, hogy az irodalom órán a Tanár Úr lehunyt szemekkel, összevont szemöldökkel hallgatta feleleteinket. 
Talán nem is minket hallott olyankor, hanem a versei zenéltek a fülében. Lehet, hogy ő hatott rám annyira, hogy reál beállítottságom ellenére - vagy épp azért - el kezdtem verseket írni. Akkor még csak a fiókomnak.
Te már - emlékszem az évente megtartott bulikra - javában csiszolgattad gitártudásodat. Tudtam, hogy zenélsz, de nem jutott volna eszembe, hogy kalandos életed ilyen irányba fordul. 

Évekkel ezelőtt hallottalak utoljára a tv-ben, de azzal voltam, hogy ez csak amolyan kitérő, vagy mint a sínpár, valamivel párhuzamosan műveled. Most, hogy láttalak, és hallottam milyen szép karriert futottál be, rád kerestem az interneten. 
Azt tudtam, hogy a KLTE vegyész szakán végeztél. De ennél több hír nem jutott el hozzám. (Az osztálytalálkozókat kihagyva ez nem is csoda.) Elmondhatod magadról, hogy nem volt üres, egyhangú életed! Valószínű megtettél mindent, hogy a legtöbbet hozd ki magadból.

A netről idézek az életedet, pályádat bemutató oldalról - a teljesség igénye nélkül -:

Kobzos Kiss Tamás
"1977-ben rövid ideig a debreceni Déri Múzeum főrestaurátora volt, majd a Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központban folytatta restaurátori munkáját 1979-ig."

"198o-tól tagja a bécsi Clemencic Consortnak, akikkel Bécsben és Európa számos országában több száz koncertet adott már." "1991 óta gyakran lép fel török barátjával, Erdal Salikogluval is"

"Állandó közreműködője a Jánosi együttesnek, velük fellépett többek között a londoni Royal Festival Hallban, Finnországban, Lengyelországban, Erdélyben, a New York-i Lincoln Centerben, a varsói magyar intézetben, és szerepel az együttes több lemezén. Közösen készítették el a

"Kossuth izenete eljött" című CD-t, mely 1998-ban elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia díját."

"Az európai országokon kívül kétszer járt az Egyesült Államokban, és négy ízben Japánban, ösztöndíjjal pedig Törökországban (1986) és Kínában (1999). Gyakran megfordul a környező országok magyarsága körében is."

Díjaid:

"1975-ben megkapta "A Népművészet ifjú mestere" címet. (Ekkor már több népi hangszeren játszott (citera, brácsa, furulya, koboz) az ének mellett.)"

"Az általa szerkesztett "Régi magyar Betlehemes" c. hanglemez 1987-ben megkapja "Az év hanglemeze" díjat."

"1996-ban elnyerte a Bezerédj Alapítvány népművészeti díját, zenetanári munkája elismeréseként 1998-ban megkapta a Köztársasági Arany Érdemkeresztet, művészi munkáját pedig "A Magyar Művészetért" díjjal jutalmazták. 2005-ben elnyerte a Magyar Régizenei Társaság "Tinódi díj"-át. Legújabb kiadványa a Tinódi Cronica-ját hangzó- és írott formában tartalmazó CD-ROM (Arcanum 2006)."

"2006-ban megkapta a Magyar Örökség Díjat."

"1986 óta tanára, 1991 óta igazgatója az Óbudai Népzenei Iskolának."
*

Fogadd elismerésem Kedves Tamás, még ha késve is!
Édesapád mindig büszke volt a fiára, s most lecsukott szemei mögött ott, fent is elégedetten gondol Rád. 

Kívánok a további életedhez erőt, egészséget, kitartást, és az eddigiekhez hasonló sikereket!
Egy ismeretlen ismerősöd:

Zsefy Zsanett

(Egy lány vagyok a gimiből, akivel egy osztályba jártál. Akit Édesapád tanított az irodalom szeretetére.
Én vagyok, akit a drága Mucsa Tanár Úr az első évben két hétig, minden nap feleltetett a matematika ötösért.
Én vagyok, akit K. Zoli   - az előbbiek és remélem más tulajdonságaim hatására is - az első év végén,  matematika órán az osztály előtt jellemezve eszményképnek nevezett.
S én vagyok az osztályból  egyedül, aki   - majdnem kitűnő érettségije ellenére -  nem szerzett sem orvosi,  sem  tanáraim elképzelésének megfelelően tanári diplomát.
De ettől még én én vagyok.)

Remélem így már könnyebb a feladvány!  

Üdvözöllek!
Szia.

Kelt: Debrecen, 2009. augusztus 25.
*
2015. november 08.

Megdöbbenéssel ért a facebookon a hír: 
Meghalt Kobzos Kiss Tamás. 

Nyugodj békében!

Mint gimnáziumi osztálytársad búcsúzom Tőled! A Sors messze, magasra repített még életedben és nem találkoztak útjaink. Látod! Még most is egyre feljebb visznek a szárnyaid! Fogadjon hát békével az Ég, szeretettel Édesapád! Isten veled, Tamás!

http://librarius.hu/2015/11/09/meghalt-kobzos-kiss-tamas/

Anna-szál(l)

Átirat.  
Ez a versem képzeletbeli dialógus Édesanyám és Édesapám között...
(Édesanyám Anna volt...Édesapámat két év eltelte után követte az angyalokhoz.)
Zeneajánlóm: https://youtu.be/vcSveUONQj4?ist=PLSu2TYxxjlNtlpLn_KSnTpGr9qRdPEdCO

Már elfeledted hajam illatát is,
a hárs' hordozza talán még nyomát,
az arcom éle gyenge holdvonás, mit
visszatükröz néhány fénybogár.

Az éjszakákban alig vannak színek,
de bennem virraszt minden ami szép,
mégsem érzem nyugodni a szívem,
pipacs-szerelmed mára talmi kép.

*

Míg földi létem hagyta zsenge szálként
hozzád hajoltam minden hajnalon,
nem számoltam félve vajon hány még
az érintés, mit tőled kaphatok.

Hogy édes volt vagy keserű az íze
a csókodnak, mi egyre csak fogyott,
mit számít már, ha szemem hamis színe
csak emlékként hagyott örök nyomot.


2014.08.11.-2014.11.09.
Zsefy Zsanett
*

ha túl soká mégy

akik emlékezhetnének 
legtöbbjük már úton 
a szeretettek is virtuális csillagok
kik itt maradtak 
míg lábujjhegyen nyomodban
kezükben összemorzsolt tegnapok

a hír lehetne futótűz
de legtöbbször szemetesbe gyűrt 
olvasatlan rovat

hogy itt voltál 
csak keveseknek lesz fontos
akkor már a halál a fontosabb

2014.08.08.

Zsefy Zsanett

Átirata:
http://lelekelek.blogspot.hu/2015/06/ha-tul-soka-megy-atirat.html

Téveszme

mert úgy hiszed hogy úgy is jó
ha csendbe fojtva minden szó
ha nincs vihar nincs itt a vég
az erekben még forr a vér
pedig hideg és széthasadt
a nap az ér a pillanat
nincs rá ima én sem vagyok
Isten voltál ma elhagyott



Zsefy Zsanett
2014.08.07.

A humor definíciója

A humor az emészthetetlen valóságot teszi fogyaszthatóvá.

Ha a humort szemléletesen szeretnénk  definiálni, akkor egy olyan a sértődések okozta lelki bajok megelőzésére kitalált igazságdrazséhoz hasonlítanám, ami kívül csoki, belül kinin. Tudvalevő, hogy a kinin fájdalomcsillapító, érzéstelenítő és lázcsillapító. A csokoládé pedig csali.
Na, így teszi a humor az emészthetetlen valóságot fogyaszthatóvá. :))


2014.07.12.
Zsefy Zsanett

Közlemény - ismét időszerű----

 :))))

 

 Ezúton jelzem minden Kedves Ismerősömnek, hogy rendes évi szabadságomat - örökké izgalmas környezetben, otthonunkban - megkezdtem. Ez idő alatt, ha nem teszek fel írásokat, annak az egyik oka: olyan csapnivaló, hogy nem merem, a másik: a múzsám is elment nyaralni melegebb éghajlatra.

2012.07.29. ZsZs

KÖZÖNY

Korábbi címe: Koldus és kutyája
Leonard Cohen - Night Comes On
http://youtu.be/ucIS3TEAfsw

Leszállt az est. Kapu nyikordult.
A sarkon a koldus éppen befordult.
Kezében koszos szatyor, lábánál vézna eb.
Botorkáltak a semmibe, komótos csendesen.

Három kamasz, még nem láttak sok tavaszt,
- de a szőlő levét már nem frissítőnek itták -
gajdolt, üvöltözött. A kukákat félrerúgták.

Nem tudták, hány nap van benne rejtve.
Mennyi kincs. Mennyei falatok, 
penészes kifli, száraz szalámivég. 
A tegnapi nincs,  ami ma lehetne sovány vacsora.
A csekély esély a talán holnapra.
Nélkülük de könnyen itt a vég.
Ez a szerencsétlen már régen nem kért.

A három suhancnak gyötrő éhségtől
még nem sajgott a gyomra.
Könyékig sem nyúltak volna soha ilyen mocsokba.
Nem érezték még, az az egy falat lehet,
életükben pár nap kínt, vagy hosszabb 
gyötrő szenvedést jelent.

Nekik mindez nem volt más csak undorító szemét,
mint koldus meg kutyája. Bár tőlük enni egyik sem kért.
Mégis körbekapták őket, s röhögve nagyokat,
véresre verték a szerencsétlent.
Csak úgy roppant a koponya.
Az ebét sem kímélték, - az ilyen hogyan is tudná -.
Nagyokat rúgtak belé addig, míg megunták.
Majd a görcsbe rándult testeket leköpve továbbálltak.

A kapun - nem is olyan messze - halkan 
ráfordították a zárat.



2010.04.21. -2014.07.02.
Zsefy Zsanett