Oldalak
- Főoldal
- SEHOLSINCS Világ - korábbi blogom
- VERSEIM - 1.
- VERSEIM - 2.
- VERSEIM - 3.
- VERSEIM - 4.
- Verseim - 5. és egyebek
- Prózák és szösszenetek
- Fotók rólunk
- NETKÖTETEM
- VIDEÓIM - 1. és megzenésített/hangos verseim
- VIDEÓIM - 2
- EZ IS, AZ IS
- ...mintha bemutatkoznék...
- Publikációk-pályázatok
- LINKOLDAL
- Receptjeim
- Dalszövegek
- Verseimhez csatolt zenék linkjei
- FOTÓK-MI
- FOTÓK - TAPPANCSOK
- Utcánk mostani és korábbi árvái
2014. szept. 6.
Szürreális kép - avagy ami lemehet, azt legyűrik
Lila kockás fa törzsén pucér harkály kopogtat. A szőrös kukac szemérmesen ajtót nyit, bár gyantáztat.
- Elnézést, te kedves harkály, hogy nem követtem a trendet! Tegnap egész nap csak ettem, s a külsőmet elfeledtem.
- Semmi gond, - így a harkály. - Én sem csípem az új imaget, de modern világ vásznán élek, s a vulgaritás kell kicsit. Takargatnám a farkamat, de tollaimat lehagyták. Azt mondták így többet érek, bár hozzád jobban így sem férek, legalább nem izzad rá(m).
Azzal nyakon csípte, s nyelte-nyelte a kissé szőrös kukacot. Lenyelni ám nem ment könnyen, mert a gyanta ragadt szépen, míg eképp morfondírozott:
- Még szerencse, hogy a torkom szőrmentes és elég tág, mert különben fennakadna minden ami egész más.
2014.05.31.
ZsZs
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése