(átirat)
A nyár zsivaja látod, lassan elül,
s az erdők párája finom neszbe merül.
Pergő napok után komor lesz a kép,
a repcesárgát átfesti megannyi gép.
Szendergő fák köré avart hint a szél.
Pompázó köntösükben, hol napfény alél,
rezgő falevelek vörösbe vágytak.
Nézd, hogy csókol az ősz színeket a tájba!
A szőlősorok lankás domboldalon
terelgetnek sok-sok ringó lányalakot.
Végül elcsendesül, megpihen minden.
Talán a világ is nyugalmat lel itt, benn.
2014.10.06.
Zsefy Zsanett
Oldalak
- Főoldal
- SEHOLSINCS Világ - korábbi blogom
- VERSEIM - 1.
- VERSEIM - 2.
- VERSEIM - 3.
- VERSEIM - 4.
- Verseim - 5. és egyebek
- Prózák és szösszenetek
- Fotók rólunk
- NETKÖTETEM
- VIDEÓIM - 1. és megzenésített/hangos verseim
- VIDEÓIM - 2
- EZ IS, AZ IS
- ...mintha bemutatkoznék...
- Publikációk-pályázatok
- LINKOLDAL
- Receptjeim
- Dalszövegek
- Verseimhez csatolt zenék linkjei
- FOTÓK-MI
- FOTÓK - TAPPANCSOK
- Utcánk mostani és korábbi árvái
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése