Lehet már úgy 18-20 éves, és abból lassan tíz éve együtt...
Most már nagyon beteg. :( )
Méla Béla
Béla már enyhén koros,
bundája kissé poros volt,
mikor egy őszi, borús estén
házunk előtt esendőn
rám meredt kerek szemével,
s kérte, ne hagyj itt,
ha lehet vigyél fel engemet!
Az idő, mint már mondtam
őszbe, s rosszra fordult.
Eső esett, a széltől ajtó is
megcsikordult, sötétedett.
Mégis hiába kínálta hallal
és sok-sok jó falattal,
- mint máskor - egy duci hölgy,
ő nem engedett, mert engemet
követett gyalog, s ahogy
ballagtunk a lépcsőkön felfelé
füléhez közel hajoltam
és kedvesen belebúgtam,
felőlem feljöhetsz, de hiába,
te kis mackó, jövődre nézve
nagyon apró esélyed, ha lehet.
Ám Béla az enyhén koros,
bundája még kissé poros
iromba macskafi -
láttam, hogy nem érti,
jobb, ha nem is kérdi,
mi vár rá odabent -
halkan válaszolta, jól van.
Akkor nem volt nagyobb gondban.
Haladt fel csendesen.
Ajtónk elé értünk, s azon
hogy betérünk a félsz bennem
tovább dagadt.
Már láttam, ahogy tépik,
karmolják, s nem védi
odabent senki sem.
De ő csak tolatott,
s az egész már úgy hatott,
mintha vezetne engemet.
Egy óra se múlt talán,
mire a kis mokány,
már nevére hallgatott,
és ott ült a többi közt,
a kutyám, s két macska közt,
büszkén a pamlagon.
Annak több éve már,
hogy a hat kilós mokány,
méla tekintettel
az utcán rám meredt,
de nem bánja senki sem,
hogy azóta csendesen
családunk becses tagja lett.
Zsefy Zsanett
2009.08.09.-2014.08.18.
Ma ilyen kis csupacsont a drága... :(
2 megjegyzés:
Kedves Zsanett!
Tetszenek a verseid és szívesen megosztanánk FB oldalunkon. Keress bennünket a netvaxcsoport@gmail.com címen.
Mi itt vagyunk:
http://netvaxcsoport.blog.hu/
Kedves NetVax!
Köszönöm. Úgy teszek.. :)
Megjegyzés küldése