A kávéillat, akár cseppnyi mákony,
mily csipke-könnyen leng a függönypánton,
de ráégett a keserű szemekre
az ültetvények vért izzasztó rendje.
A kávézamat sem juttatja észbe,
hány gerinc görnyed, mire csészét érne,
hogy oldódhasson szánkban korty mosolyba,
vagy fejfájásnak legyen ellenpontja.
Az urak dolgát szegények könnyítik,
még ma is, ahogy sok száz éve dívik,
mind kényszer hajtja, hátha megélhetne,
ha testét töri apró cserepekre.
Hol éltét húzná egyenesbe égig,
az emberség már eltemetve vérzik,
de kínját mégis visszasírja csendben,
ha nő a hiány a kávészemekben.
2012.11.22.
ZsZs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése