Carpe diem!

Ma elhatároztam, hogy valamivel elütöm ezt az unalmasnak induló
napomat. Sajnos az egészből nem lett semmi, mert az ütőm puszta rossz
indulatból dugába dőlt. A perceken belül kiérkező mentősök többször is
próbálkoztak újraélvesztéssel, de él nem volt, a szorulásra pedig nem
voltak felkészülve. A duga ugyanis fából volt. Így hiába üvöltött, akár a
fába szorult féreg, a napomnak lőttek. A közepébe. Azt hiszem az a tízes.
Na ezzel jól mellétrafáltak, s ettől mindjárt jobban éreztem magamat. Lám még most is vannak, akik a múltban élnek!
Ma ugyanis a hónap tizenegyedik napja van!

 Én legalább a jelenben puskázom el a napomat.

ZsefyZs.
2014.01.11.