FEKETE - átirat

A kávéillat - egy picinyke mákony -,
csipke-könnyen leng a függönypánton,
de ráégett a keserű szemekre
ültetvények vért izzasztó rendje.

Kávézamat sem juttatja észbe,
hány gerinc tört eddig ketté érte,
ahhoz, hogy egy csészényi mosolyban
fejfájással legyen ellenpontban.

Urak dolgát a szegény könnyíti,
ma is, ahogy sok száz éve dívik,
kényszer hajtja, mintha megélhetne,
ha testét zúzza apró cserepekre.

Kiáltana, egyenest az égig,
emberséget itt mind pénzben mérik,
mégis mindent ő sír vissza csendben,
ha hiány nő a kávészemekben.



2012.11.23.-2016.04.04.
ZsZs