Ez a versem képzeletbeli dialógus Édesanyám és Édesapám között...
(Édesanyám Anna volt...Édesapámat két év eltelte után követte az angyalokhoz.)
Zeneajánlóm: https://youtu.be/vcSveUONQj4?ist=PLSu2TYxxjlNtlpLn_KSnTpGr9qRdPEdCO
Már elfeledted hajam illatát is,
a hárs' hordozza talán még nyomát,
az arcom éle gyenge holdvonás, mit
visszatükröz néhány fénybogár.
Az éjszakákban alig vannak színek,
de bennem virraszt minden ami szép,
mégsem érzem nyugodni a szívem,
pipacs-szerelmed mára talmi kép.
*
Míg földi létem hagyta zsenge szálként
hozzád hajoltam minden hajnalon,
nem számoltam félve vajon hány még
az érintés, mit tőled kaphatok.
Hogy édes volt vagy keserű az íze
a csókodnak, mi egyre csak fogyott,
mit számít már, ha szemem hamis színe
csak emlékként hagyott örök nyomot.
2014.08.11.-2014.11.09.
Zsefy Zsanett
*
Nem szokásom útmutatást adni az írásaimhoz, mert tudatossan törekszem arra, hogy találjon az írásaimban az olvasó hozzácímzett gondolatokat (is).
VálaszTörlésAzaz igyekszem, hogy ne csak ahhoz/azokhoz szóljon, azt szólítsa meg, aki az előzményeket, a hátteret, esetleg engem, az életemet ismeri. Önéletrajzot inkább prózában írnék. :)
Most mégis néhány gondolatot szükségesnek éreztem megosztani...
Ez a versem is - a legtöbbhöz hasonlóan - kettős értelmet/mondanivalót hordoz.
Az egyik érezhető, érthető anélkül, hogy az alábbi lábjegyzetet ismerné az olvasó.
A másik olvasatához:
Egész életemben a Szüleim voltak a példaképeim és arra vágytam, hogy olyan feleség, és anya legyek, mint Édesanyám (Anna), és olyan társam, és apja legyen a gyermekeimnek, mint az Édesapám. Ők minden nehézségben, örömben, bánatban egymás támaszai voltak, mindig bízhattak/bíztak egymásban, bennem, és én bennük.
(Róluk - is - szól ez a vers. Akár dialógus is lehet(ne)...)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésInspirált: Neogrády A.: Anna örök glosszája
VálaszTörlés*
Antal Neogrády:
ANNA ÖRÖK
(Glossza Juhász Gyula versére)
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál,
Sokan kérdeztek rád még innen-onnan,
Aztán elszáradt minden, amit adtál,
És megszokássá penderült a szomjam.
De holt szenemben bévül még parázs van,
Még táplálják a régi szép hozsannák.
Mikor álltam zápor- megcsalásban,
A csend fülén zajongtak már az Annák.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Furfangos zenéje semmit sem jelent,
Hamisjátékos múlt téged nevet ki,
Én bátran játszom meg a fukar jelent.
Az eltökélt hazárdok napja van ma,
Hamvamig égtem, de van még egy lapom,
Az ászpókert ma úgy hívják, hogy Anna,
Ha mégse nyernék, veszem a kalapom.
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Szeretkezésem hűlt mosdóvizében,
Amin a szappanhab már messze úszott,
Hajad lehet vörös, fehér vagy ében,
Érvénytelen a színtelítettséged,
Mintha minden szép emlék lezuhanna,
Majd fölváltja e tehetetlenséget,
A te örök szerelmed, édes Anna.
****
Juhász Gyula: Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.
ÁTIRATA:
VálaszTörléshttp://lelekelek.blogspot.hu/2016/07/anna-szallt.html