Még visszanéz
és int egy láthatatlant
a füstlepelbe burkolt pillanat.
Így száll el múlt, jelen,
s a holnap
csak másnak hozhat újabb harcokat.
Zsebkendőben fájdalmat gyűrkészünk,
ha a porcelán Időtlen széttörik,
és a csendbe metsző
bús orgonahang a
mellkasunkba hiányként hasít.
A könnyekből
lassan emlék sarjad,
és minden perc majd
újjászületik.
Hisz tudjuk mind, az
meg sohasem halhat,
akit újrarajzol elménk
és a hit.
2014.11.01.
Zsefy Zsanett
*
Szüleim sírja
Szüleim sírja
2014. 11.02.
*
Férjem Szüleinek, Rokonainak sírja
2014.11.02.
*
Férjem Nagyszüleinek a sírjánál: 2014.11.02.
*
Sógornőm sírjánál: 2014.11.02.
2004.12.26.: Bakk Péter, Bennárik Eszter, Bakk Zsuzsa és Bakk Mama
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése