2013. febr. 28.

ByeAlex - Kedvesem


Remélem kijut az  2013-as Eurovíziós Dalfesztiválra, Svédországba!

Kijutott! Sőt!
Gratulálok a 10. helyezéshez!

ByeAlex - Kedvesem 

A videó Leírása:
Zene, szöveg: Márta Alex
Keverés, maszter: Károly Tamás
Köszönet: jobbágy Bence
Grafikai munka: Márta Amarilla (Amiizmus)
Kiadó: CLS Music


Szöveg:
 
Az én kedvesem egy olyan lány akit,
farkasok neveltek és,
táncolt egy délibábbal,
majd elillant csendesen
az én kedvesem...

Ő az én kedvesem...

Az én kedvesem egy olyan lány akit,
átölel hét kontinens,
csobban szép tengerekben 's
táncot lejt fent felhők közt
a kedvesem...

ő az én kedvesem...

refr.
Mert nekem:
Nincs most más, csak a kedvesem,
az én kedvesem... ő
Bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem, mert
mindig rám talál, az én kedvesem, az én kedvesem
úgy dúdolná:
ez így jó nekem, ez így jó nekem, ez a dal.

Az én kedvesem, egy olyan lány akit,
hóbortos álmok tépnek,
kócos haját reggelente,
szelek fonják, ettől más
a kedvesem...

az én kedvesem...

Az én kedvesem a végtelennel
újat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
tücskök húzzák,
így nyugtat meg csendesen...

ő az én kedvesem...

refr.
Mert nekem:
Nincs most más, csak a kedvesem,
az én kedvesem... ő
Bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem, mert
mindig rám talál, az én kedvesem, az én kedvesem
úgy dúdolná:
ez így jó nekem, ez így jó nekem, ez a dal.

Mert nekem:
Nincs most más, csak a kedvesem,
az én kedvesem... ő
Bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem, mert
mindig rám talál, az én kedvesem, az én kedvesem
úgy dúdolná:
ez így jó nekem, ez így jó nekem, ez a dal.

Fogyó idő

Valahogy kimaradt a Seholsincs Világ versei közül...most itt osztom meg e régi versemet, amit az interneten több helyen is megjelentettem...
 
Szerzőtársak emlékére
szél zizzen halkan a kopár parkban
két száraz levélen 'hogy megpihen
erezett utak pókhálójában
lépteim nyomán enyészet liheg

fáradtan kúsznak emlékfalakra
dérlepte percek árnyékai
pillanat-örvény ringlispíljében
félve fogódznak vágyálmaim

tavaszi felhő oszlatja gondját
Nap ölén nyíló fényseregnek
elébe omló szivárványszoknyán
hét színe pompázik kertjeimnek

elhaló hangom beléd takarja
sorokba rajzolt életemet
terheim burkát nem tépi széjjel
csak elviszi némán egy új kikelet





2011.02.16. - 2011.06.15.
Zsefy Zsanett
 Fotó szárm.helye: nefeledjuk.blog.hu
Videóm linkje:

2013. febr. 26.

Elcsendesedő


Korhadt ágak mohaölelése
és szívverésnyi faágroppanás
kísér merre lopakodva lépek,
mégis megrebben néhány kismadár.
Repülnék, ha lennék elég bátor,
de bénán állok a szírt peremén,
Isten nélkül haza se találok,
a köd előttem mindent felemészt.
Ráhangolnám magam az egészre,
hogy ne érezzem: múló pillanat
fészket rakni a semmi hegyére,
abból mi már itt végleg kimaradt.
Elvész minden tőlem fakadt visszhang,
elnyeli ez a dübörgő világ,
neonfényben szikra épphogy csillan,
pedig abból éled' újabb gyertyaláng.


2012.11.15. Zsefy Zsanett
(Korábbi címe: Fészkelődő) 


2013. febr. 25.

ÉBRESZTŐ

Bódi Lászlónak - Cipőnek - ajánlva......hiába. :(((((


Csillag ébred hold-ölelésben,
hajnal lép éj nyomvonalán,
Nap szívében tűz ma is éled, 
föld marasztal, ne menj tovább!
A hatvanhetes esőben fürdik,
az aszfalton veszett fény cikáz,
villám rajzol és felhőkre tűzi,
mi árokparton még várunk rád.
Dal cseng bennünk, kis dobbanások,
s visszhangozzák a szívfalak,
"egyszer én is hazatalálok."
Gyere vissza! Még itt maradj!



2013.02.25.
ZsefyZs.

Republic: A 67-es út:
https://youtu.be/HE4aAQCghGs

* -  a dalból idézve

2013. febr. 22.

Serte Perte

Egy régi versikém átsimogatva... :)
Vakond kaland...













A minap a kicsi Perte,
vagy inkább kis serte-perte,
kifutott a téli kertbe.

Anyja mondta, ne menj kincsem,
odakint még semmi sincsen!
Nem hallgatott rá a balga,
játszani nagyon akarna.
Gyorsan vaksin kezdett ásni,
anyja később földet hányni.
Vakond mama egyre ásít,
szebb napokra foga vásik.
Téli álom náluk híján,
agya most is kába, nyilván.
Nem tért magához még nagyon,
lustálkodna a pamlagon.

Fordulna hát oldalára,
de bevillant, Perte lánya
elment biz' a vakvilágba.

Anyaszíve tele gonddal,
vásott kölyke vajon hol van?
Gondolt akkor hú, de nagyot,
hogy becsukja az ablakot.
Igaz mindezt csak magában.
Vaksi vakond tanyájában
ajtaján nem kopog senki,
ablaka sincs nyilván neki.
Alagútnak sötétjébe
nem világít az ég kékje.
Nem is kell ott utat látni,
nem is jutna be akárki.

Ahogy kotor a kis botor
hangtalanul, nem mint motor,
orra, lába a segédje,
jó szimattal ér végére.
Miközben így vakon kutat,
végig szagol minden lukat,
földes lett az összes térgye.
Jó hogy szőrrel le volt védve.
Szeme, szája úgy bedagadt,
sárral, kosszal tele ragadt.
Addig is a semmit látta,
onnantól már azt is bánta.

Mégis könnyen ért végére,
mert hallotta, Perte kérte
- Nagyon fázom, vigyél haza,
havas lett a vakond gatya!
Nem szököm el, megígérem,
vagy csak nyáron kinn a réten
túrom orrom. - Rontom-bontom
- szólt az anyja.- Nem úgy mondom.
Majd a földet turkálom csak.
Nem kell félned! Nem lesz huzat.

Azzal orrát, a kis dugaszt,
anyjához nyomta - a csupaszt -.
Tudta hogy kell hatni rája.
Anyja olvadt, s mint a rája
siklottak egymással haza.
Tövis nélkül nyilván kafa.

Azóta a vakond végen,
persze, ha még ottan élnek,
minden rosszcsont kis vakondnak
gatyás Pertéről papolnak.


2010.03.07. -2013.02.22.
Zsefy Zsanett











Kép:
www.otthon.hu/data/cikk/65/65/cikk_6565/1.jpg

2013. febr. 17.

Jó, de nem feltétlen ez a pontos mérce




Egyszer az egyik irodalmi portálon riportot készítettek velem/rólam, aminek a címe Erőltetett jelenlét volt. Mondhatom, hogy mellbevágónak találtam, de a riporterre való tekintettel túl tettem rajta magam, pedig a pejoratívnak érezhető cím alapjául csak az szolgálhatott, hogy több blogom és honlapom van.

Azóta is sokszor eszembe jut az én jellememet eléggé felületesen meghatározó cím. Főleg, amikor levelekben, üzenetekben keresnek meg a Szerzők, hogy írjak már valamit, ami így beindítaná a művük alatt a többi olvasó tollát, és növelné a hsz-elők, hsz-ek számát.

Vagy eszembe jut, amikor a facebookon még külön a háttérben is megkérnek a lájkolásra. Egyszer-kétszer még elmegy. De vannak, akik nem bírnak a népszerűség - gyakran hamis - illúziója nélkül élni.
Szerintem ez az erőltetett jelenlét.
(Itt azért mégis tettem és teszek kivételt egy valakivel. Azaz másképp ítélem meg; és nem ítélem el, mert nyíltan felvállalta, hogy a népszerűség élteti.  Anélkül talán nem élte volna túl azt a tragédiát, aminél  nagyobb egy szülőt sem érhet, és nem élte volna túl súlyos betegségét sem.)

Az, hogy több helyen jelen vagyok az interneten, az egy dolog, hiszen azért vannak a lehetőségek, hogy éljünk vele. Aki tagadja, hogy nem azért van a neten, hogy megismerjék a műveit, az ferdít.. : Akkor miért?
Én is azért osztom meg az irkáimat, hogy olvassák, s a visszajelzésnek mindig örülök.

De nem hiszem, hogy akad csak egy olyan ember a neten, akit én külön üzenetben - azaz a háttérben!..nem a nyíltan, a mások számára is látható: pl. facebookos, a művemet bevezető ajánlásokra gondolok -, vagy mailben megkértem volna valaha is, hogy olvassa, lájkolja, vagy hsz-elje bármelyik írásomat.

Az is hozzátartozik viszont az igazsághoz, hogy az említett esetekben a Szerzők viszonzása sosem maradt el: az én reagálásom után cserébe lájkolták, pozitív hsz-ekkel illették írásaimat. Csakhogy ezek a viszonzások oly messze jártak az én szememben a spontán, őszinte véleményektől, reakcióktól, mint az ajándék jár az adósságtörlesztéstől..Az utóbbi hasonlatban ugyanis hiába mindkét esetben kap az ember: az ajándékot általában szeretetből, kényszer nélkül kapja, míg az adósságtörlesztéssel csak azért adnak, mert korábban kaptak tőlem/tőlünk - valamit - kölcsön.

A népszerűségért érdemes sok mindent megtenni. A népszerűség jó dolog, de nem bármi módon és nem bármi áron....és nem feltétlen ez a legfontosabb és legpontosabb értékmérő.

/Befejezésül még megjegyezném, hogy nem bántó/ártó szándékkal jegyeztem le a fentieket. Csupán jelezni szerettem volna, hogy bár a felkéréseknek én is engedtem/engedek,  nem igazán értek egyet velük, és én nem élek továbbra sem vele.
Sajnálom/sajnálnám, ha emiatt bárki sértve érzi/érezné magát!/



2013.02.17.
ZsZs

2013. febr. 13.

A Hold szerelmese - versem Skorpió videóján



Kováts Péter - Zsefy Zsanett: A Hold szerelmese
Megj.: Vers Beethovenről...Inspiráció: Holdfény szonáta

 
Hálás köszönetem Kováts Péter - Skorpiónak! 

Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,
nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.

Mintha benne ringna csillagos ölében,
úgy issza a holdfényt pihenős időben.
Így születik mennyből világnak a dallam,
később lelkében szól, már csak ott nem halhat.
Reményt lop az éjtől minden pitymallathoz,
keserű gyermekkor akkordokba sajdul.
A hang csendesül, majd befelé fájul,
hasítása siklik billentyűk soráról,
és átível rögtön, hogy simítsa az égre
a csodát, hogy a mát is végleg megigézze.
Azt, amit később soha meg nem hallhat,
de siketen is él még benne minden dallam,
s 'hogy szaporázza sorát táncoló jegyeknek,
oda-vissza téved sejtekből az ének.
Nem tudja - tán érzi -, örök lesz e szépség,
holta után sem bántja semmi kétség.
Még álmodik pár évet fülének zenéről,
emlékek idézte újabb szerzeményt költ,
kioldva szívének legsötétebb titkát:
csendből szórja széjjel harmóniák szirmát.
 

A Hold ezüstös fátylán csillagok feszülnek.
Hangokat szitálnak, s bennünk megcsendülnek.




2011.08.09.
ZsZs

meddő




a szoknya korcát s ráncait
a férce tartja kézben
de nem takar ha kimaradt
az öltés fontos részen
lecsúszik s hátsód kidagad
mint semmi a vízfejben
csak porfogó a gondolat
ha tettre nincsen merszed





2013.02.12.
ZsefyZs

2013. febr. 10.

FESTETLENÜL - VIDEÓM

Versemet elmondja: Várkonyi Judit

 
Zene: Bryan Adams:

2013. febr. 3.

Fénytelen napok



Az isteni projektbe
bekerült egy vírus.
Úgy hívják ózonlyuk,
s nem segít a virtus.

Évszakok borulnak,
s keverednek rendre.
Nem lesz már egyensúly,
s a fejekben rend se.

Kedvedre, hogy tenne,
ha mindenki másképp.
Az Istennél kifogyott
a bónuszfény, hát mást kérj!


2013.02.03. 
ZsefyZs

2013. febr. 1.

Tiltott tetkó a szívemre




Meghagyom neked a hátam,
- azt mondtad, azt ne gyalázzam -,
de szívemre tetoválom,
hogy régóta mire vágyom.
Lesz cápafog, kígyó benne,
s ha végül rátekeredve
lyukat harapna erekbe,
megosztom veled a vérem,
bár tőlem soha sem kérted.



2013.02.01.
ZsefyZs.

/Poet-Black-blog - megszervezett kín - bejegyzéséhez... :) /