Takarjon fréziák illata - hangosvers

Versemet elmondja Kováts Péter (Skorpió)

Álmomban pőrén álltam a havas utcán,
míg macskakövek égették fázó talpamat,
jégtömbbé fagytam, fel mégsem adtam,
de lelkem örökre ott ragadt.

Átkozhatnám a percet, mert ilyen lettem,
sivár, átlag-szürke, sehol-sincs-már,
romlott húsát kínáló, senki-kincse,
szirénhangú hűség, apró szilánk.

Lehettem volna ünnepelt szépség,
de én meztelen adtam rút magam,
a fényt tőletek kaptam-csentem,
mégis magányos vagyok, néma lant.

Előttem, ha fellebben az égi fátyol,
a holdsarló penget felettem altatót,
és a madárdal - 'mi ritka vendég nálam -,
lesz néha felcsengő siratóm.

A föld minden virága balzsamos ágyam,
fájó szavakból borul majd rám a hant,
könnyektől mégsem éled létem hiába'sága,
legyen hát takaróm illatos alkonyat.

De addig teszem a dolgom, aprókat lépve,
morzsát csipegetek, terítem asztalomat,
fréziát szórok eléd az utca kövére,
s hagyom, hogy átlépd az árnyékomat.  

2010.10.22.
Zsefy Zsanett
*
Más háttérzenével olvashatod itt 

Voltál, leszel - hangos versem

Versemet elmondja: Kováts Péter (Skorpió)

voltál nekem
két pólus között a vonzás
virágbibére hulló harmatom
amplitúdóba zárt harangkongás
elmúlásból is éledő hajnalom

voltál nekem
szerencse, boldogság, alázat
falombot ringató őszi szél
télben szunnyadó barázdája tájnak
ölelős tavaszból rajzó méh'

voltál nekem
suttogó kertek virágos ágya
seholsincs világban
sehol sincs bűntudat
estike szőnyegén
suttogó árnyak
szavak, képek, sziklák
szelídség, indulat

vagy nekem
árvaság, szülém hiánya
tollam hegyére száradt gondolat
kavicsok között őrlődő büszkeségem
szótlanságba karcolt alkonyat

leszel tán
újra csepp a számon
hűsítő, édes, éltető
utolsó szó halotti imámban
de lehet csak sóhaj
ami még menthető


 2010.12.20. Zsefy Zsanett
*

Videómon:
VOLTÁL, LESZEL

Mekk-brek

..a gyerkőcöknek is legyen már valami...
 








Volt egyszer egy kicsi kecske,
csak amolyan gyerekecske.
A gazdija tele félsszel,
nem bír már a kis kecskével.

Kecske, béka együtt ugrál,
egyik sem a fűzfán bujkál.
De mert másképp szól a fáma,
kecske békát megruházza...


2012.11.29.
ZsZs

SZÍVatás

Már csendesek a hajnalok, pár napja tovább alszom,
ha felkelek megbámulod, hogy ráncosodik arcom.
Az ágyam rugós matraca egy szúrós kínzóeszköz,
szögek várnak - te hagytad ott - szívedből, mikor eltört.
Én is beszórom tövissel a pihe-puha párnánk,
azért mégis jólesik, hogy minden reggel te vársz rám.


2012.11.28.
ZsZs

KöltŐ

Esküszöm, hogy költő lesz belőlem
- nem huszadrangú, könyvvel, könyvtelen -
holnaptól, ha követem a trendit.
Az obszcenitással ismerkedem.

A sarki kocsma barátom régről,
kutyám előtte hagyja nyomait, 
egy kupica pálesz kölcsönpénzből 
haveroknak biz kiskapukat nyit.

Múzsámat az egyetemes térből
átkonvertálva síkba helyezem,
úgy viszont csak széle-hossza látszik,
hát képzeletem is befektetem.

Adonisszal két dimenzióban
így sokszor voltam közös nevezőn,
de más alapra helyezem holnap,
ha kiadónál én leszek nyerő.

Ha nem elég a poéta vérhez,
olvasó híján véleményezek,
a verstan fel keveseket vértez,
de azt már tudom, mást hogy csesztetek.


2012.11.28.
ZsZs
*
2015.12.02.:
Új címen mentve:  Profi(l)váltás

ÁTVERÉS

hajnalban keltem
rémeket láttam
kint pöfékeltél
virágos ágyban
karót öleltél
én rózsabokrot
egy részeg kertész
húzott ránk halmot

tudtad hogy álom
mégis hogy mondtam
vetted a lapot
én vagyok holtan
arra eszméltem
besüt a Nap is
térdelsz előttem
s a bokor hamis


2012.11.26.
ZsZs

FORDULAT

a telet vártam, nem mintha szeretném,
a rohanásban megálljunk cseppecskét.
sietős lépted árnyékom taposta,
nem figyeltél rám. jeges volt az utca.
pilládon csillant a tegnapnak fénye,
gyufát gyújtottál, mikor benzint mértem.
karodba vettél, kuporodjak beléd.
kályha-melegnek elfogadott a tél.


2012.11.26.- átszerk.: 2013.06.23.
ZsZs

TÜKRÖM

Tükrömnek vagyok hajamban a csat,
összefogom, mi néha kimarad,
ezüstüvegen fakult tegnapot
szivárványszínre bomlani hagyom.

Tükrömnek vagyok sokasodó ránc,
önmaga elől futó rianás,
poharam szélén örök DNS minta,
ha felednének jobb, mint a tinta.

Vakult foncsoron vagyok csillanás,
szerelmi vágyban piszkos lélektánc,
hamis szemekben épp csak képkeret,
egyszer majd kőre vésik a nevem.

Tükrömben vagyok türelmetlen ma,
félredobom, mert hazug mihaszna,
nem hiszek neki, - kérlek te se tedd -,
a lelkem mélyén maradok gyerek.



2012.11.26.
ZsZs

albérlőim - jav.

az erkélyt kiadtam
ott lakik a hajnal
megfér még reggelig
akkor jön a nappal
nem váltóműszakban
dolgozik az éjjel
délután nyugodtan
perelhet a fénnyel
az alkony gyönyörű
csoda-e ha érte
szerelmesek hada
töri magát félbe
aztán itt az este
akkor veled vagyok
az erkélyen együtt
számolunk csillagot


 
2012.11.25.
ZsZs

szép korban szépkorban

szombat este van és megint épp úgy állok
ahogy a jegenyék őrzik őszi árkot
útszéli fákon már nem csüngenek tincsek
a kopasz fejükről téphetem a nincset

üres a szekrényem zaciban a rongyom
fiamhoz ebédre viszem korgó gyomrom
sorsjegyből kínomban lekapartam százat
ezt persze megbántam még sincsen alázat

hétfőtől szombatig valahogy kihúzom
ha marad nyugdíjam nyugtatóba fojtom
ezért vagyok pőrén ahogy Isten adta
vasárnap vasággyal kirakhatsz a napra



2012.11.24.
ZsZs

Átirata itt olvasható: 
http://szusszanasnyi-zsefy-zs.blogspot.hu/2015/01/szep-korban-szepkorban-2.html

13-ról 14-re

Hallgat a tévé, nagypapa húzza a lóbőrt,
kinn a karámban délután sok pacit körmölt.
Konyhában anyjuk a borsót serényen hányja.
Falra tapadni - dühétől - még sosem látta.

Istálló mélyén kérődzik komótosan Riska,
holnap tán leadják, vágóra hajtja a Pista.
Tudja az öreg, de asszonya sem mai csirke:
Nem segít rajtuk se ember, se hitel, se Isten.

Két hete mindennap várják, hogy jön-e a postás;
tegnap a szomszédban állt meg, hol dekkol a Kondás.
Nem marad semmijük, parlagon hagyják a földet.
Városra szöknek a kölykök, ha nagyra megnőnek.

Lovaik sorsa is régen pecsét alatt írva,
külhoni megveszi, még hiszi, itt sok a birka.
Kell-e még, lesz-e majd példa, mi jót is kínálna?
Kell-e még s lesz-e majd ember, ki értük kiállna?



2012.11.24.
ZsZs
*
fotó szárm.helye: http://www.miabonyunk.hu/?cimke=108&old=3

Köszöntő

(Török Zsolthoz - TEVA)

 
Isten éltessen még jó pár évig,
a ráncok arcodról ne érjenek égig,
szokásod őrizzed - persze csak, ha jó van -
ne üsd meg sohasem a feljebbvalódat!


2012.11.24.
ZsZs

nem tudtam aludni

zokni nélkül fáztam
beburkolóztam 
az egész világgal
rosszat álmodtam
fel kellett ébredni
szegény hazámat
meg kék melengetni
híja van régen
tüzelőnek másnak
kemence sincs már
minden apró házban
kevés a búza
drágul kamra kincse
kenyér se lesz tán

s kinek lesz bilincse?



2012.11.24.
ZsZs

csóváló

 

van egy cicám
lehet több is
vacsorára
krumpli tepsis
a kutyámnak
nincsen farka
ha csóválná
pirul' rajta
a páromnak
viszont... képes
eljátszani
így is édes


2012.11.23.
ZsZs

HÁZIMOZI

Egy tucat filmet néztem meg az este,
volt köztük német és persze felirat.
Hogy miről szóltak, nehéz felidéznem,
már az elején akadt egy kis hiba:
A főcím alatt almoztam serényen,
és azt hittem még kezet is moshatok,
ám kutyám vakkant, s futok az erkélyre,
a kóbor cicát ki vághatta nyakon?

Hogy visszaértem hármat lőttek éppen,
de az is lehet a fülem csengetett.
Már szelektíven hallok és eszmélek,
így kapásból csak a párom csesztetem.
Na, szóval végre leülök és látom,
hogy vér mindenütt, hát gézt veszek elő.
A thriller nekem kimondottan káros,
bár a szomszédnál a vámpír is nyerőbb.

Elkapcsolok, és felkapom a vödröt,
- a meccs alatt végre adásszünet van -,
hogy felmossak, de férjem ismét dörmög, 
mi a francnak, hiszen holnap is lesz nap.
Már rajzfilm pereg, Fickó kedvenc része,
rajong és ámul minden tom-jerys bunyón.
Kész csoda, ahogy macskaként beéri
pár filmkockával, hol kandúr a hunyó.

Én izgalmamban nem tudom követni,
mert a mosógép csap oltári ricsajt.
Így visszalököm, nem hagyva henyélni,
egy energomat nem csoda, hogy szilaj.
A sorozatot gondoltam beérem,
és megtudom, mégis mi a jóban rossz.
De a párom a poént főbe lőtte. 
Így rövidült meg az élte és e poszt.

2012.11.23. - 2014.07.01.-2017.11.22.
ZsZs

FEKETE - átirat

A kávéillat - egy picinyke mákony -,
csipke-könnyen leng a függönypánton,
de ráégett a keserű szemekre
ültetvények vért izzasztó rendje.

Kávézamat sem juttatja észbe,
hány gerinc tört eddig ketté érte,
ahhoz, hogy egy csészényi mosolyban
fejfájással legyen ellenpontban.

Urak dolgát a szegény könnyíti,
ma is, ahogy sok száz éve dívik,
kényszer hajtja, mintha megélhetne,
ha testét zúzza apró cserepekre.

Kiáltana, egyenest az égig,
emberséget itt mind pénzben mérik,
mégis mindent ő sír vissza csendben,
ha hiány nő a kávészemekben.



2012.11.23.-2016.04.04.
ZsZs

FEKETE

A kávéillat, akár cseppnyi mákony,
mily csipke-könnyen leng a függönypánton,
de ráégett a keserű szemekre
az ültetvények vért izzasztó rendje.

A kávézamat sem juttatja észbe,
hány gerinc görnyed, mire csészét érne,
hogy oldódhasson szánkban korty mosolyba,
vagy fejfájásnak legyen ellenpontja.

Az urak dolgát szegények könnyítik,
még ma is, ahogy sok száz éve dívik,
mind kényszer hajtja, hátha megélhetne,
ha testét töri apró cserepekre.

Hol éltét húzná egyenesbe égig,
az emberség már eltemetve vérzik,
de kínját mégis visszasírja csendben,
ha nő a hiány a kávészemekben.



 
2012.11.22.
ZsZs

ŐZGERINC

Az őzgerincet forma hagyja sülni,
bordák közé sok ízes krém kerül,
a vaníliaillat körbe éri,
de nem tudom, hogy reád miért terül.
Majd csokoládé olvad a gerezdre,
míg kóstolgatod a bánat is elszáll,
s ha elfogyott sem hagy el minden kedved,
a boldogsághoz még itt a kis család.


2012.11.22.
ZsZs

FELTÉT

Spenót fő a lábasomban,
tojás lesz majd rája,
elúszott a csatornából
minden kicsi rája.
Hogy kerültek mégis oda?
Ma sem tudom... Tényleg.
Nem miattuk lesz a feltét
tojás, s ez a lényeg.


2012.11.22.
ZsZs

RADIÁTOR

Régen bordák, ma inkább a lapja
melenget, ha szükség úgy akarja,
ahogy feltűnt felvette a versenyt,
vaskályhával szemben lett ő nyertes.
A cseréppel nem volt könnyű dolga,
kemencével is meggyűlt a gondja,
mostanában mégis többen vágyják
visszahozni a jó öreg kályhát.
Hiába a mérő szerelvénye,
ha a számla felszökik az égbe,
otthonod a bankoknak lesz préda,
hogyha nálad szakad minden cérna.



2012.11.22.
ZsZs

SÖR

Rekeszekben palackokba mérve
buborékok várnak nyelv hegyére,
hogy megcsippentsék, s garatra folyva
feldobhassák napodat egy szuszra.


2012.11.22.
ZsZs

blődli

a málnásból elfogyott a málna
fridzsiderből  kiette a Mása
a bokorból kilátszik a medve
torkoskodni nincs már elég kedve

a málnásból kilátszik a medve
addig öröm amíg jó a kedve
mert ha mérges felkerget a fára
s másra gondolsz nem másik szoknyára

haraszt zörög ha a szél megrázza
mackóbundán nem csillan a lámpa
ha csillanna a városban volna
"Mosó Maci mosódió"t lopna

ha ellopta bizton hazavinné
mackókölykök ingébe begyűrné
úgy mosná ki a szakadó hóban
málnafoltot sem hagyna azokban

málna helyett mosódiót lopni
nagy baromság torkodon letolni
mi nem reklám csak egy hülye blődli
mackó málna dió  meg a többi



2012.11.20.
ZsZs

 Ma pedig rábukkantam egy remek reklámfilmre...némileg ehhez a blődlimhez kapcsolódik... :)))
http://youtu.be/-8u27a9oYuk

Egyszerű ima

Templomlépcsőt csak ritkán látott lábam,
mert Bibliáért pénzt egyszer kiadva
olajra lépett az atya már másnap,

tovább szaladt, az hátha megfiazna.

Hittan helyett az öreg sulipadban
torpedóztam és súgtam is ha kellett.
Zsinórban gyűjtöttem jelest magamnak,
mégsem lettem - ma úgy látom - túl fejlett.

Apám dühömben így csitított akkor :
"Istent ne korhold, gyarlók az emberek,
de minden helyzetben mégis azt vallom,
tiszteld a hitet és a becsületet!"

Nem volt vallásos, én se gyakorolom,
ám nem tiltotta, hogy megismerhessem.
Úgy veszem észre, egyre többször mondom:
Segítsd meg Istenem, kiket szeretek!

2012.11.20.
Zsefy Zsanett

láthatatlan (l)élek

...zagyva...agyban zagyban hagyva...
... a lényeg keverve, kavarva, akarva takarva...  

képtelen vagyok
képtelen
megmutatni arcomat
kénytelen vagyok
arctalan
maradni lélek-karcokban

így képtelen maradok
a kénytelen
(l)élek-harcokban
mert karctalan arcomat
lelkedbe
arctalan nem karcoltam


2012.11.18.
ZsZs

Úgy, mint

Úgy szeretlek, hogy le se tudom írni,
pedig tollamban a tinta egyre forr,
a papiroson fehér marad minden,
ha a képzeletem most is csődöt mond.

Úgy szeretlek, hogy elfelejtek félni,
veled egyszerű lesz, ami komplikált,
de egyszerűen nehéz lenne élni,
amíg félszavakat rosszul kombinálsz.

Én úgy szeretlek, mint gombluk a gombot,
még az sem számít, ha néha leszakadsz,
a tű fokán is átbújok majd érted,
mert a cérna leszek, hogy megtartsalak.



2012.11.18.-ÁTÍRVA: 2015.02.12.
Zsefy Zsanett

Vissza-világ

Ma megfordult a világ. Lehet csak játszott velem, 
de láttam, ahogy minden megindult visszafele.
Föld alá virágok bújtak. A verebek az ereszen 
magvakat köptek az útra. Az eső felfelé esett. 
Nefelejcsekről álmokat húzott felhőkre egy gyerek, 
míg máshol fákra rebbentek az avarról falevelek. 
Angyalok potyogtak földre, - közöttünk ismét emberek -, 
és egy árva kislány anyja ma kicsit hazatérhetett.

(átírat-3)

2012.11.18.-2015.03.10.-2016.01.16.
Zsefy Zsanett

A Hold szerelmese - hangos vers

 

Versemet elmondja: Kováts Péter - Skorpio

***

Beethoven: Mondschein Szonátájára.
(A versnek ez az eredeti verziója)
*


Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,
nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.

Mintha benne ringna csillagos ölében,
úgy issza a holdfényt pihenős időben.
Így születik mennyből világnak a dallam,
később lelkében szól, már csak ott nem halhat.
Reményt lop az éjtől minden pitymallathoz,
keserű gyermekkor akkordokba sajdul.
A hang csendesül, majd befelé fájul,
hasítása siklik billentyűk soráról,
és átível rögtön, hogy simítsa az égre
a csodát, hogy a mát is végleg megigézze.
Azt, amit később soha meg nem hallhat,
de siketen is él még benne minden dallam,
s 'hogy szaporázza sorát táncoló jegyeknek,
oda-vissza téved sejtekből az ének.
Nem tudja - tán érzi -, örök lesz e szépség,
holta után sem bántja semmi kétség.
Még álmodik pár évet fülének zenéről,
emlékek idézte újabb szerzeményt költ,
kioldva szívének legsötétebb titkát:
csendből szórja széjjel harmóniák szirmát.

A Hold ezüstös fátylán csillagok feszülnek.
Hangokat szitálnak, s bennünk megcsendülnek


2011.08.09.
Zsefy Zsanett
*
Indexkép fotó internetről:
http://www.hatterkepek-wallpapers.com oldaláról
http://www.hatterkepek-wallpapers.com/wp-content/uploads/2011/03/Hold-hatterkep-23.jpg

Lelkembe öltöztetnélek - hangos vers

 

Veresemet előadja: Kováts Péter - Skorpio

Kint már varjak kárognak a város felett
és a csendfüggönyt tépik éhesen:
a rongyidő szakadt széleibe hámlott,
öröknek hitt szerelmes perceket.

A képzelet véges pillanatokat temet.
Pedig milyen jó lenne még simulni arctalan.
Felfedni drága kincseit a rögös útnak,
csokorba csenni a mélybordó szirmokat,
könnytelen gyöngyeit fűzni reménynek,
kagylóba zárni őszülő ábrándokat,
őrizni szürkülő fényben is, a jövőnek,
ahogy álmot morzsol a szél,
míg a lelked sír dallamtalan.

Virágok kelyhében egykor hogy' dongtak a méhek.
De jött a hideg szelek őszenyészete.
Ölébe vonta a feledés bús fejét a múltnak,
és azóta cirógatja szótlan, csendesen.

Én most lelkembe öltöztetnélek,
hogy ne fázzanak azok a pőre szavak!
Éljenek tovább bennem, ahogy mesélnek,
melengessenek, mint szívedben
emlék színezte anyaföld magányodat.
 

2010.11.13.
Zsefy Zsanett  

Más háttérzene mellett itt olvasható 

Az én Anyám - hangos vers

Versemet előadja: Kováts Péter (Skorpio)

Az én anyám virág volt a réten.
Szellő simította minden hajnalon.
Harmatban fürdött az illatos szélben.
Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.

Az én anyám virág volt a réten.
Bársonyos szirmán élet zümmögött.
Szivárványból szőtt színeket az éjnek,
a csillagfényben némán tündökölt.

Az én anyám nem vágyott rózsa lenni.
Szebb volt annál, mert ő volt az anyám.
Nem csábította más vidék, más élet,
bár örökké égett benne a honvágy.

Az én anyám virág volt a réten.
Most is ott él a kéklő ég alatt.
Szirmait már nem bontja ki a rétnek,
de minden virágnak ő az illata.
2010.04.19.
Zsefy Zsanett 

Más zenei háttérrel olvashatod itt

exitus

véget ért az álom
pár évig hogy bírta
égig érő füzek
földig visszanyírva
hervadó virágok
maradtak és hantok
a darvak elszálltak
belehalt a dalnok



2012.11.04.
Zsefy Zsanett

Hiábavaló

Mennyi álom ment veszendőbe,
lett vihar rongyolta szenvedély;
az ég csillagos terítőjén
hány öltés szakadt már szerteszét.

Hány foltot varrtam Hold arcára,
fedetlen mégis sok sebhelye;
már az Isten is félrefordult,
nem tudja velük mit kezdene.


2010.11.24.-2012.11.04.
Zsefy Zsanett

Nappal-őrző

......rigmusok.....

Hajnal hozza s alkony kapja ölbe,
ne rejthesse senki se ökölbe,
jusson abból Északnak és Délnek,
ha csillagok éppen máshol égnek.

Hogyha rövid, megtoldja egy sóhaj,
szebb a nyár, - de van ki telet óhajt -,
ám, ha hosszát épp elégnek látod,
nem kívánsz mást, csakis szabadságot.

Amikor fejedre gondok nőnek,
sietősre fogod, hogy legyőzzed,
de ha öröm köszönti a házad,
úgy szeretnéd, soká legyen nálad.

Alkony viszi, hajnal hozza másnap,
időt hagynak közben az alvásnak,
attól lesz szebb mindenkinek álma,
ha úgy tudja, újabb szép nap várja.


2012.11.04. - 11.14.-2015.04.08.
Zsefy Zsanett

Oda-visszabökök...

...de
velem lehet mégis jól jársz,
lenyeltem már oly sok békát,
egyet néha, ha kiköptem,
a földet is feltöröltem.
Jól is laktam, meg is híztam,
ettől magam jól elbíztam.
 ...de
neked sem kell pluszban sámli,
hogyha másra szót kell hányni,
nyelved bársony, máskor ráspoly,
forrásponton mi sem gátol.
Mi ma vicces, holnap dráma,
- így lett nekünk kitalálva -,
se veled a se nélküled,
ettől áll szét mackófüled.
Lehet aztán félreállni,
a végén meg jöhet bárki:
széna, szalma, vagy a Dalma,
csak a szívem foglald dalba!

  

                      
2012.11.02.

Zsefy Zsanett

Szemet gyönyörködtetők

Völgyben - Korea

  Az angyal haja - Korea

Smaragdzöld gyöngyszem - Korea

Parton - Korea

  

Hajszálon...Korea

  Korea

 

 

 Fotók: Bakk Péter